Enyedszentkirály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Enyedszentkirály (Sâncrai, Königsdorf)
Bánffy-kastély
Bánffy-kastély
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang falu
Községközpont Nagyenyed város
Irányítószám 515200
Körzethívószám +40 x58[1]
SIRUTA-kód 1311
Népesség
Népesség 660 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság 168
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 247 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Enyedszentkirály (Románia)
Enyedszentkirály
Enyedszentkirály
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 23° 44′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 23° 44′ 45″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Enyedszentkirály témájú médiaállományokat.

Enyedszentkirály (románul Sâncrai, németül Königsdorf) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyenyedtől keletre, a Maros partján, Tompaháza, Nagyenyed és Csombord közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Enyedszentkirály Árpád-kori település, nevét már 1256-ban Zenthkyral néven említette először oklevél, mint a Csanád nemzetségbeli Belenig (Belényes bán) fia Nagy Fülöp birtokát, melyet Kelemen (Kelemenös) és Waffa utódai közös birtokként hagytak meg. 1291-től a Csanád nemzetségbeli Szentkirályi nemesek voltak. 1335-ben papja a pápai tizedjegyzék szerint 4 garas, 9 dénár pápai tizedet fizetett.

Református templom

1430-ban Zenthkyral, 1576-ban Zenthkyraly, 1750-ben Szent-Király, 1760-1762 között Maros Szent Király, 1913-ban Enyedszentkirály néven írták. 1274-ben Zenthkeral birtokon Barabás fiai és Fülöp fia Benedek osztoztak meg, akik Waffa unokái voltak.

1430-ban Zenthkyral részbirtokosai az Ősi Jankafiak, 1431-ben pedig Dabolczi és Györgyfalvi részbirtok volt.

1576-ban már Bánffy György birtokaként említették az okiratokban. A Bánffy család birtokai közé tartozott még 1725-ben is, mikor Bánffy György halála után Bánffy Mihálynak és fiainak Bánffy Zsigmondnak és Bánffy Péternek öröklött birtoka lett.

A Bánffy családnak itt várkastélya is épült a Maros partján, melyet Bánffy György halála után Bánffy Mihály és fiai: Zsigmond és Péter örököltek. A kastély 1725-ben, Bánffy György halála után már kissé leromlott állapotú volt. A kastély ekkor négyszögletes kőépület volt, faragott kövekkel kirakott tornáccal, oldalszárnyakkal, felvonókapuval és zsindelyfedéssel.

1910-ben 615 lakosából 212 magyar, 373 román volt. Ebből 7 római katolikus, 198 református és 400 görög katolikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Bánffy-kastély

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]