Segesd (Románia)
Segesd (Șaeș, Schaas) | |
![]() | |
Az evangélikus templom és rendezvényterem | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Maros |
Rang | falu |
Községközpont | Apold |
Irányítószám | 547042 |
Körzethívószám | 40 x65[1] |
SIRUTA-kód | 115218 |
Népesség | |
Népesség | 1271 fő (2011. okt. 31.)[2] |
Magyar lakosság | 22 (2011)[3] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 398 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 09′ 20″, k. h. 24° 46′ 06″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 20″, k. h. 24° 46′ 06″ | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Segesd témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Segesd (románul: Șaeș, németül: Schaas) település Romániában, Erdélyben, Maros megyében. Közigazgatásilag Apold községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Segesvártól 7 km-re délre fekszik, a DN106-os út mentén.
Története[szerkesztés]
Első írásos említése 1302-ből maradt fenn Segus néven. További névváltozatok: Zegus (1309), Seges (1373), Schesz (1488), Schees (1506).[4]
A hagyomány azt tartja, hogy Segesvár várát és városát a segesdiek alapították.[5]
A 13. század végén plébániatemploma van. A templomot 1504–1508 között erődítették. Mivel a templom mennyezete beszakadt, 1818-ban lebontották, 1820-ban új templomot építettek.[4]
Lakossága[szerkesztés]
1850-ben 1004 lakosából 563 német, 240 román és 204 cigány volt. 1992-re a németek száma megfogyatkozott, 1112 lakosából 861 román, 155 cigány és csak 82 német volt.[6]
Nevezetességei[szerkesztés]
Evangélikus templomának értékei a régi templomból megmaradt 1520 körül készült oltár és a 14. századi gótikus bronz keresztelőmedence voltak, a keresztelőmedencét azonban 1994-ben ellopták.[4]
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt volt lelkész Josef Haltrich történész, néprajzkutató.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
- ↑ a b c Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Benkő József: Transsilvania specialis : Erdély földje és népe II. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. 363. o. ISBN 973-26-0524-3
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. (Hozzáférés: 2009. január 17.)