Galponya
| Galponya (Gălpâia) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Almásbalázsháza |
| Rang | falu |
| Községközpont | Almásbalázsháza |
| Irányítószám | 457028 |
| Körzethívószám | +40 x60[1] |
| SIRUTA-kód | 140182 |
| Népesség | |
| Népesség | 401 fő (2011. okt. 31.)[2] |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 329 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Galponya
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 07′ 55″, k. h. 23° 14′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 55″, k. h. 23° 14′ 55″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Galponya (románul: Gălpâia) falu Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Zilahtól légvonalban 16 km-re délkeletre (közúton 27 km-re), Almásrákos és Romlott között fekvő település.
Története[szerkesztés]
A falu nevét 1350-ben említették először az oklevelekben Galpuna alakban. 1469-ben Galponya, 1492-ben Kalponya formában írták nevét.
A falu a szájhagyomány szerint egykor nem a mai helyén feküdt, hanem a Puszta nevű határrészen. Mostani helyére csak a Rákóczi szabadságharc utáni időkben költözött, erre enged következtetni az is, hogy a gyümölcsöskert és a templom még az 1900-as évek elején is e Puszta nevű helyen álltak.
1350-ben a fennmaradt oklevelek szerint Brassai Jakab birtokához tartozott.
1434-ben Zsombori Pétert és Tamást iktatták be itteni birtokába, de birtoka volt itt a Bélteki Drági családnak is.
1469-ben Zsombori Péter és László, valamint Drági Zsigmond és Tamás itteni birtokrészüket Monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajdának és székely ispánnak zálogosították el.
1602 előtt Zsombori Farkas birtoka volt, de 1602-ben Básta György generális és Keövendi Székely Mihály tiszántúli kapitány Trogeri Lodi Simonnak adják érdemei jutalmául.
1722-ben Zsombori Farkas itteni birtokába Horváth Simont (az ő őse volt Trogeri Lodi Simon) iktatták be, de ennek Zsombori Zsigmond ellentmondott.
Az 1890-es összeíráskor a falunak 696 lakosa volt, melyből 692 fő oláh, 3 magyar, 1 német volt. A népességből 657 fő görögkeleti ortodox, 25 görögkatolikus, 14 izraelita volt. Házak száma ekkor 136.
A 2002-es népszámláláskor lakosa 489 közül 488 fő (99,8%) román, 1 (0,2%) magyar volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- 18. századi görögkeleti fatemplomát 1939-ben Csucsára telepítették át.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 424–427. o. Online elérés
.svg){kind=small}