Konca
Konca (Cunța, Zekesdorf) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Fehér |
Község | Spring |
Rang | falu |
Községközpont | Spring |
Irányítószám | 517769 |
SIRUTA-kód | 7981 |
Népesség | |
Népesség | 529 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | – (2011)[1]- |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 276 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 55′ 30″, k. h. 23° 43′ 22″45.925061°N 23.722804°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 30″, k. h. 23° 43′ 22″45.925061°N 23.722804°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Konca (egyes forrásokban Szászszékes, románul Cunța, németül Zeckesdorf, erdélyi szász nyelven Zäckeschdorf) település Romániában, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Gyulafehérvártól 30 km-re délkeletre, Szerdahelytől 9 km-re északnyugatra, Drassó és Kútfalva közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]1291-ben villa Zekes néven említik először, jelenlegi magyar neve csak 1525-ben jelenik meg először a forrásokban.
Valószínű, hogy a település már az erdélyi szászok betelepülése előtt létezett, a magyar lakosságot pedig a 12. század közepén váltották fel a németek. Egy 1322-ből származó, Salgó vár tartozékait felsoroló okirat is szász lakosságú faluként említi, valamint szintén az egykori szász lakókra utal, hogy 1330-ban a település plébánosának neve Henchmann volt. A 15. századra azonban a szász lakosság eltűnt, így helyükre román jobbágyokat telepítettek.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Kisenyedi járásához tartozott.
Lakosság
[szerkesztés]1910-ben 511 lakosa volt, ebből 453 román, 30 magyar, 26 cigány és 2 szlovák nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 609 lakosából 602 román, 7 cigány volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6