Székelykál
| Székelykál (Călușeri) | |
 | |
| Katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Székelyföld |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Község | Nagyernye |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyernye |
| Irányítószám | 547216 |
| SIRUTA-kód | 116670 |
| Népesség | |
| Népesség | 627 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 519 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 354 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Székelykál
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 36′ 23″, k. h. 24° 44′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 36′ 23″, k. h. 24° 44′ 14″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Székelykál (románul Călușeri) falu Romániában, Maros megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Marosvásárhelytől 17 km-re északkeletre fekszik, lankás, dombos, erdős vidéken 362 m tengerszint feletti magasságban. A Nyárádtól mintegy 7 km-re, míg a Marostól 9 km távolságra található. Nagyrészt erdő veszi körül. A Káli-patak völgyének legrégebbi települése, egykori vásáros hely és járási székhely, ma közigazgatásilag Nagyernye községhez tartozik.
Története[szerkesztés]
Idézve Dr.Szabó Miklós könyvéből "Székelykál ősrégi maros-széki település, mely megőrizte székely -magyar jellegét, bár a történelem vérzivatarai gyakran zúgtak el fölötte, kíméletlen kegyetlenséggel pusztítva lakóit, féltve őrzött szellemi és anyagi kincseit. Emberi közössége nem tört meg sem az 1241. évi tatárjárás, illetve a későbbi török dúlások idején, sem a Habsburg-hatalom "vas-igájában", vagy éppen belső, távolról sem kíméletles testvérharcoktól sújtva....."
1332-ben Kaál néven említik először a pápai tizedjegyzékben. A hagyomány szerint határában Szentpéter és Tövishegy nevű középkori falvak voltak egykor. 1808-ban a Kiserdő nevű határrészében ezüstpénz leletet találtak. 1667-ben Apafi Mihálytól vásártartási jogot kapott. A falu középkori temploma a Kripta nevű hegyen állott, (1752 előtt kevéssel bontották le) ahol sírboltjának nyomai ma is láthatók.
1910-ben 930 lakosából 913 magyar volt, 1992-ben 665 lakosából 606 magyar, 57 cigány és 4 román. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott.
Látnivalók[szerkesztés]
- Római katolikus temploma 1752-ben épült a hegy alatt, a középkori templom a Kripta nevű hegyen állott, ahol az egykori templom alatti kripta helye jól kirajzolódik.
- Református templomát 1782-ben építtette Kendi Kovács Tamás, benne a Kun család sírboltja.
- Unitárius temploma amely 1760 és 1762 között épült.
- Itt áll a Nagy család udvarháza.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt lakott sokáig Cserei Mihály történész, akinek itt udvarháza volt.
- Káli Király István író, a " MENTOR" könyvkiadó igazgatója.
- Dr. Szabó Miklós, a "Székelykál 800 éves történetéből" (2005) című könyv szerkesztője.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
.svg){kind=small}
