Tormapataka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tormapataka (Valea Hranei)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Zálha
Irányítószám 457364
SIRUTA-kód 143110
Népesség
Népesség89 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tormapataka (Románia)
Tormapataka
Tormapataka
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 13′ 29″, k. h. 23° 33′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 29″, k. h. 23° 33′ 12″

Tormapataka település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Déstől északnyugatra, Kabalapatak és Almáscsáka közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Nevét 1560-ban Lak, Lász néven említették először az oklevelek. 1609-ben Thormapatak, másként Vyfalu, 1632-ben Tormapataka, másként Haranapataka néven írták.

1594-ben Báthory Zsigmond oklevelében említették Lak néven, amikor Kendy Sándor itteni birtokát annak hűtlensége miatt más birtokokkal együtt a kolozsvári polgároknak adományozta. 1618-ban egy birtokrész itt Csáky Istváné volt. 1694-ben Csáky László és a kolozsvári unitárius egyház birtoka volt. 1696-ban török hódoltság alatt a hódoltsági falvak közt szerepelt. 1743-ban Csáky István halála után gróf Csáky Borbála báró Bornemissza Jánosné, Katalin báró Haller Györgyné, Lázár Druzsánna, Henter Dávidné és Lázár Ádám, Gábor és Antal birtoka lett. 1750-ben határát terméketlennek, kövesnek írták le. A falu lakosai Szilágysomlyóra való sófuvarozásból éltek, vásárba Désre jártak. 1810-ben gróf Haller Jánosné, báró Jósika Miklós és Kolozsvár városa volt Tormapatak birtokosa. 1817-ben nagy éhinség volt itt, lakói közül többen meghaltak, sokan pedigkivándoroltak. 1898-ban Kolozsvár városának birtoka volt, amely vásárlás útján megszerezte a báró Jósika család itteni birtokait is. Az 1900-as évek elején Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

1910-ben 319 lakosa volt. Ebből 12 magyar, 307 román, melyből 307 görögkatolikus, 12 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus fatemplomát 1780-ban szentelték fel a szent arkangyalok tiszteletére.

Babonák, népszokások[szerkesztés]

Az 1800-as évek végének adatai szerint babonái közül említésre méltó volt:

  • A lakosság pénteken nem járt kapálni, mivel azt tartották, hogy ezáltal nem veri jég a határt.
  • Szent György nap estéjén házaikat, kapuikat a csipkerózsa ágaival ("csipkerózsafával") aggatták tele, hogy ezzel a rossz szellemeket elűzzék.
  • Járványok idején azt tartották, hogy ha hét asszony egy éjen át egy férfiinget kenderből elkészít, és ezt a határszélre kiviszik, a járvány megszűnik.

A falu épületei az 1800-as évek végének adatai alapján fából épültek, minden rendszer nélkül. Bútorzatuk egy asztal, két lóca, egy szék s egy ágy volt. Öltözetüket házilag állították elő.

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)