Alsóbán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsóbán (Bănișor)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang községközpont
Irányítószám 457030
SIRUTA-kód 140217
Népesség
Népesség 674 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 3
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 294 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóbán (Románia)
Alsóbán
Alsóbán
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 06′ 17″, k. h. 22° 50′ 15″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 17″, k. h. 22° 50′ 15″

Alsóbán település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágy megyében, Krasznától délnyugatra, Márton, Csizer, Felsőbán és Pecsely között fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Alsóbán nevét egykori telepítőjéről; a Losonczi Bánffy család ősétől vette: Bani, Ban, Bántelke. Előneve az egymásmellett fekvő két Bán nevű község megkülönböztetése: Alsó-, Felsőbán néven.

Története[szerkesztés]

  • Bán nevének első nyomait Bani, Ban néven 1205-1235 között a Váradi Regestrum-ban találhatjuk meg egy tüzesvas próbával végződő per kapcsán.
  • 1205-1235 között Bani, Ban, 1341-ben Bantheluke, 1481-ben pedig már Alsoban, Felsewban, 1580-ban Bánháza néven írták nevét.
  • 1523-ban II. Lajos király mindkét Bán nevű faluba Somlyói Szaniszlófi Istvánt iktattatta be a leleszi konvent által, majd 1537-ben Báthory István halála után annak fiait is: Andrást, Kristófot és Istvánt, s Bánffy István netaláni ellentmondását a káptalannak átadni tartozik.
  • 1550-ben I. Ferdinánd magyar király bizonyító levele szerint a két Bán birtok örök jogon volt idősebb Bonchidai Losonczy Bánffy István birtoka.
  • 1570-ben Losonczy Bánffy Farkast és Kristófot az István fiait iktatták be mindkét Bán birtokába.
  • 1646-ban Bánffy Ferenc és Bánffy Péterné Somlyai Krisztina halála után Alsó- és Felsőbán birtokon Bánffy Mihály fiai Zsigmond, György és Dénes osztoztak meg.
  • 1701 előtt Alsóbánon Horváth Mihálynak volt részbirtoka, melyből Guthi Farkas Zsófiát elégítették ki.
  • 1808-ban végzett összeíráskor gróf Bánffy, báró Bánffy, Boros, Lakatos, gróf Teleki, Balog és Nemes családok birtoka volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus fatemploma - Építési idejét a XVI. század közepére, vagy végére teszik, s valószínűsítik, hogy ez a fatemplom szolgált a Szilágyság más fatemplomainak is mintájául.
Leírása:
  • Gerendái négyszögletesek és ácsoltak; végeik az összerovás után kiállnak.
  • A templom hossza 11 méter, szélessége 4 1/2 méter, szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, a templom másik végét egyenes zárású fal határolja.
  • A torony törpe, négyszögletű: oldalai nyiltak. Erre nyolcoldalú, négy oszloptestre nehezedő sisak következik, melynek alsó része csonka gúlához hasonlít; a felső rész karcsú, és magas.
  • Faliképei közül kiválnak Krisztus kinszenvedését az utolsó vacsorától haláláig ábrázoló stáczióképek. Képei között régi patriarchák és szentek alakjai is előfordulnak.
  • Az egyház anyakönyvét 1824-től vezetik.

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 101–110. o. Online elérés