Sárpatak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a Maros megyei Marossárpatak és a szlovákiai Tapolysárpatak településekkel
Sárpatak (Șapartoc)
Sárpatak látképe
Sárpatak látképe
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Maros
Rang falu
Községközpont Fehéregyháza
Irányítószám 547029
SIRUTA-kód 114658
Népesség
Népesség 26 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 29
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 524 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sárpatak (Románia)
Sárpatak
Sárpatak
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 10′ 37″, k. h. 24° 51′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 10′ 37″, k. h. 24° 51′ 17″
Sárpataki házak

Sárpatak (románul: Șapartoc vagy Șarpotoc, németül: Scharpendorf) falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Segesvártól tíz kilométerre délkeletre, erdős hegyekkel körülvett völgyben fekszik. Hátrányos helyzetét nagyrészt az okozza, hogy a községközpont Fehéregyházával nem köti össze kiépített út.

Története[szerkesztés]

Először 1231-ben említették, Sarpotoc néven. 14491555-ben a Sárpataki család birtokolta. Katolikus lakossága kezdetben szász lehetett.[2] A középkor végén itt volt a Segesvárszékben lakó ortodoxok esperesi központja.[3]

A 1617. században magyar lakossága református, majd unitárius, aztán ismét református vallásra tért. 1777-ben alakult meg római katolikus gyülekezete, majd 1779-ben a többség jogán nekik ítélték a templomot. A híveket 1856-ig ferencesek gondozták.[4]

1786-ban 414 lakosát és 4 papját számolták össze. A lakosok 74%-a volt zsellér, 21%-a pedig nemes. 1801-ben református egyháza egyesült a fehéregyházival, hogy közösen eltarthassanak egy papot. 1848-ban a római katolikusok önálló plébániává alakultak.

A településen gróf Teleki Domokosnak kastélya is állt. Fehér vármegyéhez, 1765 és 1876 között Felsőfehér vármegyéhez, azután Nagyküküllő vármegyéhez tartozott.

A 20. század második felében a községközpontjától elvágott faluból a legtöbben Fehéregyházára és Segesvárra költöztek.

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 413 lakosából 202 volt magyar, 200 román és 11 cigány nemzetiségű; 211 ortodox 119 református és 81 római katolikus vallású.
  • 1900-ban 607 lakosából 352 volt magyar, 247 román és 8 német anyanyelvű; 247 ortodox, 202 római katolikus, 137 református, 11 zsidó és 7 evangélikus vallású.
  • 2002-ben 43 lakosából 29 volt magyar és 14 román nemzetiségű; 24 római katolikus, 14 ortodox és 3 református vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A római katolikus templom 1800-ban, a református 1889-ben épült.

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Binder Pál: Átfedések az erdélyi fejedelemség szász és magyar protestáns egyházmegyéiben. Europa Balcanica – Danubiana – Carpathica. 2/a. Bp., 1995, 115–129
  3. Gheorghe Baltag: Sighișoara: istoria Sighișoarei de la întemeierea orașului pânǎ în 1945. Cluj, 2004, 230. o.
  4. Boros Fortunát: Az erdélyi ferencrendiek. Cluj-Kolozsvár, 1927, 196. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]