Mihálcfalva
| Mihálcfalva (Mihalț) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Mihálcfalva |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 517465 |
| SIRUTA-kód | 5719 |
| Népesség | |
| Népesség | 2139 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 4 |
| Népsűrűség | 32,88 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 239 m |
| Terület | 65,06 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 09′ 36″, k. h. 23° 43′ 30″46.160000°N 23.725000°EKoordináták: é. sz. 46° 09′ 36″, k. h. 23° 43′ 30″46.160000°N 23.725000°E | |
 | |
| Mihálcfalva weboldala | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mihálcfalva témájú médiaállományokat. | |
Mihálcfalva (Mihálc, románul: Mihalț vagy Mihalța, németül: Michelsdorf, szász nyelven Mächelsterf) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Tövistől 7 km-re délkeletre, a Küküllő partján fekszik, közel a folyó torkolatához.
Nevének eredete
[szerkesztés]A Mihály férfinév szláv változatából ered. A mihalț a románban 'menyhal'-at jelent. Első említései: Michalch (1287) és Michalchfolua (1391).
Története
[szerkesztés]1488-ban a törökök elpusztították. Valószínűleg a 17. században népesült be román lakossággal. (A helyi szájhagyomány szerint Vitéz Mihály katonái alapították.[1])
1848 májusában jobbágyai a magyarországi jobbágyfelszabadításon és az első balázsfalvi gyűlés határozatain felbátorodva elfoglaltak egy kérdéses tulajdonú határrészt és lelegeltették rajta a birtokos Eszterházy család vetését. A kérdés kivizsgálására június 1-jén Pogány György alispán utazott a faluba egy Puchner által kirendelt székely határőrszázaddal, de a felfegyverkezett lakosok nem engedték be őket a faluba, hanem visszafordították a kompot, amelyen utaztak. Másnapra háromezren gyűltek össze fegyveresen a faluban Obrázsáról, Oláhcsesztvéről és Alsókarácsonfalváról. Az ismét bejutni próbáló székelyek és a lakosok között fegyveres összetűzés robbant ki, melynek során tizenkét lakos és egy határőr vesztette életét. 1848-ban ez volt az első fegyveres incidens Erdélyben és nagy szerepe volt a politikai–nemzetiségi ellentétek kiéleződésében.
1848 végén és 1849 elején kétezres császári katonaság állomásozott a faluban.
2002 elején görögkatolikus hívei Bukarestben is tüntettek azért, hogy adják vissza nekik a templomukat. [1]
Népessége
[szerkesztés]- 1761-ben 147 ortodox és 8 görögkatolikus család lakta.
- 1900-ban 2200 lakosából 2148 volt román és 51 magyar nemzetiségű; 1327 görögkatolikus, 822 ortotox, 27 zsidó és 14 református vallású. A lakosság 26%-a tudott írni-olvasni és a román anyanyelvűek 1%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben a Maros partján fekvő kicsiny Zerjessel együtt 2355 lakosa volt, közülük 2332 román nemzetiségű; 1980 ortodox és 317 görögkatolikus vallású.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1901-ben Ion Breazu irodalomtörténész.
- Itt töltötte az 1811-es vakációt Jósika Miklós.[2]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Ion Ghinoiu szerk.: Atlasul Etnografic Român, 1. köt.: Habitatul. București, 2003, 47
- ↑ Jósika Miklós: Emlékirat
Források
[szerkesztés]- Egyed Ákos: Erdély 1848–1849. Csíkszereda, 1998–1999
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
.svg){kind=small}