Szászcsanád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szászcsanád (Cenade)
Az evangélikus erődtemplom
Az evangélikus erődtemplom
Szászcsanád címere
Szászcsanád címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rang községközpont
Irányítószám 517210
SIRUTA-kód 3770
Népesség
Népesség933 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság4 (2011)[2]
Népsűrűség22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság320 m
Terület44,31 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szászcsanád (Románia)
Szászcsanád
Szászcsanád
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 03′ 26″, k. h. 24° 00′ 22″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 26″, k. h. 24° 00′ 22″
Szászcsanád weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászcsanád témájú médiaállományokat.
RO AB Cenade 4.jpg
RO AB Cenade 19.jpg

Szászcsanád (románul: Cenade, németül: Scholten, szászul Šoltn) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Balázsfalvától 22 kilométerre délkeletre, a Kis-Székás völgyében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve végső soron személynévi eredetű, de valószínű, hogy a csanádi területen fekvő egresi apátság 13. századi birtoklásának emlékét őrzi. Először egy 1315-ból származó oklevél 1402-ből fennmaradt másolatában még Salencen vagy Salente, 1334-ben már Chanad, 1468-ban pedig Zazchanad alakban említették. Német nevét sósforrásairól vette.

Története[szerkesztés]

Szász alapítású falu volt Szebenszékben, majd 1876-tól Alsó-Fehér vármegyében, jelentős bortermeléssel. Papja 1334-ben 44 dénár tizedet fizetett. A 16. században evangélikus káptalan székhelye is volt.[3] A kurucok 1705-ben, Bánffy György udvarházával együtt elpusztították. 1731-ben összeírták benne Bánffy Dénes udvarházát.[4] Később a Telekiek birtokolták. Görögkatolikus gyülekezete áttéréssel 1793-ban alakult.[5]

Az 1880-as években szász lakói szőlőt műveltek. Mindkét román felekezetnek fatemploma állt a falun kívül, a hegyoldalban. Cigány lakói közül az ortodoxok kovácsmesterséggel, a görögkatolikusok napszámosmunkával foglalkoztak. Hagyományos piacközpontjának Nagyszeben számított. Két legnagyobb birtoktestét a 20. század elején a balázsfalvi püspökség vásárolta meg. Az 1900-as években a balázsfalvi baziliták és az ún. Șuluțan-alap uradalmának központja volt.

1880-ban 1659 lakosából 975 volt román, 506 német, 137 cigány és 41 magyar anyanyelvű; 645 ortodox, 523 evangélikus, 445 görögkatolikus és 25 református vallású.

2002-ben 1005 lakosából 879 vallotta magát román, 59 német, 54 cigány és 8 magyar nemzetiségűnek; 629 ortodox, 290 görögkatolikus, 66 evangélikus és 12 baptista vallásúnak. A községhez tartozó Gorgan házcsoportban hét, Hegyitanyákon három román nemzetiségű lakos élt.

A Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház idősotthont tart fönn a településen.[6]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Evangélikus templomának szentélye gótikus stílusú, 1407-ben fejezték be. A 16. század elején nyugati végéhez hajót építettek. Ekkor építették kerítőfalát is, amely már csak töredékeiben áll. Faragott templomajtaja az 1520-as években készült, és a nagyszebeni Brukenthal Múzeum őrzi. Két harangját a 15. században öntötték.[7]
  • Három Teleki-udvarház.
  • Néprajzi múzeum (2006 óta).

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1882-ben Ion Agârbiceanu író.
  • Itt született 1870-ben Tuzson János botanikus.
  • Itt született Csanádi Balázs erdélyi püspök (1424–1427).[8]
  • Itt halt meg 1685-ben Bornemisza Kata, I. Apafi Mihály sógornője.
  • Itt született 1903-ban Dobolyi Tibor vízépítő mérnök.
  • Itt született 1933-ban M. M. Binder-Scholten németül, románul és szászul alkotó író, költő.
  • Itt született 1933-ban Viorel Mărginean festőművész, 1995–96-ban művelődésügyi miniszter.

Testvértelepülése[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  
  4. Szabó T. Attila: Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez. 2. Kolozsvár, 1939
  5. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
  6. www.kirchengemeinde-krummesse.de
  7. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [2] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  8. Magyar katolikus lexikon

Források[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]