Szászcsór
| Szászcsór (Săsciori) | |
 | |
| Szászcsóri fazekasok munkái a szászsebesi múzeumban | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Szászcsór |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 517660 |
| SIRUTA-kód | 7106 |
| Népesség | |
| Népesség | 1632 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 4 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 13,49 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 121 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 52′ 41″, k. h. 23° 34′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 41″, k. h. 23° 34′ 32″ | |
 | |
| Szászcsór weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szászcsór témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szászcsór (románul: Săsciori, németül: Sassenberg, szász nyelven Schiewes) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szászsebestől 10 km-re délre, a Sebes folyó partján, a Kudzsiri-havasok peremén fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a román sas 'szász' népnév többes számú, kicsinyítő képzős alakja. Először 1309-ben sub castro Petri, majd 1345-ben, Nagyolahfalu néven említették, mai nevén először 1464-ben szerepelt (mint Schekchuor és Sekchor).
Története[szerkesztés]
A 17. századtól kezdve fazekasairól volt ismert. A középkor végétől 1876-ig két részre oszlott. Egyik része Szászsebesszékhez, másik része Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott, utóbbit Barcsay Ábrahám jobbágyai lakták.[2] 1816-ban a környékbeli parasztok lerombolták Bethlen Zsuzsanna udvarházát. 1876-ban vásártartási jogot kapott, ettől kezdve Szeben vármegyei román falu volt. Lucian Blaga említi, hogy a 20. század elején a szászcsóri fazekasok golyvások voltak.[3]
Népessége[szerkesztés]
- 1850-ben 1310 lakosából 1287 volt román nemzetiségű és 1306 ortodox vallású.
- 2002-ben 1471 lakosából 1468 volt román nemzetiségű; 1420 ortodox és 18 pünkösdista vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- A falutól délre emelkedő hegyen ovális alakú, 150×35–40 méteres várrom. Entz Géza szerint a 11–12. században kialakított védelmi rendszer része – eredetileg palánkvár, amelyet később kőfalakkal erősítettek.[4] Először 1309-ben említették, valószínűleg a kelneki grófok tulajdonát képezte. 1531-ben Szapolyai János hívei megostromolták, mert a Ferdinánd-párti Horvát János birtokolta. 1575-ben Szászsebes birtokába került.
Gazdaság[szerkesztés]
Fafeldolgozás, bútorgyártás.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Nicolae Aleman – Iacob Aleman –and Lucreția Aleman: Jurnal pe răbojul vremii. Sebeș, 2011
- Andrei Nacu: ‘“Die Dorfhälften” auf dem Verwaltungsgebiet der siebenbürgisch-sächsische Stühle (15.–19. Jh.).’ Forschungen zur Volks- und Landeskunde 60 (2017): 37–48. o.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A község hivatalos website-ja (románul)
- Információs weboldal a községről (románul)
- A várrom a „jupiter.elte.hu”-n[halott link] (magyarul)
.svg){kind=small}