Doh (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Doh (Doh)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Krasznahídvég
Irányítószám 457237
SIRUTA-kód 142033
Népesség
Népesség222 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság239 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Doh (Románia)
Doh
Doh
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 19′ 57″, k. h. 22° 43′ 06″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 57″, k. h. 22° 43′ 06″

Doh (románul Doh) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágysomlyótól északra, Zálnok, Szilágydomoszló, Krasznahídvég és Kárásztelek közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Doh nevét ószláv személynévnek tartják.

Története[szerkesztés]

Doh nevét az oklevelek 1338-ban említették először Doh néven, mint Kalóztelek és Adprjántelek közt fekvő helyet egy perrel kapcsolatban a váradi káptalan által Gál országbíró előtt folyt Kopasz Dezső és testvérei László, György, János és Miklós ellen. 1459-ben Csomafái Pál birtoka volt, aki azt elzálogosította Kémeri Andrásnak. 1532-ben Kémeri János utódai itteni birtokrészeiket Somlyói Báthory István erdélyi fejedelemnek adták el, később fiait Istvánt, Andrást és Kristófot is beiktatták a birtokba. 1609-ben Dobbtelke (Dohtelke) néven írták nevét. 1717-ben Szamosújlaki Rácz Jánosnak is volt itt puszta telke. 1795-ben Doh a tasnádi uradalomhoz tartozott, és mint Rákóczi birtokot a kincstár magának tartotta meg. 1733-ban 17 román család lakta a települést, 1750-ben 178 görögkatolikus lakosa volt. 1890-ben 517 magyar, 21 román, 480 egyéb nyelvű lakosából 2 római katolikus, 493 görögkatolikus, 8 református, 14 izraelita. A házak száma 113. Doh a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus kőtemploma 1823-ban épült. Anyakönyvet 1823-tól vezetnek.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 327–329. o. Online elérés