Petele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petele (Petelea)
Ortodox templom
Ortodox templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Maros
Rang községközpont
Beosztott falvak Hétbükk
Polgármester Sorin-Pompei Pădurean (PRM), 2012
Irányítószám 547460
Körzethívószám 0265
SIRUTA-kód 118806
Népesség
Népesség 2683 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 117
Község népessége 2977 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 43,64 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Petele (Románia)
Petele
Petele
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 43′ 50″, k. h. 24° 42′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 43′ 50″, k. h. 24° 42′ 37″
Petele weboldala

Petele (románul: Petelea, németül: Birk) falu Maros megyében, Erdélyben, Romániában.

Fekvése[szerkesztés]

Szászrégentől 6 km-re délre, a Maros bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Először 1332-ben Pytula és Pycula, 1348-ban Pechwle, 1426-ban Petele néven említették. Kiss Lajos véleménye szerint szláv személynévből ered (vö. cseh Petula). Német neve népetimológiával keletkezett a Birka- (eredetileg Belyken-) patak szintén szláv eredetű nevéből. Létrejöttét talán tudós etimologizálás is segítette, az első történeti névalak ugyanis a latin betula 'nyírfa' szóhoz hasonlít (német Birke 'nyírfa').

Története[szerkesztés]

Torda vármegyei szász jobbágyfalu volt, 1426 és 1870 között a görgényi váruradalom része. A 15. században oppidumként is említették. A 16. század második és a 17. század első felében Szent Miklós napján tartott országos vásárokat, majd 1676-ban és 1731-ben Szentháromság vasárnapján tartott vásárát is említették.[3] 1668 és 1672 között örmények települtek be. 1724-ben 47 jobbágy-, 25 zsellér- és 19 egyéb jogállású (szabados) család lakta. 1773-ban román és magyar nevű lakói beperelték a Bornemisza családot, amiért nem tartja tiszteletben 1615-ben Bethlen Gábortól kapott kiváltságaikat. 1804-ben jobbágyai indítottak pert Bornemisza Lipót ellen a közerdők erőszakos foglalása miatt.

Szász lakói eladásra káposztát és hagymát termesztettek. 1840-ben a pünkösdvasárnap előtti szombatra országos vásár tartására kapott jogot. Később a szászrégeni heti állatvásárt is áthelyezték ide. 1848 őszén Berzenczey László székely tábora felgyújtotta. 1865-ben 2774 hold szántó és 1660 hold rét tartozott hozzá. 1876 és 1950 között Maros-Torda vármegye részét képezte. A 20. század elején a régeni felső járás leggazdagabb községe volt. 1885-ben vasútállomást kapott.

1945-ben 220 evakuált és távollévő szász vagyonát kobozták el. A helyükre Szilágy és Kolozs megyei románokat és magyarokat, máramarosi és dobrudzsai románokat és csíki székelyeket telepítettek be. 1945 őszéig mindössze 117 szász tért vissza a faluba.[4] A faluban élő cigányok ősei jóval korábban letelepültek és a szász gazdák napszámosaiként dolgoztak. 1968-ban csatolták Maros megyéhez.

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 1786 lakosából 1155 volt német, 402 román és 224 cigány nemzetiségű; 1155 evangélikus, 557 görög katolikus, 51 római katolikus és 23 református vallású.
  • 1900-ban 1854 lakosából 1116 volt német, 461 román, 143 cigány és 134 magyar anyanyelvű; 1111 evangélikus, 575 görög katolikus, 53 római katolikus, 51 református, 32 ortodox és 23 zsidó vallású.
  • 2002-ben 2455 lakosából 1357 volt román, 944 cigány, 117 magyar és 36 német nemzetiségű; 2103 ortodox, 118 görög katolikus, 67 református, 64 pünkösdista és 50 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Binder Pál: Régi kalendáriumok az erdélyi és partiumi vásárokról és sokadalmakról (1572–1676). Néprajzi Látóhatár 1993/1–2. sz. [1] PDF
  4. Alexandru Pintelei – Horst Göbbel: Punct crucial în Ardealul de Nord / Wendepunkt in Nordsiebenbürgen (Nürnberg, 2004), 107. o.
  5. Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999

Források[szerkesztés]