Borosbenedek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borosbenedek (Benic)
A borosbenedeki templomrom
A borosbenedeki templomrom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang falu
Községközpont Alsógáld
Irányítószám 517286
SIRUTA-kód 4384
Népesség
Népesség 480 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 3
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 309 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Borosbenedek (Románia)
Borosbenedek
Borosbenedek
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 12′ 42″, k. h. 23° 35′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 12′ 42″, k. h. 23° 35′ 25″

Borosbenedek, 1911-ig Benedek (románul: Benic vagy Benedic) falu Romániában, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Az Erdélyi Hegyalján, az Erdélyi-érchegység lábánál, Gyulafehérvártól 22 kilométerre északra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét az 1200 körül élt Csanád nembeli Belenikről kapta. Román nevei is korábbi magyar névalakok átvételei. 1256-ban a kecskési váruradalomról, amelyhez tartozott, még Nogkechkes volt a neve, 1274-ben Belenig, 1299-ben Benemygh, 1332–34-ben Benenyk és Benedic, 1587-ben Benedikj. Előtagját bortermeléséről kapta. Már a 19. század folyamán is használták,[2] a helységnévrendezéskor pedig hivatalossá vált.

Története[szerkesztés]

Kecskekő várának uradalmához tartozott, 1332-ben plébániával. A középkorban erős nemesi rétege volt. 1601-ben magyar lakosságú. Román lakóinak őseit 1630 előtt a tövisi Baxa Gergely diák telepítette Moldvából. A 18–19. században mezővárosként szerepelt. 1750-ben négy csizmadia, négy fazekas, négy kovács, három ötvös, két kádár, egy tímár, egy bognár és egy harisnyakészítő dolgozott benne. Jelentős volt bortermelése és gyümölcstermesztése. Ekkoriban román–magyar lakosságú: 1761-ben nyolcvan ortodox és öt görög katolikus családot írtak össze benne, református egyháza Alsógálddal, Csáklyával és Felgyóggyal 1766-ban 133 férfit és 196 nőt számlált. 1784-ben Horea felkelői felperzselték nemesi udvarházait.

1848. október 23-án a csáklyai papok vezetésével a csáklyai, felsőgáldi, felgyógyi és diódi román felkelők lefegyverezték 26 magyar és zsidó nemzetőrét, megkötözték és Felgyógyra, onnan pedig Boroskrakkóba vitték őket. Egy asszonyt lándzsával átdöftek. Később a környék magyar nemesi családai a helybeli román pap oltalmába húzódtak. 1849. január 18-án a román parasztok 143 környékbeli magyart Benedeken megkínoztak és megöltek. Az áldozatok temetetlenül hevertek, míg August gyulafehérvári várparancsnok saját gyilkosaikkal el nem temettette őket. 1908-ban a magyarigeni járástól az újonnan létrehozott tövisi járáshoz csatolták.[3] Református egyháza 1878-tól Tövis leányegyháza, 1937-től egy ideig Boroskrakkó társegyházközsége volt.

1910-ben 920 lakosa közül 874 volt román és 46 magyar anyanyelvű; 844 görög katolikus, 35 ortodox, 24 református, 13 római katolikus és 4 zsidó vallású.

2002-ben 524 lakójából 503 volt román, 18 cigány és 3 magyar nemzetiségű; 491 ortodox és 26 görög katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A falu fölött cinteremmel kerítve áll a romos, egykor erődített, gótikus református templom. Az egyhajós, nyolcszög záródású szentélyű épület hajóját még egy középkori átépítés során bővítették. A 17. században újították, tornya 1768–88-ban épült. A gazdátlanul, gyülekezet nélkül maradt templom köveinek egy részét a falusiak elhordták. Várfala az 1920-as években még embermagasságban állt, a hajó mennyezete a második világháború idején omlott be.
  • A Dealul Furcilor dombon valószínűleg az egyik 18. századi gyulafehérvári püspök által építtetett barokk kápolna.[4]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1919-ben Xantus Gyula festőművész.
  • Itt született 1922-ben Nicolaie Pascu-Goia szobrász.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Pesty Frigyes helynévgyűjtése, OSZK Kézirattár FM1 3814/A, 20. tek.
  3. Belügyi Közlöny 1908, 65. o.
  4. Nicolae Sabău: Metamorfoze ale barocului transilvan, vol. 1, Sculptura. Cluj-Napoca, 2002, 64. o.

Források[szerkesztés]