Táté
| Táté (Totoi, Taters) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | falu |
| Községközpont | Marosszentimre |
| Irányítószám | 517679 |
| SIRUTA-kód | 7437 |
| Népesség | |
| Népesség | 511 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 3 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 222 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Táté
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 05′ 49″, k. h. 23° 40′ 51″46.096944444444, 23.68083333333346.096944°N 23.680833°EKoordináták: é. sz. 46° 05′ 49″, k. h. 23° 40′ 51″46.096944444444, 23.68083333333346.096944°N 23.680833°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Táté (románul: Totoi, németül: Taters) település Romániában, Fehér megyében.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Gyulafehérvártól 10 km-re északkeletre, a Maros partján, Marosszentimre, Demeterpataka és Gyulafehérvár közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
1287-ben terra Hewrimus néven említették először, neve jelenlegi formájában először 1332-ben tűnt fel az okiratokban.
1332-ben katolikus vallású magyar lakossága volt, plébániatemploma is volt. 1503-ban egy fennmaradt oklevél szerint még magyarok lakták, ugyanis ebben az évben egy János nevű tátéi presbiter a gyulafehérvári Szent Miklós kápolna igazgatója lett. Ezt követően nem esik több említés eredeti lakosságáról, a 17. században már románok lakják a falut.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Alvinci járásához tartozott.
Lakossága[szerkesztés]
1910-ben 956 lakosa volt, ebből 944 román és 12 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 551 lakosából 550 román és 1 magyar volt.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Erdély-portál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.svg){kind=small}