Nagylupsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagylupsa (Lupșa)
A kolostor fatemploma
A kolostor fatemploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rang községközpont
Irányítószám 517410
SIRUTA-kód 5345
Népesség
Népesség624 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság– (2011)[2]
Népsűrűség6,08 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság516 m
Terület102,56 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagylupsa (Románia)
Nagylupsa
Nagylupsa
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 22′, k. h. 23° 12′Koordináták: é. sz. 46° 22′, k. h. 23° 12′
Nagylupsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagylupsa témájú médiaállományokat.

Nagylupsa, 1911-ig Lupsa (románul: Lupșa) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Az Erdélyi Szigethegységben, a Mócvidéken, Tordától hetven kilométerre nyugatra, Topánfalvától tizenegy kilométerre keletre, az Aranyos bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét valószínűleg szláv eredetű román személynévről kapta, melynek nincs köze a lup ('farkas') közszóhoz (vö. Ljubiša). Először 1366-ban Lwpsa, 1441-ben Naghlwpsa és Kyslwpsa, 1518-ban Also Lwpsa és Felwew Lwpsa, patakját 1437-ben Lwpsapathaka néven említették. Előtaggal a helységnévrendezéskor a Fogaras vármegyei Lupsától való megkülönböztetésül látták el.

Története[szerkesztés]

Valószínűleg a 14. század első felében települt Offenbánya határán, román lakossággal. A 16. századig Offenbánya és a Toroczkai család vetélkedett birtokáért. A középkor végén két, kenézi jogú román faluból állt. Az offenbányai polgárok 1479-ben fegyveresekkel lerohanták a két Lupsa arany- és ezüstbányáit, amelyek a mai Hadaró községrész mellett feküdtek.[3] A 16. század végén Gyulai Pál birtokolta.

1750-ben 370 háztartást számoltak össze benne, míg 1786-ban 2703-an lakták. Bisztrának az 1810-es években történt görögkatolikus hitre térése után ortodox esperesi székhely lett.[4] 1825-ben görögkatolikus egyházközséget létesítettek benne.[5] Egy 1842-es vásárlajstrom ezekkel a szavakkal számol be május 5-én kezdődő juhvásáráról: „ritka helyen lehet az országba szebb, épebb, s testesebb juhokat találni.”[6] Torda, majd 1876-tól Torda-Aranyos vármegyéhez tartozott. 1896-ban háromszáz családfője készített favillát és gereblyét, 125-en pedig kereket.[7] 1945 után lakói nagy része a verespataki aranybányánál talált munkát. 2008. július 16-án kisebb gátszakadás történt a nagylupsai zagytározónál.[8]

1880-ban 2515 lakosából 2366 volt román és 148 cigány anyanyelvű; 2043 ortodox és 471 görögkatolikus vallású.

2002-ben 754 lakosából 750 volt román nemzetiségű; 744 ortodox vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A falu felett, a temető mellett álló Szent György ortodox templomot a benne található, cirill betűs alapító felirat miatt sokáig 1421-es keltezésűnek vélték, az újabb régészeti feltárás azonban nagy valószínűséggel az 1370-es évekre datálta. A helybeli kenézi család alapította. Az eredetileg is teremtemplom alaprajz a sokszögű apszissal és a déli oldalon nyíló bejárattal ritkaság, és azt valószerűsíti, hogy eredetileg latin rítus szerint használták. A kezdetektől temetkezési helyként is használták, de a temetkezések sora a 14. és a 16. század között megszakadt. A narthexet és a déli oldal tornácát a 19. században építették hozzá. 1750-ben készült festése nagyrészt megmaradt, a szentélyt és az ikonfalat 1810-ben festették.
  • A községközponttól nyugatra, a Monostor községrészben, 523 méteres tengerszint feletti magasságban található ortodox kolostor az 1427-ben összeírt Muntele Călugărului ('Barát-hegy') határnév alapján ítélve már akkor létezett. 1820-as feloszlatása előtt itt működött a vidék egyetlen kolostora és egyben iskolája is. 1992-ben alakult újjá. Fatemplomát a kolostorral egyidősnek vélik, de régészeti feltárás nem folyt benne. 1694-ben építették vagy építették át. Ekkorról való kazettás mennyezete két torockószentgyörgyi festő, Solymosi János és Gyárfás István műve. Narthexét és harangtornyát 1810-ben építették hozzá. Az 1990-es és 2000-es években felújították.
  • Néprajzi múzeumát 1938-ban alapították, Pamfil Albu tanító gyűjteményének felhasználásával. Kiállítása kb. hatezer tárgyból áll.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
  3. Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996, 365. o.
  4. Dana Alexandra Zeheru és Ioana Rustoiu: O istorie “prin cei mici”: cronica protopopului Lupșei, Vasile Gan (1902). Apulum 50 (2013): 477–532. o.
  5. Universalis schematismus ecclesiasticus (...) pro anno 1842/3 redactus. Budae, (1842), 381. o.
  6. Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia 1979, 513. o.
  7. Kovács Gyula: A háziipar törzskönyve. In Matlekovics Sándor szerk.: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezredéves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. 8. köt. Bp., 1898, 336. o.
  8. www.transindex.ro (magyarul)

Források[szerkesztés]

  • Daniela Marcu: 'Biserica Sfântul Gheorghe de la Lupșa.' Arheologia Medievală 2 (1998)

További információk[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]