Oláhfodorháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Oláhfodorháza (Fodora)
Oláhfodorháza görögkatolikus fatemploma
Oláhfodorháza görögkatolikus fatemploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Galgó
Irányítószám 457146
SIRUTA-kód 141198
Népesség
Népesség456 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság2
Földrajzi adatok
Tszf. magasság223 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Oláhfodorháza (Románia)
Oláhfodorháza
Oláhfodorháza
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 15′ 50″, k. h. 23° 40′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 50″, k. h. 23° 40′ 21″
SablonWikidataSegítség

Oláhfodorháza (románul: Fodora) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Szamos bal partján, Döbörcsény, Közfalu és Déskörtvélyes közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevének első tagját lakosairól, nevének utótagját pedig egykori alapítójáról kapta.

Története[szerkesztés]

A településről 1508-ból maradt fenn az első írásos adat, ekkor a Bánffyak birtoka volt, a Bánffyak Bonchidai birtokához tartozott.

1511-es összeíráskor az itteni birtokrész a Losonczi Bánffyaktól zálogjogon Bethleni Miklós fiainak Jánosnak és Farkasnak a kezén volt.

1515-ben Bánffy Péter a reá Bánffy Jánosról szállt birtokrészt Kendy Gálnak adta zálogba.

Az 1600-as évek elejéig a Bánffy és Kende családoké volt, majd a Fodorházi, Harinnai, Szombathelyi családok birtoka volt.

1638-ban Brandenburgi KatalinSzombathelyi Márton részét annak hűtlensége miatt Faragó Andrásnak adta.

1671-ben Torma Kristóf és neje Toldalagi Klára gyermekei György, Kata Haller Pálné, Borbála Szentgyörgyi Toroczkai János özvegye anyjuk itteni birtokrészét három egyenlő részre osztották.

1694-ben Bethlen Gergely, Apor István birtoka volt.

1712-ben a Torma család, Lázár György, Apor István és Bánffy Farkas birtoka volt.

1873-ban körjegyzői székhely volt.

1891-ben 643 lakosa volt, ebből 9 római katolikus, 619 görögkatolikus, 8 református, 7 izraelita volt.

1898-ban a Vajda család, Hering László és János, Hosszú Gábor és Urányi Imre birtoka volt.

1910-ben 669 lakosából 31 magyar, 22 német, 616 román, melyből 605 görögkatolikus, 13 görögkeleti ortodox, 39 izraelita volt.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Anyakönyvet 1826-tól vezetnek.

Nevezetességek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.