Szászcsór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szászcsór (Săsciori)
Szászcsóri fazekasok munkái a szászsebesi múzeumban
Szászcsóri fazekasok munkái a szászsebesi múzeumban
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rang községközpont
Irányítószám 517660
SIRUTA-kód 7106
Népesség
Népesség1287 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság4 (2011)[2]
Népsűrűség10,64 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület121 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szászcsór (Románia)
Szászcsór
Szászcsór
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 52′ 40″, k. h. 23° 34′ 33″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 40″, k. h. 23° 34′ 33″
Szászcsór weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászcsór témájú médiaállományokat.

Szászcsór (románul: Săsciori, németül: Sassenberg, szász nyelven Schiewes) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szászsebestől 10 km-re délre, a Sebes folyó partján, a Kudzsiri-havasok peremén fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a román sas 'szász' népnév többes számú, kicsinyítő képzős alakja. Először 1309-ben sub castro Petri, majd 1345-ben, Nagyolahfalu néven említették, mai nevén először 1464-ben szerepelt (mint Schekchuor és Sekchor).

Története[szerkesztés]

Alsó-Fehér, 1876-tól Szeben vármegyei román falu volt. Juhvásárairól és a 17. századtól kezdve fazekasairól volt ismert. 1816-ban a környékbeli parasztok lerombolták Bethlen Zsuzsanna udvarházát. 1820-ban két részre oszlott. Egyik része Szászsebesszékhez, másik része Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott, utóbbit Barcsay Ábrahám jobbágyai lakták.[3] Lucian Blaga említi, hogy a 20. század elején a szászcsóri fazekasok golyvások voltak.[4]

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 1310 lakosából 1287 volt román nemzetiségű és 1306 ortodox vallású.
  • 2002-ben 1471 lakosából 1468 volt román nemzetiségű; 1420 ortodox és 18 pünkösdista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A falutól délre emelkedő hegyen ovális alakú, 150×35–40 méteres várrom. Entz Géza szerint a 11–12. században kialakított védelmi rendszer része – eredetileg palánkvár, amelyet később kőfalakkal erősítettek.[5] Először 1309-ben említették, valószínűleg a kelneki grófok tulajdonát képezte. 1531-ben Szapolyai János hívei megostromolták, mert a Ferdinánd-párti Horvát János birtokolta. 1575-ben Szászsebes birtokába került.

Gazdaság[szerkesztés]

Fafeldolgozás, bútorgyártás.

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Gh. Pavelescu: Valea Sebeșului: monografia etno-folclorică, vol. 1, Etnografie (Sibiu, 2004), 61. o.
  4. Lucian Blaga: Hronicul și cîntecul vîrstelor. București, 1979, 54. o.
  5. Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994, 22. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Szászcsór környéke 1770 körül