Monora

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monora (Mănărade, Donnersmarkt)
A lutheránus templom
A lutheránus templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang falu
Községközpont Balázsfalva municipium
Irányítószám 515404
SIRUTA-kód 1428
Népesség
Népesség 1067 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 254 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Monora (Románia)
Monora
Monora
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 12′ 00″, k. h. 23° 55′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 12′ 00″, k. h. 23° 55′ 00″

Monora (románul: Mănărade, németül: Donnersmarkt, az erdélyi szász nyelven Donnerschmert) település Romániában, Fehér megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Magyar és román nevének eredete ismeretlen, német neve (Donnersmarkt) a csütörtöki napokon tartott vásárokra utal.

Fekvése[szerkesztés]

Gyulafehérvártól 48 km-re keletre, Balázsfalvától 7 km-re délre, Kisgalgóc, Szászpatak és Balázsfalva közt, a Nagy-Küküllő bal partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

1205-ben Monera néven említik először. 1263-ban királyi birtok volt, melyet István herceg (a későbbi IV. István) elajándékozott udvarnokainak.

A település talán már az erdélyi szászok betelepítése előtt létezett. A szászok a 12. század közepén telepedhettek le benne.

Középkori katolikus lakossága a reformáció idején felvette a lutheránus vallást.

A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye balázsfalvi járásához tartozott.

A német lakosság Nicolae Ceaușescu uralma idején kivándorolt Németországba, így már az 1992-es népszámlálás idején abszolút román többségű falu volt.

Lakossága[szerkesztés]

1910-ben 1070 lakosa volt, ebből 640 német, 416 román és 14 fő magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

2002-ben 982 lakosából 895 román, 82 cigány, 4 német és 1 magyar volt.

Látnivaló[szerkesztés]

  • Lutheránus temploma a 14. században épült, de 1869-ben jelentős mértékben átépítették, egyúttal meg is nagyobbították. Kaputornyát 1832-ben harangtoronnyá építették át. A középkori templomból érintetlenül csak a kőből faragott keresztelőmedencéje és 6 m magas kőkerítése maradt meg, amely hiányosan ugyan, de még áll.

Forrás[szerkesztés]

  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek, Gloria Könyvkiadó, Kolozsvár, 1996.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)