Dicsőszentmárton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dicsőszentmárton (Târnăveni, Sankt-Martin)
A hajdani megyeháza, ma műszaki kollégium
A hajdani megyeháza, ma műszaki kollégium
Dicsőszentmárton címere
Dicsőszentmárton címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Maros
Rang megyei jogú város
Beosztott falvak Bábahalma, Csüdőtelke, Őrhegy
Polgármester Matei Alexandru Adrian
Körzethívószám 0x65[1]
SIRUTA-kód 114925
Népesség
Népesség 24 466 fő (2002)[3] +/-
Magyar lakosság 4611
Község népessége 22 075 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Népsűrűség 430 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 300 m
Terület 60,39 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Dicsőszentmárton (Románia)
Dicsőszentmárton
Dicsőszentmárton
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 19′ 47″, k. h. 24° 17′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 19′ 47″, k. h. 24° 17′ 12″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dicsőszentmárton témájú médiaállományokat.
Dicsőszentmárton weboldala
Az ortodox templom

Dicsőszentmárton (románul Târnăveni, korábban Diciosânmartin, németül Sankt-Martin, korábban Marteskirch, szászul Mierteskirch) municípium Romániában, Maros megyében. A Kis-Küküllő-mente központi települése, ipari központ, municipium, az egykori Kis-Küküllő vármegye székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kis-Küküllő jobb partján fekszik, Marosvásárhelytől 33 km-re délnyugatra Medgyestől 20 km-re északra.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a „Dicsőséges Szent Márton” tiszteletére emelt templomáról kapta. Mai román neve a Kis-Küküllő román Târnava Mică nevéből ered.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árpád-kori település. Nevét 1278-ban Tysheu Sent Martun néven említette először oklevél.

1322-ben és 1332-ben S. Martino, 1348-ban Tenthmartun, 1386-ban Dychewzenrmarton-nak írták.

Első ismert birtokosa 1278-ból ismert; ekkor Nagy Albert fiaié volt, akik a birtokot 50 M-ért eladták szerviensüknek Des fivérének Pálnak, ekkor határát is leiratták.

1390-ben Losonczi Dezsőfi László erdélyi vajda volt birtokosa.

1403-ban Zsigmond király mivel utolsó birtokosa Losonczi László fia János utód nélkül halt meg; a birtokot Kizdi Sándornak és fiainak adományozta, akik Nápolyi László lázadása idején mellette hűségesek maradtak.

A 15. században több bitokosa is volt, így a Szentléleki, Keszi, Somkeréki Erdélyi, Baládfi, Gerendi, Bánffy családok is.

Dicsőszentmárton 1466-ban már mezőváros, ez év január 2-án az erdélyi nemesek itt tartották közgyűlésüket is. Később az egykori Küküllő vármegyének is székhelye volt.

1910-ben 4417 lakosából 3210 magyar, 957 román, 118 német volt.

A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye székhelye volt. 1992-ben 28 634 lakosából 20 054 román, 5966 magyar, 2368 cigány és 214 német volt.

Rohamos fejlődése a vasútnak, valamint a környékén feltárt földgáznak köszönhető. A Nitrogénművek 1916-tól üzemel, 1937-ben indul a fémfeldolgozó üzem, majd hőerőmű épül. A vegyi anyagok termelése a város környékét nagy mértékben szennyezi.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismert emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dicsőszentmárton témájú médiaállományokat.