Kendermező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kendermező (Chendrea)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Almásbalázsháza
Irányítószám 457027
SIRUTA-kód 140173
Népesség
Népesség713 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság240 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kendermező (Románia)
Kendermező
Kendermező
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 07′ 20″, k. h. 23° 17′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 20″, k. h. 23° 17′ 57″

Kendermező település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Hidalmástól északra, az Almás vize mellett, Almásrákos és Almásbalázsháza között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Kendermező nevét 1350-ben említette először oklevél Kendermezu néven.

1469-ben Kendermezew, 1567-ben Kendermezeo, 1610-ben Kender-Mezeo néven írták.

A fennmaradt monda szerint az Almás mentének legrégibb községe, melynek keleetkezését a magyarok bejövetelével kötik össze. Határa egészen Tihóig terjedt.

1350-ben a klozsmonostori konvent jelentése szerint Brassai Jakab egyik birtoka volt.

1434-ben Drághi Lászlót, Jakabot, Zsigmondot és Osvátot, valamint Zsombori Gergelyt és Tamás, a János fiait iktatták be a birtokba.

1602-ben Zsombori Farkas birtoka volt, de Básta György generális és Keövendi Székely Mihály tiszántúli kapitány Trogeri Lodi Simonnak adták érdemeiért.

1603-ban Csáki Istváné, 1837-ben Csáki Gábor leszármazottaié volt.

1890-ben 737 lakosából 29 magyar, 694 román, 14 egyéb volt, ebből 677 görögkatolikus, 29 evangélikus, 3 református, 28 izraelita volt. A házak száma ekkor 141.

A 20. század elején Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Az 1910-es népszámláláskor 800 lakosából 15 magyar, 778 román volt, ebből 773 görögkatolikus, 15 izraelita volt.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 636–639. o. Online elérés