Székásveresegyháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Székásveresegyháza (Roșia de Secaș)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Fehér
Rang községközpont
Községközpont Székásveresegyháza
Beosztott falvak Gergelyfája, Székástóhát
SIRUTA-kód 6930
Népesség
Népesség 781 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 3
Község népessége 1542 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Székásveresegyháza (Románia)
Székásveresegyháza
Székásveresegyháza
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 03′ 27″, k. h. 23° 53′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 27″, k. h. 23° 53′ 12″

Székásveresegyháza (románul: Roșia de Secaș, németül: Rothkirch) település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyulafehérvártól keletre, Balázsfalvától délre, a Székás-patak mellett, Székástóhát, Pókafalva, Bolgárcserdek és Kiskerék közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Székásveresegyháza egy régi térképen

Székásveresegyház nevét 1313-ban p. Veresyghaz néven említette először oklevél.

1324-ben Rufa Ecclesia, 1334-ben Wrusyghaz, 1332-1335-ben Franciscus Sacerdor de Rufa Ecclesia, 1336-ban Werusygghaz, 1345-ben Vereseghaz, 1523-ban WeresEghház, 1587-ben Veres Egyház, 1808-ban Veresegyháza,1913-ban Székásveresegyház néven írták. A település a Székási-uradalomban feküdt, 1313 előtt Kán nemzetségbeli László erdélyi vajda birtoka volt. Kán László 1313-ban a többi zékási birtokrésszel együtt Kelneki Dánielnek és Salamonnak adta cserébe, és ekkor határát is leírták. 1324-ben Károly Róbert király itt keltezte egyik oklevelét is. 1466-ban az Iklódiaké volt, akik itteni birtokrészüket eladták Vingárti Geréb Jánosnak. 1477-ben részbirtokosa volt Suki János is, aki itteni részét Sándorházi Ambrus gyalui várnagynak adta zálogba. 1523-ban az Ősi Jankafiak peres birtokai közt szerepelt. 1525-ben Ősi Jankafy Miklós itt levő részbirtokát Vingárti Horváth Gáspárnak vallotta be.

1910-ben 1143 lakosából 30 magyar, 1019 román, 88 cigány volt. Ebből 1095 görög katolikus, 13 református, 15 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Balázsfalvi járásához tartozott.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)