Szamoshéviz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szamoshévíz (Toplița)
Szamoshévíz görögkatolikus fatemploma
Szamoshévíz görögkatolikus fatemploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Létka
Irányítószám 457223
SIRUTA-kód 141866
Népesség
Népesség125 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szamoshévíz (Románia)
Szamoshévíz
Szamoshévíz
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 21′ 29″, k. h. 23° 28′ 16″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 29″, k. h. 23° 28′ 16″

Szamoshévíz (Toplicza) település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zsibótól északkeletre, a Szamos jobb partja közelében, hegyektől körülvett völgyben, Lemény és Hosszúrév között fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Mai Szamoshévíz nevét 1913-ban kapta, a régi neve Toplicza volt, mely a szláv toplu=meleg forrás szóból ered.

Története[szerkesztés]

Szamoshévíz (Toplicza) nevét az oklevelek 1546-ban említették először Thoplycza néven.

Toplicza Kővár tartozéka volt. Keletkezési ideje 1543-1546 közé tehető, mivel neve Kővár 1543 évi adóösszeírásaiban még nem szerepelt, az 1546 évi összeíráskor fordult elő neve először.

Toplicza a Drágffy család birtokai közé tartozott, 1549-ben Drágffy Gáspár özvegyének, somlyói Báthory Annának birtoka volt.

1556-ban a Drágffyak kihalta után Izabella királyné a birtokot bátori (ecsedi) Báthori György tárnokmesternek, nejének Báthory Annának és fiuknak Istvánnak (†1605) adományozta.

1565-ben Báthori György fellázadt II. Miksa császár ellen, s lázadása után a birtokot - feje váltságául - a birtokot a császárnak engedte át.

1566-ban vajdája az Aranymezőn lakó Lázár volt. Ebből az időből több lakosa neve is említve volt; így aKortis, Korna, Gyerik, Zahul, Román, Nan és Kotcs jobbágycsaládok nevei.

1567-ben II. János király visszafoglalta II. Miksa császártól Kővárt és tartozékait, köztük Toplitzát is. és Beregszói Hagymási Kristófnak adományozta.

1603-ban a falu az Aranymezői járáshoz tartozott.

1620-ban Bethlen Gábor fejedelem az egész falut és Solymospatakát Perényi Gábornak adta, aki még ugyanaz évben Rhédey Pálnak engedte át.

1702-ben Bethlen Ferenc és Bánffy Péter volt Toplitza birtokosa.

1786 és 1820 között a Kendeffy családé, 1898-ban Illés László, Szabó Sándor és Szusze Gergely birtoka volt.

A településnek az 1830-as népszámláláskor 167, 1888-ban pedig 226 lakosa volt.

1891-ben 245 lakosából 240 görögkatolikus, 5 izraelita, 1900-ban 270 lakosa volt.

Néprajz, népszokások[szerkesztés]

Az 1900-as adatok ból kitűnt akkori lakosainak életmódja is: A szorgalmas, földművelő lakosság fő tápláléka a málé volt. Épületeik fa- és kőoldalúak voltak, szalmafedéllel.

Öltüzetüket házilag állították elő, széles "lábravalót", gubát hordtak.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus fatemploma fából épült, a hagyományok szerint még az 1500-as években. 1864-ben Szent Mihály és Gábor főangyalok tiszteletére szentelték fel. Harangjai 1854-ből valók, egyiken magyar, másikon ciril felirattal.
  • A falu mellett található a La fantana satului nevű barlang.

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)