Alkenyér
| Alkenyér (Șibot) | |
 | |
| A főutca | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Alkenyér |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 517750[1] |
| Körzethívószám | +40 x58[2] |
| SIRUTA-kód | 7829 |
| Népesség | |
| Népesség | 1203 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[3] |
| Népsűrűség | 28,84 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 207 m |
| Terület | 41,72 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 56′ 28″, k. h. 23° 20′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 28″, k. h. 23° 20′ 10″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alkenyér témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alkenyér (Zsibotalkenyér, románul Șibot ['ʃibot], németül Unterbrodsdorf, szászul Britsdref) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Alkenyér község központja.
Fekvése[szerkesztés]
Szászsebestől 18 km-re délnyugatra, Szászvárostól 20 km-re északkeletre, a Maros bal partján, a Kudzsir-patak Marosba folyásánál fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Magyar nevét a Kudzsir-patak régi Kenyér nevéről kapta. Első írott alakjai: Kener (1281), Kunertu (1332, olvasata: Kenyértő = 'a Kenyér torkolata'), Olkunir (1340). Román neve a német Seibod személynévből származik (1733: Sibeth, 1839: Zsibot).
Története[szerkesztés]
Mellette zajlott 1479. október 13-án a Kenyérmezei csata.
Szászvárosszéki falu volt. Kezdetben szász lakossága helyére az 1479-es török hadjárat után magyarok költöztek,[4] de plébánosa 1515-ben megélhetési gondokról panaszkodott. Protestáns egyházáról nem maradt ránk említés, a 16. században valószínűleg már román lakosságú volt. 1775-ben 171 adózó családját írták össze. 1839-ben „von freien Walachen bewohnt”, vagyis lakói szabadparasztok voltak.[5] 1861-ben a románt nyilvánította hivatali nyelvéül. 1876-ban Hunyad vármegye Szászvárosi járásához csatolták. Az 1870-es években a Bayiersdorf és Biach cég létesített fűrésztelepet a faluban, amely a századfordulón (a tulajdonos Karl Baiersdorf feleségéről) a „Klára fűrész” nevet viselte, és a második világháború utánig működött.[6]
A kenyérmezei csata emlékjelei[szerkesztés]
Báthory István és Kinizsi Pál egyesített serege 1479. október 13-án, Kenyérmezőnél ütközött meg az ott táborozó török sereggel. A korabeli források szerint a törökök veszteségét 30 ezer, a magyarokét 8 ezer főre becsülték. A kenyérmezei csata helyén, az áldozatok fölé 1480-ban emlékkápolnát építettek. Báthory István erdélyi vajda alapítványt tett a kápolna karbantartására és a kezelésével Szászváros városát bízta meg. Az épület a 17. század végén romladozott és bár többen kezdeményezték megmentését, végül Eperjesi Gergely szászvárosszéki királybíró 1786–1787-ben elbontatta, anyagából hidat és vendéglőt építettek.
1820-ban Nagy Sándor szászvárosi református lelkész állította fel azt az emlékoszlopot, amelyet 1849-ben a császári csapatok ledöntöttek.
Végül 1889-ben, szentmise keretében avatták fel a csata emlékobeliszkjét. A tetején elhelyezett mellvértet, sisakot, kettős keresztet, török zászlót és fegyvereket a kudzsiri vasgyárban kovácsolták. Az eseményen a falu ortodox papja román, a szászvárosi evangélikus lelkész német nyelvű beszédet mondott.
Népessége[szerkesztés]
- 1850-ben 1075 lakosából 1043 volt román és 26 cigány nemzetiségű; 988 ortodox és 81 görögkatolikus vallású.
- 1900-ban 1107 lakosából 991 volt román, 59 cigány, 43 magyar és 13 német anyanyelvű; 1012 ortodox, 37 görögkatolikus, 30 római katolikus és 20 református vallású.
- 2002-ben 1317 lakosából 1306 volt román nemzetiségű; 1255 ortodox vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- A vasútállomás mellett 1889-ben avatták föl Kinizsi Pál mellszobrát, amelyen a hős lehúzott sisakrostéllyal látható.
- A falu ortodox templomát 1826-ban kezdték építeni.
Képek[szerkesztés]
-
Kinizsi Pál mellszobra -
Ortodox templom -
A Maros Alkenyérnél -
Alkenyéri viseletek a 20. század elején (Adler Lipót felvételei) -
-
Alkenyér látképe
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1902-ben Dózsa Farkas András szobrászművész, ipari formatervező.
- Itt született 1911-ben Emil Turdeanu román származású francia irodalomtörténész.
- Itt született 1925-ben Iosif Sârbu sportlövő, Románia első olimpiai bajnoka.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Coduri poștale. Poșta Română
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Draskóczy István: Az erdélyi Szászföld demográfiai helyzete a 16. század elején. Erdélyi Múzeum, 1999, 1–2.
- ↑ Ignaz Lenk von Treuenfeld: Siebenbürgens geographisch-, topographisch-, statistisch, hydrographisch- und orographisches Lexikon. 1. Bécs, 1839
- ↑ Am Kreuzweg der Geschichte: Mühlbach im Unterwald Siebenbürgen. Moosburg a. d. Isar, 2014, 287–88. o.
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Cristian Ioan Popa, Câmpul Pâinii și monumentele sale: Nașterea și apusul unui simbol. Sargetia ser. 2, vol. 4 (2013): 281–302. o.
- Információs weboldal a községről (románul)
- Kinizsi Pál 535 éve győzte le a törököket Kenyérmezőnél Archiválva 2018. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
.svg){kind=small}