Magyarpéterfalva
| Magyarpéterfalva (Petrisat) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | falu |
| Községközpont | Balázsfalva |
| Irányítószám | 515405 |
| SIRUTA-kód | 1393 |
| Népesség | |
| Népesség | 526 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 533 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 255 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarpéterfalva témájú médiaállományokat. | |
Magyarpéterfalva (románul: Petrisat) település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Gyulafehérvártól északkeletre, a Kis-Küküllő mellett, Küküllővártól délnyugatra, Búzásbocsárd, Küküllőiklód és Csufud közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Magyarpéterfalva nevét 1318-ban Peturmesturfolua módon írva említette először oklevél. 1332-ben Kechkezevepeturhaza, 1341-ben Peturfolua, 1413-ban Peterfalwa, 1505-ben Peterfalwa, 1808-ban Péterfalva, 1913-ban Magyarpéterfalva alakban írták.
A település az 1300-as évek elején Péter mester faluja volt, aki birtoka egy részét Katalin nevű leányának és annak vejének, Csanyi Illésnek adta át. 1332-ben Kétkezű Péternek és fiának, Jánosnak, valamint rokonságának birtoka volt. Ebben az évben már egyházas hely volt. A pápai tizedjegyzék feljegyzései szerint papja ekkor 20 dénár pápai tizedet fizetett.
1437-ben a Péterfalvi család tagjait és Diódi Istvánt említették birtokosaként. A Péterfalvi család leszármazottaié maradt a későbbiekben is, majd 1647-ben Rákóczi György birtokaként említették.
1910-ben 560 lakosából 497 magyar, 29 román, 34 cigány volt. Ebből 11 római katolikus, 67 görögkatolikus, 482 református volt.
A trianoni békeszerződés előtt Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Református temploma a 13. században épült, a 15. században bővítették, tornya 1913-ban épült.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1921. október 19-én Szikszay Jenő pedagógus, irodalomtörténész, az 1956-os forradalom áldozata, aki inkább a halálba menekült, minthogy diákjai ellen valljon, brassói kihallgatásának másnapján, 1977. április 11-én önkezével vetett véget életének.
Források
[szerkesztés]- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Hereditatum [1]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro



