Nagyenyed

	Nagyenyed (Aiud, Straßburg am Mieresch)
	; Nagyenyed címere
	; Nagyenyed címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Fehér
Rang	megyei jogú város
Községközpont	Nagyenyed
Beosztott falvak	Alsóorbó, Cifrafogadó, Csombord, Enyedszentkirály, Felenyed, Felsőorbó, Kisapahida, Középorbó, Marosgombás, Muzsnaháza
Polgármester	Mihai Horațiu Josan
Irányítószám	515200
Körzethívószám	0x58
SIRUTA-kód	1213
	Népesség
Népesség	16 657 fő (2011. okt. 31.)
Magyar lakosság	3549 (2002)
Község népessége	22 876 fő (2011. okt. 31.)
Népsűrűség	203 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	260 m
Terület	142,2 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	Nagyenyed Pozíció Románia térképén
	é. sz. 46° 18′ 44″, k. h. 23° 43′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 18′ 44″, k. h. 23° 43′ 45″
	Nagyenyed weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyenyed témájú médiaállományokat.

Nagyenyed környéke 1770 körül

A nagyenyedi református Bethlen-kollégium, amelyet 1622-ben a fejedelem alapított, az egyetemes magyarság egyik leghíresebb és legrégebbi oktatási intézménye.(1905)

A nagyenyedi kollégium ma

A Kollégium alapítójának szobra az intézmény udvarán

Bethlen Gábor szobra a Kollégium parkjában

Nagyenyed (románul Aiud, németül Straßburg am Mieresch, más néven Enyeden, latinul Egidiopolis, vagy Brucla, szászul Stroßbrich) város Romániában Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Gyulafehérvártól 30 km-re északra a Maros jobb partján fekszik. Legmagasabb pontja az Őrhegy (367 m).

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve puszta személynévből származik. Ennek eredete a magyar Egyed személynév, mivel templomának Szent Egyed a védőszentje. Előtagja a Szászsebes és Vízakna közti Kisenyedtől különbözteti meg.

Története[szerkesztés]

A szász alapítású várost először 1299-ben említi oklevél. Helyén egykor római castrum állott. Vártemplomát 1333 és 1335 között építették polgárai. Az Árpád-kori várat a 14. és 15. században bővítették, nyolc torony őrizte. 1437-ben a parasztsereg elfoglalta, de rövidesen feladta. 1600. szeptember 17-én Mihály vajda, majd Basta is felégette. 1658-ban a tatárok rabolták ki, 1662-ben ide helyezték át Gyulafehérvárról a leégett főiskolát és kollégiumot.

1704. március 13-án Rabutin gyújtotta fel, a város védelmében 30 diák esett el, emlékművük a Kápolna-dombon áll. Erről az időről szól Jókai Mór "A nagyenyedi két fűzfa" c. beszélye (1853).

A várost 1849. január 8-a és 17-e között az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák-vezette román felkelők elpusztították. A lakosság nem hitte, hogy az addig békés románok bántanák őket. Az ortodox karácsony másnapján, éjszaka elszabadult a pokol. 800-1000 védtelen embert mészároltak le helyben, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem. Közel ugyanennyien, akik mezítláb a környező hegyekbe menekültek, megfagytak a huszonnégy fokos, dermesztő hidegben. A vártemplomban talán, kitarthattak volna, de nem számítottak a veszélyre. A férfiak a magyar szabadságharc seregében szolgáltak, így nem harc volt ez, hanem közönséges, aljas mészárlás-rablás. A Kollégium évszázados szellemi értékei a sárban végezték, a haramiák által többre becsült holmik kocsiszámra a támadókat gazdagították, jóllehet a kamarilla később parancsot adott visszaszolgáltatásukra. A halottak egy részét a vársáncba (a mai óvoda udvara), másik felét az addig mészoltónak használt, a vár sáncai melletti gödörbe temették, ahol az emléktábla áll. Római számok jelzik a pogrom puszta dátumát. A borzalmas halálnemek kiagyalóinak nem büntetés járt, hanem ma is álló szobrok, és szülőhelyük nevébe illesztett, felvett nevük hirdetik "dicső tetteiket".

Nagyhírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította (ma Bethlen Gábor Kollégium), ahol kiváló tanárok tanítottak, sok neves ember került ki falai közül. Innen indult Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útjára. A Bethlen Gábor Kollégium legendás nevelőmunkája elismeréseképpen 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.

1858-ban Nagyenyedre helyezték át a kolozsvári magyar tanítóképzőt. 1950-től kezdve a tanítóképző hét évig nem működött, 1957-től óvónőképzővel kibővítve újraindult. 1948 után több neve is volt az intézménynek, a Bethlen Gábor Kollégium nevet 1993-ban kapta vissza. 1999-ben beindult a Babeș–Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Tanítóképző Főiskola.

1910-ben 8663 lakosából 6497 magyar, 1940 román és 163 német volt. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásának székhelye volt. 2002-ben társközségeivel együtt 28 934 lakosából 22 596 román, 4787 magyar, 1464 cigány és 44 német volt.

2011-ben 22 876 lakosából 16955 román, 3364 magyar, 930 cigány és 15 német volt. 1598 fő nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról. Cenzus 2011

Látnivalók[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Nagyenyedi városerődítések
Bagolyvár (Ókollégium)
Református vártemplom
Pápai Páriz Ferenc sírja a kollégium melletti temetőben
Tornakert
Enyedszentkirály: Kemény-kastély
Bethlen Gábor-szobrok

Képgaléria[szerkesztés]

Képek Nagyenyedről a www.erdely-szep.hu honlapon

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született 1759. október 17-én Sipos Pál író, matematikus.
Itt született 1779. október 28-án Baricz György mérnök, műfordító.
Itt született 1814-ben Bauer Lajos honvéd őrnagy.
Itt született 1829. június 15-én Szász Károly költő, műfordító, református püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Itt született 1838. május 25-én Szász Domokos erdélyi református püspök.
Itt született 1848. augusztus 31-én zeykfalvi Zeyk Károly országgyűlési képviselő, később főispán
Itt született 1939. április 30-án Jánossy D. László festő és restaurátor.
Itt született 1846-ban Antal Géza orvos, az MTA tagja.
Itt született 1846-ban Dósa Géza festőművész.
Itt született 1855-ben Boros Gábor irodalom- és gyorsírástörténész.
Itt született 1869-ben Sámuel Aladár erdélyi magyar református lelkész és egyházi író.
Itt született 1878. augusztus 13-án Pogány Móric építész, a Batthyány-örökmécses tervezője.
Itt született 1890-ben Makkai Sándor református püspök, történész, egyetemi tanár.
Itt született 1894. december 23-án Jeney Lajos grafikus (Művészneve szülőhelyéről Nagyenyedi Lajos).
Itt született 1895. február 6-án Dési Huber István, grafikus és festőművész.
Itt született 1896. szeptember 24-én Vass Albert festőművész.
Itt született 1906. szeptember 25-én Novák István gyógyszerész, egyetemi tanár.
Itt született 1909. november 5-én Veress István botanikus, kertészeti szakíró.
Itt született 1913-ban Jékely Zoltán költő, író, műfordító.
Itt született 1914-ben Kónya László nagyenyedi református lelkész, erdélyi magyar költő.

Itt született 1914-ben és itt hunyt el 1972-ben Nemes János tanító, pedagógiai író, néprajzkutató.
Itt született 1914. augusztus 15-én Egry Mária színművésznő Egre Mária néven.
Itt született 1914-ben Bakó Árpád nagyenyedi atléta, testnevelő tanár.
Itt született 1916. február 7-én Varga Árpád emlékíró.
Itt született 1921. augusztus1-én Szász József agrármérnök, mezőgazdasági szakíró.
Itt született 1921. szeptember 16-án Köpeczi Béla művelődés- és irodalomtörténész, az MTA tagja, 1982–1988 között Magyarország művelődési minisztere
Itt született 1924-ben Kis Béla biológus, egyetemi oktató, természettudományi szakíró.
Itt született 1924-ben Szász Dórián festőművész.
Itt született 1926-ban Szász Béla szerkesztő, műfordító (elhunyt 2000-ben Bukarestben)
Itt született 1930-ban Winkler Albert zeneszerző, zongoraművész, karmester.
Itt született 1931-ben Novák Ferenc koreográfus, etnográfus, rendező.
Itt született 1932-ben Móritz Miklós kohómérnök, műszaki és gazdasági szakíró.
Itt született 1939-ben Veress Éva biológus, természettudományi szakíró
Itt született 1941-ben Tóth Vass Mária újságíró, szerkesztő, fordító.
Itt született 1943-ban Nagy Miklós Kund újságíró, műfordító, szerkesztő
Itt született 1954-ben Dominich Sándor informatikus.
Itt született 1954-ben Nagy Attila orvos, orvosi szakíró és költő.

Itt halt meg 1816-ban Benkő Ferenc (kisbaconi) lelkész, mineralógus
Az itteni börtönben halt meg 1952. szeptember 14-én Gajdátsy Béla római katolikus lelkész.

A Kollégium híres tanárai és diákjai, akiket az épület udvari szárnyán elhelyezett emléktábla felsorol: Bethlen Gábor, Apaffi Mihály, Ajtai A. Mihály, Alstedius J. H. (Johannes Heinrich), Alvinczi Péter, Apáczai Cs. János, Aranka György, Áprily J. Lajos, Bakó Árpád, Barabás Miklós, Barac Ion, Barcsay Ábrahám, Barcsay Jenő, Baricz János, Bartók György, Baririus Isacus, Báróczy Sándor, Benke Mihály, Benkő Ferenc, Benkő József, Berde Amál, Berde Mária, Bethlen Gergely, Bethlen János, Bethlen Miklós, Bisterfeldius J. H. (Johannes Heinrich), Bodola János, Bodola Sámuel, Bod Péter, Bodrogi János, Bolyai Farkas, Borbáth Károly, Borosnyai Nagy Zs., Császár Gyula, Csefó Sándor, Csernátóni Pál, Csorja Ferenc, Csulai György, Deák Ferenc, Demény Zoltán, Dézsi Márton, Dóczy Ferenc, Elekes Károly, Elekes Viktor, Enyedi István, Enyedi Sámuel, Erdélyi Gyula, Farkas Sándor, Farnos Dezső, Fenichel Sámuel, Fogarassy Albert, Fövenyessy B. (Bertalan), Galambos Mihály, Garda József, Garda Kálmán, Gáspár János, ifj. Gáspár János, Gelei Katona I. (István), Gruzda János, Gyarmathy Sámuel, Haliciu Mihail, Halmágyi Antal, Hegedűs János, Hegedűs Sámuel, Herepey Ádám, Herepey Károly, Hermányi D. József, Ilosvai Benedek, Incze Dániel, Járai István, Kasza Dániel, Kemény Zsigmond, Keresztes József, Kereszturi Pál, Koréh Zsigmond, I. Kováts József, II. Kováts József, Kovács Ödön, Kőrösi Csoma Sándor, Köteles Sámuel, Lázár István, Löte Lajos, Makkai Domokos, Mentovich Ferenc, Mihályi Károly, Mikó Imre, Móhai Károly, Nadányi János, Nagy Lajos, Naláczi József, Nemegyei János, Opitz Martin, Pápai Páriz Ferenc, Pápai Páriz Imre, Pávai Vajna Elek, Pávai-Vajna Ferenc, P. Szathmári Károly, Salamon Ferenc, Salamon József, Sáska László, Sipos Domokos, id. Szász Domokos, ifj. Szász Domokos, Szász Károly, Szenczi M. Albert, Szentimrei Jenő, Székely Ödön, Szigeti Gy. István, Szilády Zoltán, Szilágyi Gyula, Tótfalusi K. Miklós, Ujfalvi Sándor, Vajna Antal, Varó Ferenc, Vásárhelyi Péter, V. Tőke István, Veress Gábor, Vince Dániel, Zayzon János, Zeyk Miklós. Többük életrajza a Bethlen Gábor Kollégium honlapján olvasható.