Szászcsór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szászcsór (Săsciori)
Szászcsóri fazekasok munkái a szászsebesi múzeumban
Szászcsóri fazekasok munkái a szászsebesi múzeumban
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
KözségSzászcsór
Rang községközpont
Irányítószám 517660
SIRUTA-kód 7106
Népesség
Népesség1632 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság4 (2011)[1]
Népsűrűség13,49 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület121 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 52′ 41″, k. h. 23° 34′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 41″, k. h. 23° 34′ 32″
Szászcsór weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászcsór témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szászcsór (románul: Săsciori, németül: Sassenberg, szász nyelven Schiewes) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szászsebestől 10 km-re délre, a Sebes folyó partján, a Kudzsiri-havasok peremén fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a román sas 'szász' népnév többes számú, kicsinyítő képzős alakja. Először 1309-ben sub castro Petri, majd 1345-ben, Nagyolahfalu néven említették, mai nevén először 1464-ben szerepelt (mint Schekchuor és Sekchor).

Története[szerkesztés]

A 17. századtól kezdve fazekasairól volt ismert. A középkor végétől 1876-ig két részre oszlott. Egyik része Szászsebesszékhez, másik része Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott, utóbbit Barcsay Ábrahám jobbágyai lakták.[2] 1816-ban a környékbeli parasztok lerombolták Bethlen Zsuzsanna udvarházát. 1876-ban vásártartási jogot kapott, ettől kezdve Szeben vármegyei román falu volt. Lucian Blaga említi, hogy a 20. század elején a szászcsóri fazekasok golyvások voltak.[3]

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 1310 lakosából 1287 volt román nemzetiségű és 1306 ortodox vallású.
  • 2002-ben 1471 lakosából 1468 volt román nemzetiségű; 1420 ortodox és 18 pünkösdista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A falutól délre emelkedő hegyen ovális alakú, 150×35–40 méteres várrom. Entz Géza szerint a 11–12. században kialakított védelmi rendszer része – eredetileg palánkvár, amelyet később kőfalakkal erősítettek.[4] Először 1309-ben említették, valószínűleg a kelneki grófok tulajdonát képezte. 1531-ben Szapolyai János hívei megostromolták, mert a Ferdinánd-párti Horvát János birtokolta. 1575-ben Szászsebes birtokába került.

Gazdaság[szerkesztés]

Fafeldolgozás, bútorgyártás.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1]
  2. Gh. Pavelescu: Valea Sebeșului: monografia etno-folclorică, vol. 1, Etnografie (Sibiu, 2004), 61. o.
  3. Lucian Blaga: Hronicul și cîntecul vîrstelor. București, 1979, 54. o.
  4. Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994, 22. o.

Források[szerkesztés]

  • Nicolae Aleman – Iacob Aleman –and Lucreția Aleman: Jurnal pe răbojul vremii. Sebeș, 2011
  • Andrei Nacu: ‘“Die Dorfhälften” auf dem Verwaltungsgebiet der siebenbürgisch-sächsische Stühle (15.–19. Jh.).’ Forschungen zur Volks- und Landeskunde 60 (2017): 37–48. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Szászcsór környéke 1770 körül