Alsógáld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsógáld (Galda de Jos)
Az alsógáldi ortodox templom
Az alsógáldi ortodox templom
Alsógáld címere
Alsógáld címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang községközpont
Községközpont Alsógáld
Beosztott falvak Borosbenedek, Csáklya, Felsőgáld, Kismindszent, Lupșeni, Măgura, Rajkány, Poiana Galdei, Vajasd és Zăgriș
Polgármester Romulus Raica (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 517285[1]
Körzethívószám 0x58[2]
SIRUTA-kód 4366
Népesség
Népesség 2006 fő (2011. okt. 31.)[3] +/-
Magyar lakosság 59
Község népessége 4516 fő (2011. okt. 31.)[3] +/-
Földrajzi adatok
Terület 101,69 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsógáld (Románia)
Alsógáld
Alsógáld
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 10′ 53″, k. h. 23° 37′ 13″Koordináták: é. sz. 46° 10′ 53″, k. h. 23° 37′ 13″
Alsógáld weboldala

Alsógáld (románul Galda de Jos, németül Unterhanenberg) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében, az Erdélyi Hegyalján.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyulafehérvártól 12 km-re észak–északkeletre található. Jósika Miklós szerint „Erdély egyik legregényesebb fekvésű helysége”.[4] A község területének 30%-a szántó, 19%-a legelő, 11%-a erdő és 11%-a rét.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a Gál személynév -d képzővel ellátott alakjából ered és valószínűleg temploma középkori védőszentjéről kapta. 1280-ban Gald néven említik először.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban magyarok lakták. (1461-ben Magyargáldnak nevezték.) 1509-ben román lakói saját kápolna építéséhez láttak volna, de Rákosi Menyhért erdélyi vikárius utasította a helybeli plébánost és a káptalan küldöttjét, hogy akadályozzák meg őket ebben.[5] Magyar lakossága a 16. században református hitre tért.

A 18. században református egyháza már csak filia volt és az maradt a 20. századig. 1784. november 11-én Schultz alezredes határában megállította a felkelőket. 1839-ben a Kemény család birtoka volt, román lakossággal.[6]

Fehér, később Alsófehér vármegyéhez tartozott. 1908-ban a magyarigeni járástól az újonnan létrehozott tövisi járáshoz csatolták.[7]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 972 lakosából 911 volt román és 52 cigány nemzetiségű; 963 görög katolikus vallású.
  • 1900-ban 1417 lakosából 1390 volt román és 17 magyar anyanyelvű; 1380 görög katolikus vallású.
  • 2002-ben 2032 lakosából 1956 volt román és 59 magyar nemzetiségű; 1916 ortodox, 38 református, 26 görög katolikus, 22 adventista és 16 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kis dombon álló, felújított Kemény-kastély egy középkori udvarház helyén épült a 1819. században, barokk stílusban. A kommunizmus alatt politikai foglyokat őriztek benne, ma elmegyógyintézetként működik. Tégla védőfalának egy kis része áll még a keleti oldalon.
  • Fazsindelyes ortodox temploma egy másik kis dombon áll. 15. századi alapokon épült 1732-ben. Apszisát 1752-ből való, szép freskók borítják.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Faipar, gyümölcstermesztés.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Coduri poștale. Poșta Română
  2. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  3. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  4. [1]
  5. Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996, 197–198. o.
  6. Ignaz Lenk von Treuenfeld: Siebenbürgens geographisch-, topographisch-, statistisch, hydrographisch- und orographisches Lexikon. 1. Bécs, 1839
  7. Belügyi Közlöny 1908, 65. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]