Szászcsór
| Szászcsór (Săsciori) | |
 | |
| Szászcsóri fazekasok munkái a szászsebesi múzeumban | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 517660 |
| SIRUTA-kód | 7106 |
| Népesség | |
| Népesség | 1287 fő (2011. okt. 31.)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 4 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 10,64 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 121 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szászcsór
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 45° 52′ 40″, k. h. 23° 34′ 33″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 40″, k. h. 23° 34′ 33″ | |
| Szászcsór weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szászcsór témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szászcsór (románul: Săsciori, németül: Sassenberg, szász nyelven Schiewes) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szászsebestől 10 km-re délre, a Sebes folyó partján, a Kudzsiri-havasok peremén fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a román sas 'szász' népnév többes számú, kicsinyítő képzős alakja. Először 1309-ben sub castro Petri, majd 1345-ben, Nagyolahfalu néven említették, mai nevén először 1464-ben szerepelt (mint Schekchuor és Sekchor).
Története[szerkesztés]
Alsó-Fehér, 1876-tól Szeben vármegyei román falu volt. Juhvásárairól és a 17. századtól kezdve fazekasairól volt ismert. 1816-ban a környékbeli parasztok lerombolták Bethlen Zsuzsanna udvarházát. 1820-ban két részre oszlott. Egyik része Szászsebesszékhez, másik része Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott, utóbbit Barcsay Ábrahám jobbágyai lakták.[3] Lucian Blaga említi, hogy a 20. század elején a szászcsóri fazekasok golyvások voltak.[4]
Népessége[szerkesztés]
- 1850-ben 1310 lakosából 1287 volt román nemzetiségű és 1306 ortodox vallású.
- 2002-ben 1471 lakosából 1468 volt román nemzetiségű; 1420 ortodox és 18 pünkösdista vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- A falutól délre emelkedő hegyen ovális alakú, 150×35–40 méteres várrom. Entz Géza szerint a 11–12. században kialakított védelmi rendszer része – eredetileg palánkvár, amelyet később kőfalakkal erősítettek.[5] Először 1309-ben említették, valószínűleg a kelneki grófok tulajdonát képezte. 1531-ben Szapolyai János hívei megostromolták, mert a Ferdinánd-párti Horvát János birtokolta. 1575-ben Szászsebes birtokába került.
Gazdaság[szerkesztés]
Fafeldolgozás, bútorgyártás.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ [1]
- ↑ Gh. Pavelescu: Valea Sebeșului: monografia etno-folclorică, vol. 1, Etnografie (Sibiu, 2004), 61. o.
- ↑ Lucian Blaga: Hronicul și cîntecul vîrstelor. București, 1979, 54. o.
- ↑ Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994, 22. o.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A község hivatalos website-ja (románul)
- Információs weboldal a községről (románul)
- A várrom a „jupiter.elte.hu”-n[halott link] (magyarul)
.svg){kind=small}