Magyarbénye
| Magyarbénye (Biia) | |
 | |
| Magyarbénye, utcakép | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Szépmező |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szépmező |
| Irányítószám | 517757 |
| SIRUTA-kód | 7892 |
| Népesség | |
| Népesség | 1000 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 137 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 265 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 13′ 50″, k. h. 24° 00′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 13′ 50″, k. h. 24° 00′ 17″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Magyarbénye románul: Biia, település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Dicsőszentmártontól délnyugatra, a Kis-Küküllő jobb partja mellett fekvő település.
Története[szerkesztés]
Nevét már 1200 körül említette oklevél az I. István által legyőzött (harmadik) Gyula fiának, Buának nevében, valószínű először az ő szállásbirtoka lehetett itt, később a település e Buáról vehette a nevét. 1346-ban p. Benye, 1431-ben Benyebua, 1474-ben Benye, 1587-ben Beonye néven írták.
1346-ban és 1431-ben Szent Imre tiszteletére szentelt kápolnáját említették: capella in honore. B. Emerici foret constructa formában, mely királyi kézen volt, és 1446-ban I. Lajos király azt Bakoch Istvánnak és társainak adományozta. A vele összetartozó Benyebua részeibe 1431-ben Sztrigyszentimrei Imréné Dicsőszentmártoni Margitot iktatták be. E rész később a mai Bénye területébe olvadt.
Az 1400-as évek közepétől több birtokosa is volt; 1501-ben p. Beenyebwa néven volt említve és a Váradjai, Sztrigyi, Kolonity, Barcsai, Décsei, Dienesi családoké, 1525-ben Wessedi Miklós fia Jánosé, majd a Komjátszegieké lett. 1522-ben Bényei Ádámé, 1525-ben pedig az ugyancsak itt birtokos Vessződi Nagy Miklós Bewnye-i részét nővéreinek ajándékozta.
A trianoni békeszerződés előtt Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói járásához tartozott.
1910-ben 1349 lakosából 1157 román, 188 magyar volt. Ebből 1144 görögkatolikus, 175 református, 16 görögkeleti ortodox volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
További információk[szerkesztés]
- A korai Erdély a nyelvtudomány tükrében
- Bóna István: Erdély a keresztény magyar királyságban
.svg){kind=small}
