Illyésmező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Illyésmező (Ilieși)
Biserica de lemn din Ilieşi03.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
Rang falu
Községközpont Szováta város
Irányítószám 545502
SIRUTA-kód 114881
Népesség
Népesség454 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság444 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Illyésmező (Románia)
Illyésmező
Illyésmező
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 34′ 57″, k. h. 25° 07′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 57″, k. h. 25° 07′ 48″

Illyésmező (románul Ilieși) falu Romániában, Maros megyében. Közigazgatásilag Szovátához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A falu Szovátától 3 km-re délkeletre, Maros megye keleti határán helyezkedik el, a Görgényi-havasok lábánál, a Juhod-patak völgyében.

Története[szerkesztés]

Illyésmező nevét 17601770 között említették először. Nevét egy Illyés nevű pásztorról kaphatta, aki itt irtást végzett és itt telepedett le.

1850-ben Illyes, 1854-ben Illyésmezö, Ilies, 1850-ben, 1913-ban Illyésmező-nek írták.

Orbán Balázs leírásában Illyés-mezeje, egy alig 80 éves telepként volt említve.

1799- 1845 között taxás családok (zsellérek) bérelték.

1910-ben 260 lakosából 259 magyar volt. Ebből 37 római katolikus, 142 görögkatolikus, 81 református volt.

A trianoni békeszerződés előtt Maros-Torda vármegye Nyárádszerdai járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

Illyésmező közelében a fenyvesek szikláin állt valaha Rapsóné vára (névváltozatai Rabsonné, Rapsonné), melynek legendáját Kőváry László írta le Erdély régiségei és történelmi emlékei című művében:[3]

A rege szerint a szép Rapsonné ide hallá, a mikor Kolozsvárott a harangot megkondíták; a mig behuzák felöltözött, befogott, s ugy hajtatott, hogy még templomba ért.

Az útnak, hol Rapsonné e kocsikázást tevé maig is látszanak nyomai. A várból a Kaczatetőn, Szováta sódombja felé ment, s a nép ördögútjának nevezi. Ez út készítéséért Rapsonné az ördögnek egy hegy aranyot s egy völgy ezüstöt igért. Az ördög bériért jött, Rapsonné összefogta jobb keze három ujját, reá tett egy aranyot, tenyere völgyületébe pedig egy darab ezüstöt: im, a hegy arany s a völgy ezüst, szólt az ördögnek. A megcsalatott ördög erre méregbe jött, s a kész útat Szovátától egész Kolozsvárig összerontá, csak is a vár közelében hagyott fenn egy darabot.

A vár keletkezéséről okleveles adatok nem maradtak fenn. Egyes kutatók véleménye szerint a 11–12. században épült, mint a magyar királyi határvédelmi rendszer része. Régészeti kutatások ezzel szemben a 13. századra datálják, és mentsvárnak vélik, ahol ellenséges dúlás alatt a Kis-Küküllő és a Korond-patak völgyeinek lakói meghúzódhattak.[4]

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
  3. Kőváry László. Erdély régiségei. Pest: Tilcsh János, 178–179. o. (1852) 
  4. Sófalvi András. Sóvidék a középkorban. Székelyudvarhely: Haáz Rezső Alapítvány, 129–131. o. (2005). ISBN 9730038511