Ipp

Ipp (Ip)
Református templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Ipp
Rang	községközpont
Irányítószám	457210
SIRUTA-kód	141731
Népesség
Népesség	1510 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1003
Népsűrűség	25,11 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	187 m
Terület	60,13 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 13′ 48″, k. h. 22° 36′ 11″47.23, 22.60305556
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipp témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ipp (románul: Ip) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Szilágysomlyótól 16 km-re, Zilahtól 48 km-re nyugatra fekszik a Berettyó mentén.

Történelmi adalékok

A falu neve 1208-ban Ypu néven fordul elő először a Váradi Regestrumban. 1235-ig a forrásokban Ypu, 1430-ban Iph, 1549-ben Ip, 1551-ben Ipph alakok olvashatók az írásos közlésekben. Két magyarázat elfogadott egészen napjainkban is a település nevének eredetére nézve. Egyesek nevét a Hippolitus (Ipoly) személynév rövidített alakjából származna. A történetírás említést tesz egy másik, elfogadott álláspontról, miszerint maga a falu neve a szláv Ippel folyó nevéből ered.

1373-ban az akkor Kraszna vármegyéhez tartozó Ip birtokába Albesi Mártont iktatták be. 1438-ban Borzás János fia György és a Jakcsiak birtokot cserélnek Ipen. 1466-ban Ippi Lászlót és fiát Jánost iktatták be Ipp birtokába, a település egészen 1598-ig az Ippi család tagjainak birtoka volt. 1598-ban Báthori Zsigmond az utód nélkül elhalt ifjú Ippi László itteni birtokát a rokon Ippi Bideskúti családnak ajándékozta. 1703-ban Somlyai Décsei István valamint neje Szintai Éva és Ippi Bideskúti Zsigmond birtoka volt.

A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.

A második bécsi döntést követően, 1940. szeptember 7-én a bevonuló 11. hajdúezred 1. zászlóalja hosszabb pihenőt tartott a településen, amikor az egyik lőszerkocsin egy rekesz korábban zsákmányolt és a zötykölődéstől élesedett kézigránát felrobbant, halálosan megsebesítve két embert. A szeptember 13-án a budapesti gyalogezred 32. karhatalmi századával kiszálló Bedő Zsolt főhadnagy már azt az információt kapta, hogy almáskosárba rejtett pokolgép végzett három honvéddel. Bedő különítménye a magyar többségű községben 18 „vasgárdagyanús” embert talált, akik közül 16-ot lelőttek. Az iskolában elszállásolt katonákra éjjel valaki rálőtt, amire válaszul a honvédek – hivatalosan „a támadók üldözése közben” – 157 román férfit, nőt és gyereket öltek meg. Annak ellenére, hogy a 2014 lakosú településen mindössze 392-en voltak román anyanyelvűek, magyar és szlovák áldozat nem volt. Az esetet magyar források alapján feltáró Illésfalvi Péter hadtörténész a magyar honvédek üldözésre vonatkozó állításait „szégyenletes hazugságnak” minősítette. A karhatalmi század szeptember 15-én hagyta el a falut, és Márkaszéken folytatta tevékenységét.

Az áldozatok emlékére 1996-ban emlékművet állítottak fel a faluban.

Demográfiai helyzet

1765-ben a településnek 103 görögkatolikus lakosa volt.

1847-ben 920 lakosa volt, melyből 51 római katolikus, 342 görögkatolikus, 326 református, 11 izraelita.

Ipp növekvő demográfiája az 1880-as években visszaesett, mely elsősorban az elvándorlások mellett a járványoknak tudható be. Jelentős népességgyarapodás az 1890-es évektől állt be.

1890-ben 1099 lakosából 740 magyar, 5 német, 8 tót, 345 román, 1 egyéb nyelvű, ebből 55 római katolikus, 349 görögkatolikus, 670 református, 25 izraelita. A házak száma ekkor 208 volt.

1910-ben 1526, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel.

1930-ban 2014 magyar, szlovák és román lakosa közül 392 volt román anyanyelvű.

Az 1950-es években megnyílt a szénbánya és ez a község népességének gyarapodását vonta maga után.

A 2011-es népszámlálás adatai szerint a falu lakosainak száma 1597 fő, nemzetiségi megoszlás szerint 460 román, 896 magyar, 24 szlovák. A lakosság felekezetileg a következőképpen oszlik meg: orthodox 504, református 846, baptista 126, római katolikus 63, görög katolikus 13, adventista 28, pünkösdista 9, Jehova Tanúi 4. Az utóbbi népszámlálás szerint a falu lakosságának száma megközelítőleg 1250.

Sokan a megélhetés miatt külföldre költeznek, s ott vállalnak munkát. Van olyan eset is, hogy a fiatal házaspár nem telepszik le Ippen, hanem a szomszédos falvak egyikébe költözik.

Egyház és oktatás

Első ízben a felekezeti és az állami oktatásról szólunk, majd az utolsó alegységben rátérünk az óvodáskorú gyermekek neveltetésére is.

Legkorábbi feljegyzés a felekezeti iskoláról 1750-ből maradt fenn. Az iskola első tanítója Nagy János.

Az iskola 1862-ben épült Terebesi Sámuel lelkipásztorsága alatt. Az első osztályosokat tanítója Kozár Mihály volt, a harmadik és negyedik osztályosokat Bene Ambrus kántor-tanító tanította. Az elméleti oktatás mellett gyakorlati tevékenységeket is tanítottak a diákoknak. Bene Ambrus az iskolai munka mellett a helyi lakosság javára is tevékenykedett. A község területén faiskolát létesített és dalkört alapított.

Az állami iskolában együtt tanultak a magyar és román anyanyelvű tanulók, az azelőtt görög katolikus felekezeti iskolába járó gyermekek magyarul nem tanultak, így az első évben minden román anyanyelvű diák első osztályba került.

1869-ig felekezeti iskolát tart fenn. Nehéz anyagi helyzete miatt azonban az egyház hét év múlva kénytelen volt az iskolát a községnek átadni.

1896-ban 2 tantermű állami iskolát szerveztek a községi iskolából. Tanítója Bene Ambrus. Az államnak azzal a feltétellel adták át az iskolát, hogy a tanító református vallású legyen és a kántori feladat végzését is vállalja.

1905-ben 109 tanköteles gyermekből 105 jár az állami iskolában, augusztusban a tüdővész népiskolai terjedésének akadályozása tárgyában érkezik esperesi körlevél. Az első világháború alatt olasz internáltakat helyeznek el az iskolába, így az iskola működése nehézségekbe ütközik, az elszegényedett népnek el kell tartania a hozzá beszállásolt katonaságot is.

A trianoni döntést követően létrejönnek a román anyanyelvű iskolák is.

1934. november 4-én a presbitérium felekezeti iskola újboli felállításáról döntött, a gyermekek anyanyelven történő oktatását tűzve ki célul. A felekezeti oktatás beindulása azonban meghiúsult. 1940-ig a magyar ajkú gyermekek kénytelenek voltak román iskolába járni. A második világháború ideje alatt a gyermekek kizárólag magyar nyelven tanulhattak. A két tannyelvű állami iskola felállítása a második világháború befejezése után valósult meg.

A két világháború között párhuzamosan folyt az oktatás az állami és felekezeti iskolákban. 1921 nyarán a református iskola arra kényszerült, hogy tanszereit, felszerelését az állami iskolának kellett átadnia. Az elemi iskolások száma ebben a tanévben 193.

Az 1948-as tanügyi reform új alapokra helyezi az oktatást. Mivel a falu nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, épülettel, csak az elemi oktatást sikerült megszervezniük. Az V-VII. osztályt a kisebbségben élő nemzetiségűek gyermekei a szomszédos Szilágyzoványon folytathatták gimnáziumi tanulmányaikat. A román anyanyelvűek pedig Márkaszéken folytatták az iskolát.

Az 1950-es években a magyar tagozatra beiratkozók tanulók száma osztályonként 20-30 között váltakozott.

1978-tól bevezették a 10 osztályt Ippen, román tagozaton, mechanikai szakosítással. A IX. osztályba nemcsak a helyi nyolcadikat végzők iratkozhattak, hanem a környék falvaiból végzett diákok is jelentkezhettek.

Az 1950-es évek második felétől majdnem a rendszerváltás idejéig négy tanító volt a magyar tagozaton: Balázs Sarolta (1958-1986), Bekő Anna (1955-1990), Kovács Emma (1958-1990), Kulcsár Mária (1956-1987).

Az elemi osztályok száma Balázs Sára nyugdíjba vonulása után 3-ra csökken. A gyermekek létszáma nem érte el a tízet sem minden évben. Ennek következtében nem indulhatott minden évben négy osztály.

2009 és 2012 között ismét különálló osztály működik az alsó tagozaton, 2012-2017 között három, majd 2017-től kezdődöen 2 összevont osztály működik.

Magyar tagozaton két tanítónő tanít: Deák Noémi és Fazakas Mária. Az oktatás – amint a fentiekben is említést tettünk – összevont osztályokban történik.

Ezzel párhuzamosan a román tagozaton tanulnak a román nemzetiségűek mellett a szlovák, illetve a roma anyanyelvű gyermekek egy része. Medeșan Stela, Mihali Monica és Ola Liliana tanítónők töltik be a tanítói állást. E tagozaton is összevont osztályok vannak.

Ötödik osztálytól a zoványiak is Ippen folytatják az iskolát, nyilván a tanulók minimális létszámának következtében.

Az alsó- és felsőkaznacsi gyermekek egy része ugyancsak Ippen tanul román tagozaton. Egyre több kihívás elé állítja az oktatókat. Arra is volt eset, hogy az ippi román ajkú gyermekek egy része arra kényszerültek, hogy az Alsókaznacsi Iskolában töltsenek egy tanévet.

Óvoda

Az óvoda 1932-33-ban jött létre a faluban a református iskola közbenjárására, egy magánházban. A gyermekekkel való foglalkozás magyar nyelven folyt, de románul is tanultak verseket és énekeket. Az óvónő nem egy, az állam által jóváhagyott tanterv alapján tanította a gyermekeket. Nem volt egy konkrét tanterv előírva, amely alapján az óvőnő taníthatta volna a kisgyermekeket. A nagyobb gyermekek minden nap segítettek a takarítónak az udvart összetakarítani.

Az ötvenes évektől az óvodában 2 csoport volt magyar tagozaton, az óvonői munkát Bagoly Anna és Sillinger Rozália, majd Kiss Piroska és Szűcs Erzsébet látták el. Az óvoda épületeként szolgált a kisiskola,a Faragó féle ház. 1982-től a szilágyzoványi Orbán Ildikó Szűcs Erzsébet mellett Ippen óvonő el egészen 1996-ig. Orbán Ildikó Szilágyzoványra való áthelyezésével az óvónői állást Kiss Krisztina töltötte be. Szűcs Erzsébet 1998-ban való nyugdíjazásával, a második óvonői állás megüresedett. Az alább említett személy helyére került Gergely Erzsébet, aki 2011-ig óvonőként tevékenykedett Ippen. Jelenleg Moldovan Kiss Krisztina Ipp óvonője. Az óvoda magyar tagozaton járók száma nem haladja meg a 15-öt.

Román tagozaton két óvonő van: Chereji Stela és Tamaș Paula.

Az Ippi 1-es számú Gimnáziumi Iskola jelenlegi igazgatója Ciorba Marinel Gheorghe.

Felekezetek

Református egyház

Először is azon történéseket vesszük górcső alá, amelyek előkészítették és útnak indították azt a folyamatot, amelyet reformációnak hívunk, s a reformátori tanok terjedését szorgalmazta.

Sipos Gábor történész Derecskei Demeter, a Szilágyság reformátora című tanulmányában és az Erdélyi Református Anyaszentegyház Névkönyvének 1896-os kiadása tűzetesen vizsgálja a szilágysági reformáció létrejöttének körülményeit. Mindkét forrás megegyezést mutat abban, hogy Derecskei Demeter személyéhez kötik a szilágysági reformációt. A közlések szerint a mohácsi vészt követő évben, 1527-ben eljutottak a reformáció tanai Szilágyságba. Nem tartjuk kizártnak, hogy Derecskei reformátori tevékenységének köszönhetően többen is csatlakozhattak a reformációhoz Ippen; ily módon felkarolva a reformáció ügyét. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a reformáció csírái a fent említett községben a szilágysági reformációval egyidőben kezdenek szárba szökenni. Az utóbbi alternatíva azt valószínűsíti, hogy a helyi református egyház megalakulása 1527-hez köthető. Nincs olyan írásos feljegyzés, mely alá tudná támasztani feltételezésünket. Ennélfogva továbbra is bizonytalanság vesz körül a református egyház születésének idejét illetően, ami a következőt jelenti: források hiányában nem tudjuk pontosan behatárolni, mikorra tehető Ipp reformációja.

A Névkönyv Derecskei Demeter mellett Kálmáncsehi Sánta Mártont is Szilágyság reformátorának tekinti. Az ő közreműködésükkel juthattak el a reformátori tanok Tiszántúlról. Egy másik nézetet is röviden ismertetünk. Vannak, akik Ipp reformációját 1540-es évhez kötik, amikor is Ippi Bertalan a wittenbergi egyetemről hazatérve, a református egyháznak egy 110 fontos harangot adományozott.

A jelenlegi, kelet-nyugati tájolású, egyhajós, 250 férőhelyes templom 1419–1420 között épült.

A helyi gyülekezetet a XVI–XVIII. század alatt főként a helyi nemesi családok (Bydeskuty, Ákosi, Pap, Vid, Dócsei, Fogarasi, Vállyi, Veres) támogatták. A templomot többször is újjá kellett építeni, különösen a Rákóczi-szabadságharc idején elszenvedett pusztítás után.

A templom nagyobb bővítése 1793-ban ment végbe: a templomhajót keleti irányba mintegy 7 méterrel meghosszabbították.

A XVIII. század végétől kezdik el vezetni a jegyzőkönyveket, anyakönyveket az egyházközségben. Szigorú fegyelmet gyakorolt a Konzisztórium (pl. kalodával büntetett).

A szószékkorona 1782-ben készült, Pap Zsigmond adományaként.

A XIX. században több jelentős építkezés történt: 1820-ban új orgonát készíttettek Johannes Krammer műhelyében. 1825-ben a fatorony helyébe kőtornyot emeltek. 1861-ben a templomhajón és tornyot cserepet és bádogot cseréltek.

Az egyházközségnek három harangja is volt.1767-ben több család öntetett új harangot a templomnak, majd 1793-ban egy harmadikat is. A legkisebb, 1540-ből származó harangot 1848-ban a kormány ágyúöntésre elvitte, de a forradalom bukása után épségben visszakerült. A két fiatalabb harangot is rekvirálták. 1932-ben két harangot öntöttek Novotny Antal fiai műhelyében, Temesvárott. A kisebbik harang 126 kg, a nagyobbik harang 439 kg tömegű.

Az egyházközség lelkészi lakása szintén műemlék. Az 1751-ben épített, korábban a Wálly család birtokát képező kúriát 1920-tól parókiaként birtokolja az egyházközség.

A következőkben statisztikai adatokat közlünk a helyi református egyházról. 1895-ben 730 református élt Ippen. Született: 39 református, meghalt 16.

1901-ben 806 a református száma, 29-en konfirmáltak.

1952-ben 1065 református. 1970-ben 1274 református.

1976-ban 1152 református, 274 egész, 90 félcsaládban, 54-en laknak távol.

1992-ben 963 református, 252 egész, 127 félcsaládban, 60 távol, egyházi nyilvántartás szerint.

2000-ben 845 református 203 egész 187 félcsaládban.

2013-ban a gyülekezet lélekszáma 758.

2019-ben 673 református egyháztag 308 családban.

2020-ban a világjárvány miatt az elhunytak száma: 22. Napjainkban a helyi reformátusok száma alig éri el a 600 főt.

Több mint egy évtizede gyakorlatban volt a szombat esti istentiszteletek tartása. Napjainkra viszont ez már nincs gyakorlatban. Ami az istentiszteleken való látogatottságot illeti, a délelőtti istentiszteleken a templomba járók száma alig haladja meg a 10 %-ot (kb. 8 %). A délutáni istentiszteleken a gyülekezet 3 %-a vesz részt.

Lelkészei: Horváth P. István (?), Daróczi Mátyás (1629), Domahidi Mihály (1634), Császlai Pál (1652), Szini István (1671), Vásárhelyi István (1673), Istvándi Pál (1680-1688), Ónodi István (1689-1693), Óvári Demeter (1693), Péli István (1717), Szilágyi István (1719-1724), Vári János (1725), Terebesi Sámuel (1748-1766), Báthori György (1765), Uzoni Bartha István (1766-1778), Veres Benjámin (1778-1809), Sárkány Farkas (1810-1817), Kováts István (1817-1829), Török Ferenc (1829-1875), Juhász György (1876-1917; 1919-1922), Csighi Sándor (1917-1919), Kovács Sándor (1922-1944), Koszorús Ferenc (1945-1995), Szatmári Elemér (1995-2001).

Ortodox egyház

Az ortodox temető mellett álló templom volt istentiszteletű helyük, mely a múlt században a görög katolikusok birtokában állt. E templomot ma már nem használják istentiszteleti célra.

A revolució után, 1990-ban templomot építenek, amely két év alatt felépül. Az ortodox egyház jelenlegi lelkésze Fit Dumitru.

Görög katolikus egyház

A faluban élő románok 1948-ig görög katolikusok voltak. Áttértek az ortodox hitre. Az utóbbi másfél évtizedben a faluban ismét letelepedtek görög katolikusok. Istentiszteletre a Felszegen egy házba gyűlnek össze. Lelkészük Oltean Vasile, kémeri görög katolikus lelkész.

Római katolikus egyház

A faluban nagyon kevés római katolikus család él. Egyikük sem Ippen született. Legjelentősebb közülük az Entersz, Adlevák és Sebestyén család.

A jelenlegi római katolikus közösséget nagyrészt szlovák ajkúak alkotják.

Templomuk a főút mentén áll, valamikor iskola működött az épületben. Temetőjük egy nehezen megközelíthető helyen, a domboldalon.

A lelkészi szolgálatot a berettószéplaki plébános, Maskara Ján végzi. Havonta egy alkalommal gyűlnek össze a hívek, s tart istentiszteletet a plébános úr.

Baptista egyház

A XX. század elején a nyugat-európai ébredési mozgalmak elérték a Szilágyságot is. Ippen az első hívők között Kapcsos Lajos és Kónya Mihály neve említhető. 1903. szeptember 6-án történt az első bemerítés Bozsoki János házában, ahol 12 személy merítkezett be. Az első helybeli lelkipásztor Bozsoki János volt, majd 1911-ben Kerekes Bálint költözött ide, aki 1913-tól maga végezte a bemerítéseket.

1913-ban telket vásároltak Ippen, ahol 1923-ban imaház épült. Az alapkőletétel után augusztus 12-én ünnepélyesen megnyitották az új épületet, ezen az alkalmon 14 új tag merítkezett be.

1924-ben nagy lelki ébredés zajlott, amelynek eredményeként 108 taggal hivatalosan megalakult az ippi baptista gyülekezet. Kerekes Bálint nemcsak Ippen, hanem más környékbeli településeken is alapított gyülekezeteket (Érszőlős, Diószeg), és 1917-ben a Szabad Baptista Szövetség vezetője lett.

Az 1923-ban épült imaház hat évtizeden át szolgálta a gyülekezetet. 1983-ban lebontották, helyére nagyobb épületet emeltek. Az alapkőletételre 1983. március 25-én került sor. A munkát a gyülekezeti tagok közösen végezték. Ez év április 17-én tartották az utolsó istentiszteletet a régi épületben, hálát adva az elmúlt 60 évért. Első karnagyai Bozsóki József és Borzási István voltak 1931-ig, majd id. Csepei Ferenc 1931–40 között. Ezután Béres János (1945–1967), id. Borzási Imre (1968–1979), őt követte id. Béres János, ifj. Máté Bálint, Borzási István, Borzási Imre, Gáti József, Csepei György. 1995-től az énekkar vezetésével ifj. Csepei Ferencet bízták meg, őt segítette Gergely Erzsébet, Kerekes József, Salánki Sándor. 2010-től az énekkar vezetését ifj. Csepei Ferenc vette át.

A gyülekezetben a katechetikai szolgálatot végezte: Kerekes Bálint, Gáti Imre, id. Borzási Imre, Fazekas Mihály, Horváth András, Fehér András, Kása Ferenc, Steiner Gábor, Soós Pál, id. Csepei Ferenc, Salánki Imre, Gáti Gyula, Borzási Zsigmond, Fazakas Mihály, Horváth Imre, Gáti Gyula, Borzási Zsigmond, Fazakas Mihály, Horváth András, Fehér András, ifj. Máté Bálint, Borzási István, Varga Gyula, Kása László, Fehér András, ifj. Borzási István, Kerekes József, Kerekes Béni, Kása Barna, Mihály Zsigmond.

A következőkben néhány adatot közlünk, a gyülekezet lélekszámát illetően.

1903-ban 12, 1913-ban 70, 1923-ban 104, 1950-ben 74, 1980-ban 87, 1990-ben 101, 2000-ben 101, 2015-ben 80 lelket számlált a gyülekezet. Napjainkban a gyülekezet lélekszáma 70-re tehető.

A baptista gyülekezet vezetői: Gáti Imre (1938–1939),ifj.Borzási Imre (1940–1948), Salánki Imre (1948–1950), id.Csepei György (1951–1952), Kása László (1952–1956), Gáti Gyula (1960–1964), Borzási Zsigmond (1965–1974), Csepei Géza (1975–2009),ifj.Csepei Ferenc (2009-től).

Meg kell jegyeznünk, hogy ez esetben a gyülekezet vezetője nem egy, s ugyanaz a református egyházban, a presbitérium élén álló gondnokkal. A gyülekezet vezetője a közösség avatott, tiszteletbeli vénje.

Lelkipásztorai: Sámsoni István (1903–1911), Kerekes Bálint (1911-1940), Ozsváth Ferenc (1940–1958), Kiss László (1959–1960), Szabó Károly (1961–1963), Balla Gábor (1964–1969), id. Gergely Pál (1970–1988, 1989–1994), ifj. Gergely Pál (1995–2009), Borzási István (2009–2010). Jelenleg Fekete Csaba végzi a lelkészi szolgálatot.

Adventista egyház

A XX. század első felében keresztelkednek be az adventista gyülekezetbe a Kása Zsiga családjának tagjai, majd a Borzási család. Az istentiszteleket először családi háznál tartják, majd a felekezet központi támogatásával az Ősz Ferenc által adományozott telekre építenek gyülekezeti házat. A gyülekezeti tagok száma jelenleg tíz személy.

Jehova Tanúi

Egy személy van, aki a Jehova Tanúi követője.

Izraeliták

1944-es deportálásukig a következő izraelita családok éltek Ippon: Frankovics, Klein Zoltán, Hermán Ferencz, Hofman, Frájman, Stiglinc, Mózes, Najman, Majluk, Hirsler, Berger, Grünspan. Összesen 44 személyt deportáltak, ebből 18 gyermek volt. A férfiakat már a deportálás előtt munkaszolgálatra vitték, ők a háború után hazakerültek, majd Izráelben telepedtek le. Herman hazatérése után börtönbe kerül, itt hal meg.

Mesterségek, foglalkozások

Cipészek

Papp László, Pántya Péter. A 60-as, 70-es években a faluban cipészműhely működött Somogyi László, Kása Pál, Grebanar Dezső cipészekkel.

Asztalosmesterek

Soós Pál és fia, Sóós Árpád, Ősz Endre, Szabó Lajos, Kulcsár Károly, Csepei Imre.

Fejfa vagy gomfakészítő mester

Ennek nagy tudósa Lázár András volt. Ő faragta a falu temetőiben máig fellelhető legtöbb fejfát. Nagyon igényes, megmunkált fejfákat készített gyönyörű, faragott betűkkel.

Borbély

Az Entersz család férfitagjai borbélyok voltak. Entersz Ferenc borbélyüzlete a falu központjában lévő családi háznál volt berendezve. Több volt ez, mint üzlet, olyan volt, mint egy jól működő klubb, hisz állandó jelleggel tartózkodtak benne nemcsak olyanok, akik borotválkozni, nyiratkozni jöttek, hanem itt kártyáztak, römiztek, sakkoztak az emberek, állandó világosság volt a gázlámpák segítségével és patefonról zeneszó is szórakoztatta a jelenlévőket. Az üzlet mindig nyitva volt, ha kellett akkor hétvégén az éjféli vonattal hazaérkező, távoli városokban dolgozó helyi vagy szomszédfaluban lakó klienseket kora hajnali órákban is kiszolgálták.

Hentes és mészáros

A faluban Bagoly József volt a hentes és a mészáros. Fiatalon meghalt, a felesége nehéz körülmények között nevelte feel gyermekeit. Lánya, Bagoly Margit a szilágysomlyai Ferenc rendi apácazárdában tanult, majd a nagyváradi Orsolya tanítóképzőt is sikeresen elvégezte. Érkeserűbe nevezték ki tanítónak, majd 1944-től Ippon is tanít 9 éven át. Húga, Anna tanító és óvónő lett. Öccsük, József apja mesterségét vitte tovább, illetve a húsiparban technikusként dolgozott.

Hagyományok, tradiciók

Karácsonyi hagyományok

Karácsonyra mindenki szorgalmasan készült: takarítottak, főztek, sütöttek, az ünnepi asztalról pedig nem hiányzott a töltött káposzta és a kalács. A gyermekek hetekkel korábban verseket és kántálást tanultak, hogy szentestén a templomban szerepelhessenek.

A múlt században a szegénység miatt karácsonyfa még kevés házban állt; helyette fenyőágakat díszítettek dióval, almával és tésztából formált figurákkal. Később már almával, pereccel, bronzozott dióval és házi szaloncukorral ékesített fák jelentek meg.

A gyermekek Szenteste énekekkel, versekkel és betlehemes játékkal örvendeztették a gyülekezetet. Éjfélkor az ifjak indultak kántálni, másnap pedig mind úrvacsorát vettek.

Karácsony másnapján a gyermekek rokonaikhoz és szomszédaikhoz jártak kántálni, jutalmul diót, almát és kalácsot kaptak. Az István és János nevezetű férfiakat is felköszöntötték.

Húsvéti népszokások, hagyományok

A húsvétot megelőző nagyhéten a házakat megtisztították: a földet agyag, trágya és víz keverékével tapasztották, polyvával szórták, a falakat is gyakran újrameszelték. Ez az időszak a bűnbánaté volt, mulatságokat nem rendeztek, a hívek reggel és este istentiszteleten vettek részt. Nagypénteken böjtöt tartottak, egyszerű ételeket – főtt krumplit, hagymát, aszalt gyümölcsöt – fogyasztottak, s ekkor főzték meg a húsvéti sonkát is. Nagyszombaton mindenütt készültek az ünnepre: sütötték a kenyeret, a kalácsot, festették a tojásokat. Húsvét reggelén úrvacsorát vettek, délután pedig a kultúrházban színdarabokat adtak elő a helyi fiatalok, a közönség pedig búzával is fizethette a belépőt. Az ünnep hétfőjén a legények vízzel locsolták meg a lányokat, hogy egész esztendőben szépek és frissek maradjanak – e szokás ma is él, bár inkább a gyermekek körében.

Lekvárfőzés

A lekvárfőzés az egész család közös munkája és mulatsága volt. Leginkább a besztercei szilvát használták, mert kevés vizet tartalmazott. A gyümölcsöt előző nap felszedték, megmosták és kimagvalták, másnap pedig üstben főzték az udvaron. A rézüstöt folyamatosan kavarták, nehogy leégjen, hiszen a forró szilva könnyen megégette, aki közel állt. Amikor a lekvár besűrűsödött, cserépedényekbe rakták, majd a kemence szájában bőrösítették, hogy tartós legyen. A kamrában vastag papírral lefedve tárolták. Cukor nélkül készült.

Szüret

A szüret a család egyik legnagyobb eseménye volt, tele nótázással, tréfával és jókedvvel. A faluban „hegynek” nevezett dombokon szedte mindenki a szőlőt: az asszonyok és gyerekek kosarakba gyűjtötték, a legények puttonyba hordták, majd szekérre öntötték. Munka közben borral kínálták egymást, énekeltek és tréfálkoztak. A nap végén kaláccsal és borral zárták a munkát, megköszönve a kerülőnek, hogy vigyázott a szőlőre. A hagyomány ma is él: ősszel az óvodások és iskolások szüreteken vesznek részt szüleik és nagyszüleik társaságában.

Híres szülöttei

• Antal Sándor (1923-1996) református lelkipásztor

1923-ban született Ippen hétgyermekes családban. Teológiai tanulmányait a Kolozsvári Teológián végezte. A Teológián töltött évek után a kolozsvári Irisz telepen szolgált Jári Margittal. Házasságot kötött az alább említett személlyel. Házasságkötésük után Antal Sándort 1952-ben Szilágyzoványra helyezték ki. Hat és fél éven át, 1958-ig az itt élő reformátusokat pásztorolta. Néhány évig börtönbe kényszerült menni. Szabadulása után Ilosván és Szovátán szolgált. 1996-ban hunyt el. Örök nyugalomra az ippi Ótemetőben helyezték.

• Kisfalussy Bálint (1939–2015) színész, dalszerző

1939. október 6-án látott napvilágot. Az I-V. osztályt Ippen járta, a VI-VII. osztályt Berettyószéplakon végezte. Nagyváradon érettségizett. Érettségit követően sikeres felvételt nyert a Kolozsvári Teológiára. Alig két év után felvételizett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre. A színészi diplomát Marosvásárhelyen szerezte meg. Élete jelentős részét Magyarországon töltötte. 2015. november 23-án hunyt el. Végakarata az volt, hogy hamvainak egy részét Ipp határában szórják szét.

Lásd még

• Ippi mészárlás

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 581–589. o. Online elérés
• Ablonczy (2011): Ablonczy Balázs. A visszatért Erdély 1940–1944 (magyar nyelven). Budapest: Jaffa Kiadó (2011). ISBN 978 963 9971 60 8. Hozzáférés ideje: 2011. december 26. 
• Névkönyv 1876. Az Erdélyi Református Egyházkerület kiadása 1877
• Szilágysági magyarok (szerk.) Szabó Zsolt, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1999
• Veres Tünde-Magyari Hunor: A Szilágysomlyói Református Egyházmegye templomai. Top Invest Kiadó. Székelyudvarhely, 2014