Oláhfodorháza
| Oláhfodorháza (Fodora) | |
 | |
| Oláhfodorháza görögkatolikus fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Galgó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Galgó |
| Irányítószám | 457146 |
| SIRUTA-kód | 141198 |
| Népesség | |
| Népesség | 417 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 2 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 223 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 15′ 52″, k. h. 23° 40′ 33″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 52″, k. h. 23° 40′ 33″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Oláhfodorháza (románul: Fodora) falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
A Szamos bal partján, Döbörcsény, Közfalu és Déskörtvélyes közt fekvő település.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevének első tagját lakosairól, nevének utótagját pedig egykori alapítójáról kapta.
Története[szerkesztés]
A településről 1508-ból maradt fenn az első írásos adat, ekkor a Bánffyak birtoka volt, a Bánffyak Bonchidai birtokához tartozott.
1511-es összeíráskor az itteni birtokrész a Losonczi Bánffyaktól zálogjogon Bethleni Miklós fiainak Jánosnak és Farkasnak a kezén volt.
1515-ben Bánffy Péter a reá Bánffy Jánosról szállt birtokrészt Kendy Gálnak adta zálogba.
Az 1600-as évek elejéig a Bánffy és Kende családoké volt, majd a Fodorházi, Harinnai, Szombathelyi családok birtoka volt.
1638-ban Brandenburgi KatalinSzombathelyi Márton részét annak hűtlensége miatt Faragó Andrásnak adta.
1671-ben Torma Kristóf és neje Toldalagi Klára gyermekei György, Kata Haller Pálné, Borbála Szentgyörgyi Toroczkai János özvegye anyjuk itteni birtokrészét három egyenlő részre osztották.
1694-ben Bethlen Gergely, Apor István birtoka volt.
1712-ben a Torma család, Lázár György, Apor István és Bánffy Farkas birtoka volt.
1873-ban körjegyzői székhely volt.
1891-ben 643 lakosa volt, ebből 9 római katolikus, 619 görögkatolikus, 8 református, 7 izraelita volt.
1898-ban a Vajda család, Hering László és János, Hosszú Gábor és Urányi Imre birtoka volt.
1910-ben 669 lakosából 31 magyar, 22 német, 616 román, melyből 605 görögkatolikus, 13 görögkeleti ortodox, 39 izraelita volt.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Anyakönyvet 1826-tól vezetnek.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus fatemploma 1817-ben Szent Miklós tiszteletére, 1822-ben pedig Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére volt szentelve.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.