Inó (település)
| Inó (Inău) | |
 | |
| Görögkatolikus fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Szamosudvarhely |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szamosudvarhely |
| Irányítószám | 457313 |
| SIRUTA-kód | 142756 |
| Népesség | |
| Népesség | 558 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 21′ 38″, k. h. 23° 15′ 38″47.360559°N 23.260601°EKoordináták: é. sz. 47° 21′ 38″, k. h. 23° 15′ 38″47.360559°N 23.260601°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Inó témájú médiaállományokat. | |
Inó település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágy megyében, a Szamos bal partján, Szilágycsehtől délkeletre, Szamosszéplak és Szamosudvarhely között fekvő település.
Története
[szerkesztés]Inó nevét az oklevelek 1387-ben említették először, mint az aranyosi vár tartozékát.
1387-ben Zsigmond király a Kusalyi Jakcs mester fiainak: György, István és András királyi kincstárnokoknak, beregvármegyei főispánoknak adott. A birtokot a király Széplakkal Barla fiától Istvántól cserélte Máramaros vármegyei birtokért.
1549-ben Kővár tartozéka volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma 1832-ben épült.
Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 576–581. o. Online elérés
Jegyzetek
[szerkesztés]Szilágy megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
