Szentgerice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentgerice (Gălățeni)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Székelyföld
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Maros
Rang falu
Községközpont Backamadaras
Irányítószám 547457
SIRUTA-kód 118780
Népesség
Népesség 745 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 705
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szentgerice (Románia)
Szentgerice
Szentgerice
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 28′ 21″, k. h. 24° 42′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 28′ 21″, k. h. 24° 42′ 25″

Szentgerice (románul Gălățeni) falu Romániában Maros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Marosvásárhelytől 13 km-re délkeletre az Egres-patak bal partján fekszik. A Közép-Nyárádmente egyik régi települése. A dombok közé épült falu Backamadaras községhez tartozik, a községközponttól 3 km-re fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Eredeti latin nevét (Sancta Gerecia = Szent Kegyelem) az unitáriusok Szentgerlicére, majd Szentgericére módosították. Mások szerint a faluban a vörös barátoknak volt kolostora, melynek vezetője volt Szent Gerécia.

Története[szerkesztés]

A Gyepűszeg árka nevű határban ősállatok csontjait találták és velük egy kvarcból készült vakarót.[2] 1332-ben Santa Gerecia néven említik először. Unitárius temploma a 14. században épült gótikus stílusban, 1670-ben átalakították. Tornya 1781 és 1792 között épült, sisakját 1981ben szélvihar döntötte le, de helyreállították. A 18. században a katolikusoktól fegyverrel is megvédték, többször tartottak itt zsinatot. Református temploma 1860-ban épült a 17. századi fatemplom helyett, tornya 1867-ből való. 1926-ban avatták fel a Jakab Elek nevét viselő kultúrházat.

1910-ben 1369 lakosából 1340 volt magyar. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 851 lakosából 796 magyar, 54 cigány és 1 román volt.

Híres emberek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Kelemen Lajos: Szentgerice, in: Művészettörténeti tanulmányok, II. kötet, Kriterion, Bukarest, 1982