Vingárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vingárd (Vingard, Weingartskirchen)
A vingárdi evangélikus templom
A vingárdi evangélikus templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang falu
Községközpont Spring
Irányítószám 517771
SIRUTA-kód 8005
Népesség
Népesség 589 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 340 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vingárd (Románia)
Vingárd
Vingárd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 01′, k. h. 23° 45′Koordináták: é. sz. 46° 01′, k. h. 23° 45′
Vingárd weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vingárd témájú médiaállományokat.

Vingárd (románul: Vingard, németül: Weingartskirchen, szászul Wengertskirch) falu Romániában, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Gyulafehérvártól 25 kilométerre délkeletre, 5-600 méteres dombok közt fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a 'szőlőhegy' jelentésű német Weingarten szóból való. Írott alakváltozatai: Wyngartkyrchen (1309), Wynkarthkyr (1332), Vengherskirch (1345), Weyngarth (1465) és Wyngarth (1466). 1345-ben mint Guga, 1427-ben pedig mint Chybay is előfordul.

Története[szerkesztés]

Fehér, később Alsó-Fehér vármegyei szász falu volt. 1309-ben a springi dékanátushoz tartozott. A Kacsics nemzetségből származó gerébjei, a későbbi Vingárti Geréb család a 15. században a legjelentősebb erdélyi családok közé emelkedtek: Vingárti Geréb László 1476 és 1501 között erdélyi püspök, Vingárti Geréb Péter 1478–79-ben erdélyi vajda volt. A század folyamán ők birtokolták a falut és a hozzátartozó uradalmat.

Először 1492-ben említették várát. 1503-ban, a Vingárti Geréb család kihalásával előbb Corvin Jánosra, később az ő korábbi tiszttartójára, Horváth Jánosra szállt. A vingárdi váruradalom okozta károk miatt a közeli, királyföldi szász falvak lakói többször panaszt emeltek. 1510-ben Brandenburgi György, 1527-ben Horváth Gáspár, I. Ferdinánd párthíve kapta meg. 1531-ben Szapolyai János hadai rövid ostrom után bevették a Horváth által védett várat. A várnagyi tisztséget Szapolyai 1532-ben Keserű Mihályra bízta. 1553-ban a Habsburg-párti Dobó István mint Izabella királyné párthíveinek fészkét elfoglalta. Nem sokkal később a Dobó által kinevezett várnagy, Apafi Gergely leromboltatta.

Uradalmát akkori tulajdonosa, Keserű István 1565-ben feleségének, Moise Vodă havasalföldi lányának, Zamfirának és annak fiának adta. 1643-ban I. Rákóczi György a vingárdi kastéllyal együtt fiának, Zsigmondnak adományozta. 1587-ben az uradalomhoz tartozott Spring, Gergelyfája, Kisludas és Veresegyháza, 1643-ban Sebeskákova, Sebeskápolna, Zsinna, Gergelyfája, Spring, Mág és Girbó.

Szász lakói mellett 1761-ben 143 ortodox család is lakta, 1774-ben pedig már görög katolikus egyháza is volt.[2] A 19. században egyik birtokosa a nagyenyedi református kollégium volt. A század elején a Radák család birtokközpontja.[3]

1970 körül a szászok a széles főutcán, a románok a nyugati utcákban, a vásártértől északra futó utcán és a patak déli oldalán húzódó házsorban, a cigányok a falu északi részén, a szász templomtól keletre éltek. Még léteztek a falurészi szerveződés korai újkorban keletkezett formái: a négy szász Nachbarschaft és a hat román vecinitate. A környékbeli falvak közül egyedül itt működött állami gazdaság. A hetipiac és az évente megtartott három vásár tanúskodott jelentőségéről. A neoprotestáns evangéliumi keresztény gyülekezet mind a románok, mind a szászok köréből gyűjtött magának híveket, így az istentiszteleteket is két nyelven tartották. A szászok kivándorlásukig megőrizték a libanyakszakítás szokását.

A település nevét adó szőlő 1873-ban még 188 kataszteri holdat, 1989-ben már csak 24 hektárt foglalt el határában. Főként királyleánykát és muskotályt termesztenek.[4]

2009. május 11-én leégett a falu 18. századi, 1820-ban bővített ortodox fatemploma. Korábban egy református templom és egy 1748-ban épített római katolikus kápolna is állt a faluban.

Nemzetiségek és felekezetek[szerkesztés]

  • 1910-ben 1995 lakosából 1200 volt román, 669 német, 101 magyar és 25 egyéb (cigány) anyanyelvű; 1156 ortodox, 671 evangélikus, 68 görög katolikus, 59 református és 34 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 612 lakosából 520 volt román, 71 cigány és 21 német nemzetiségű; 536 ortodox, 45 evangéliumi keresztény és 29 evangélikus vallású.

Nevezetességek[szerkesztés]

VingardAB 11.JPG
VingardAB 4.JPG
A Kacsics nemzetség oroszlánja, körülötte az alapító felirattal

Híres szülöttei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
  3. Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története 1790–1849. Bp., 1956, 53. o.
  4. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 126. o.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vingárd témájú médiaállományokat.

Galéria[szerkesztés]