Segesvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Világörökség logo.png  A településen világörökségi helyszín található 
Segesvár (Sighișoara, Schäßburg)
A segesvári óratorony
A segesvári óratorony
Segesvár címere
Segesvár címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
Rang municípium
Községközpont Segesvár
Beosztott falvak Angofa, Vlaikutelep, Hétúr, Róra, Szőlőskert, Soromiklea, Venk
Polgármester Ovidiu-Dumitru Mălăncrăvean
Irányítószám 545400
Körzethívószám 0x65[1]
SIRUTA-kód 114514
Népesség
Népesség25 605 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság4429 (2011)[3]
Község népessége28 102 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság380 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Segesvár (Románia)
Segesvár
Segesvár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 13′ 00″, k. h. 24° 48′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 13′ 00″, k. h. 24° 48′ 00″
Segesvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Segesvár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Segesvár (románul: Sighișoara, németül: Schäßburg, latinul: Stenarum, szászul: Schäsbrich) municípium, Erdélyben, Romániában Maros megyében. Szász szék központja, majd Nagy-Küküllő vármegye székhelye volt. Közép- és Kelet-Európa egyik legjobban megőrzött középkori városkomplexuma, mely MS-II-sA-15806 besorolási kóddal került a Maros megyei történelmi műemlékek listájára, az UNESCO Világörökség része. A város vasúti és közúti csomópont, valamint a ruházati, élelmiszer-, textil-, üvegfajansz-, építőanyag- és gépipar központja.

A várost a 12. század második felében alapították a szászok, amikor megkezdték az erdélyi területek benépesítését (megalapították többek között Nagyszebent és Brassót ). Több évszázadon keresztül fontos kereskedelmi és stratégiai szerepet játszott, és Erdély egyik legfontosabb városa volt.

A város talán leghirhedtebb szülöttje Vlad Tepes, ismertebb nevén Drakula, aki inspirálta Bram Stokert Drakula gróf személyének megformálására és aki ezreket huzatot karóba.

A közeli fehéregyházi síkságon játszódott le a segesvári csata, ahol a Bem József vezette forradalmi magyar hadsereget 1849. július 31.-én legyőzte a Luders vezette orosz hadsereg. 1852-ben emlékművet állították Skariatin orosz tábornok tiszteletére, aki ebben a csatában halt meg. Általános vélekedés, hogy ebben a csatában meghalt Petőfi Sándor is. Az emlékművet 1897-ben állították fel. Az első világháború után Segesvár az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása következtében a Román Királyság területére került.

Fekvése[szerkesztés]

Marosvásárhelytől 45 km-re dél-délkeletre a Segesd pataknak a Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Az ősi magyar nyelvben a seg, ség dombot, halmot jelentett. Ebből keletkezett –es képzővel és az erősséget jelölő vár utótaggal a település neve.

Története[szerkesztés]

Látkép a várból.

Ősidőktől fogva fontos, lakott hely, 1898-ban a Nagy-Küküllő jobb partja fölé emelkedő fennsíkon tárták fel a Wietenberg-kultúra leletekben gazdag telepét. A rómaiak ’’Stenarum’’ nevű katonai őrhelye állt itt, majd óbolgár nép lakott a környékén. 1141 és 1161 között II. Géza szászokat telepített ide. A szász szék központja lett, favárát 1191-ben kezdték el építeni. Ez a tatárjáráskor elpusztult, majd ezután falakkal és tornyokkal fokozatosan épült be a Várhegy felső része. A vártemplomot egy 12. századi kápolna helyén kezdték el építeni 1350-ben, de 1428 és 1488 között átépítették. A 14. századtól szabad királyi város. Várát 1438-ban a törökök feldúlták, de a 16. században helyreállították. Mátyás uralkodása alatt polgárai részt vettek a király elleni felkelésben. 1506-ban itt erősítették meg a három nemzet unióját. 1544-ben a város protestáns hitre tért. 1562-ben az itt tartott országgyűlés után a vár piacán fejezték le a lázongó székelyek huszonhat vezetőjét. 1600-ban előbb Vitéz Mihály, majd Basta hódította meg. 1603-ban Székely Mózes török csapatokkal, 1605-ben Bocskai hadai, 1662-ben Kemény János ostromolta. 1646-ban pestis, 1676-ban tűzvész pusztította. Itt választották meg erdélyi fejedelemnek 1630. december 1-jén I. Rákóczi Györgyöt, 1657. november 2-án Rhédey Ferencet, 1658. október 7-én Barcsay Ákost. 1706-ban Pekry Lőrinc kurucai foglalták el és rombolták le, ekkor pusztult el a 14 bástyából 5 és maradt 9. 1709-ben újra pestis, majd 1788-ban ismét tűzvész pusztít. 1849-ben Forró honvéd tábornok foglalta el, majd Bem is bevonult ide. 1849. július 31-én határában volt a segesvári csata. 1876-ban a szász székek helyett újonnan létrehozott Nagy-Küküllő vármegye székhelye lett. A várost mindvégig híres kézműipar jellemezte. Bronz- és ónművesei, asztalosai, kőfaragói, majd később posztó-, kerámia- és üvegipara tette nevezetessé.

Céhek a városban[szerkesztés]

Középkori fesztivál a belvárosban

A segesvári iparművészek céhei 1376-ban kapták meg az első, a régebbi törvények és szokások alapjául szolgáló alapszabályokat (19 fő). Intézkedéseket hoztak a létszámbővítés betiltására, az alapanyagok beszerzésének megtervezésére stb. A verseny a céhek és a különböző városok céhei között éles volt a versengés. Például, ha a brassói lakatosok "rossz lakatokat és békákat" hoztak a segesvári vásárra, a segesvári lakatosoknak joguk volt elkobozni őket.

A kézművesek egyre gazdagabbak lettek, és képviselők lettek a városi tanácsban, amely addig a feudális patríciusoknak volt fenntartva. Az első kézműves, aki esküdtként belépett a városi tanácsba, 1393-ban az ötvöscéh, Nikolaus képviselője volt. A céheket 1884-ben szüntették meg, mert elvesztették addigi jelentőségüket.

Népesség[szerkesztés]

Szász temető

A 2011-ben végzett népszámlálás szerint Segesvár önkormányzata népességének száma 28 102 fő, ami csökkent a korábbi, 2002-es népszámláláshoz képest, amikor is 32 304 lakost regisztráltak. A lakosok többsége román (69,86%). A fő kisebbségek a magyarok (16,52%), a romák (5,23%) és a németek (1,43%). A lakosság 6,79%-ánál az etnikai hovatartozás ismeretlen.

Vallási szempontból a lakosok többsége ortodox (70,82%), de vannak református kisebbségek (7,89%), római katolikusok (5,32%), unitáriusok (3,24%) és pünkösdiek (1,12%). A lakosság 6,89% -ánál a hitvallási hovatartozás nem ismert.

1910-ben a teljes népesség 11 587 fő volt. Ebből: 5486 volt német, 3031 román, 2687 magyar és 383 más nemzetiségű.

1930-ban a teljes népesség 13.033 fő volt. Ebből 5236 volt német, 4366 román, 2896 magyar és 356 cigány. Vallási szempontból a lakosság 5034 evangélikus, 4425 ortodox, 1195 református, 1320 római katolikus, 581 unitárius és 257 görög katolikus.

1948-ben a teljes népesség 15 992 fő volt. Ebből: 9363 volt román, 6320 német, 2136 magyar és 560 egyéb nemzetiségű.

1992-ben a teljes népesség 34 537 fő volt. Ebből: 25.387 volt román, 1327 német, 6948 magyar és 853 egyéb nemzetiségű.

Politika[szerkesztés]

Segesvár önkormányzatát polgármester és 19 tanácsosból álló helyi tanács irányítja. A polgármester, Ioan-Iulian Sîrbu, a Segesvári Független Szövetség tagja, 2020 októbere óta tölti be hivatalát. A 2020-as helyhatósági választásoktól kezdve a helyi tanács a következő politikai pártok szerinti összetételű:

Látnivalók[szerkesztés]

Az óváros
  • Segesvár történelmi központja (1999 óta a világörökség része.)
  • Várának egykori 14 tornyából 9 még most is áll, melyeket 930 m hosszú várfal köt össze. Mindegyik torony a védelmére kijelölt céh nevét viseli. (Kovácsok tornya, Szabók tornya, Cipészek tornya, Szűcsök tornya stb..)
  • Óratornya a 14. században épült, 1556-ig városháza is volt. Híres zenélő óráján 12 apostol ezüst szobra sétált körbe, melyeket 1601-ben elraboltak, majd 1648-ban pótoltak. Ma múzeum van benne.
  • Az óratorony mellett áll a 13. század második felében épített kolostortemplom, eredetileg domonkos templom, a 15. században bővítették, majd a reformátusoké lett. 1676-ban tűzvész rongálta meg. A kolostort 1886-ban bontották le.
  • Vlad Tepes szülőháza.
  • Szent Miklósnak szentelt vártemploma a hegytetőn áll a 13. században a domonkosok építették, de 1350-ben a román stílusú régi templom helyére új gótikus szász templomot emeltek, 1422 és 1488 között átépítették, tornyát 1463-ban csatolták hozzá.
  • Mellette az egykori Aranyművesek tornya helyén a 19. században épített temetőkápolna áll.
  • Közelében az egykor országos hírű szász evangélikus gimnázium épülete.
  • A Várhegyre a 178 fokból álló diáklépcső vezet fel, eredetijét 1642-ben építették.
  • A járványkórházi templom 1575-ben épült késő gótikus stílusban.
  • A régi megyeháza 1888-ban épült, közelében állt Petőfi mellszobra (Romulus Ladea alkotása), amely az ötvenes években került a Köllő Miklós által készített szobor helyére, mely jelenleg Kiskunfélegyháza főterén van. 2007-ben a vár fala beomlott, a talajomlás elérte a szobor talapzatát. Ekkor lebontották, és 2013-ban új helyen, egy ún. Petőfi-parkban újra felállították.[4]
  • Richter-ház
  • Zapotofski-ház
  • Sartorius Baltes-ház
  • Șerbu-ház
  • Jakody-ház
  • Klein és Klemenzy-ház
  • Sachsen Heim-ház
  • Leonhardt-ház
  • Taschler-ház

Híres szülöttjei[szerkesztés]

Óvárosi utcarészlet

Testvértelepülések[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
  4. „Segesvárra visszatért a költő”, Népújság, 2013. június 2.
  5. Orase infratite și partenere. primariasighisoara.ro (Hozzáférés: 2021. ápr. 1.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]