Népetimológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Népetimológia (nem összetévesztendő a népi etimológia kifejezéssel) vagy szóértelmesítés az a szóalkotási mód, amikor a nyelv beszélői egy új, számukra ismeretlen eredetű (vagyis „magányos”, más szavakhoz, úgynevezett szócsaládhoz nem kapcsolódó) szóból azt elferdítve, számukra értelmesebbnek tűnő szót alkotnak, szerkezetét átláthatóvá teszik.

Népi etimológiának nevezik ezzel szemben egy szó eredetének nem tudományos módszerekkel történő, hasonló hangzású szavakon alapuló etimológiai származtatását, amelynek során a szavak jelentései közötti összefüggést próbálják levezetni.

A népetimológiával a beszélő egy elterjedt vagy terjedőben lévő idegen szó érthetetlennek, értelmetlennek tűnő etimológiai jelentését asszociatív módon igyekszik az anyanyelvéből már ismert szavai alapján értelmezni. (Ezért nevezik reszemantizációnak, „újraértelmesítésnek” is.) A népetimológia a szót átadó idegen nyelvet beszélő számára humoros jelenség is lehet.

A népetimológia közeli rokona a szándékos szóferdítés, ami szemben a népetimológiával tudatos szóalak-változtatás.

Népi etimológia az ókorban[szerkesztés]

Ógörög példák[szerkesztés]

Alakszandusz Vilusza királya volt az i. e. 13. század elején. A név a görögben is jövevény, az egész i. e. 2. évezredi égeikumi térségben gyakori. A hasonló alakú Alexandrosz név, mely a klasszikus görögség és a hellénizmus korából ismert, „férfiakat védelmezőt” jelent.[1] Ez annyit tesz, hogy az ókori hellének görög etimológiát tulajdonítottak az eredetileg nem görög szavaknak.

Késő antik etimologizálás[szerkesztés]

Sevillai Szent Izidor különösképpen híres volt népi etimológiai magyarázatairól, tőle származik – példaként – az alábbi idézet:

…hunc vulgus cattum a captura vocat, alii dicunt quod captat, id est videt.[2]
„…közönségesen cattusnak mondják [a macskát] a [zsákmány] elkapás[á]ról (captura), mások szerint viszont a leselkedése után (quod captat), azaz hogy éles szemét semmi sem kerüli el.”

Tehát az idézet szerint egykor abban a hitben voltak, hogy a CATTUS (’macska’) a CAPTURA (’elkapás’), CAPTARE (’elkap’) szavakból származik, mert a macska „les és elkap” (például egeret).

Példák a magyar nyelvben[szerkesztés]

A szóferdítés sokszor nem félreértésből, hanem játékosságból fakad:

  • Zsiguli > Zsiga
  • Zaporozsec > Záporjóska
  • agronómus > ugrómókus
  • e-mail > emil
  • file, fájl > filé
  • helikopter > helikoffer
  • Seremetyjevó > Semerreretyó[5]
  • marihuána > Mari hónalja[6]
  • optimista > Optimiska
  • pesszimista > Messzipista
  • sinkanszen > sínskanzen (eredeti jelentésében a japán gyorsvasút, elferdített alakjában elavult vasutak gúnyneve)

Sajátos formája a népetimológiának, amikor külföldi slágerek szövegét ferdítik hasonló hangzásúan magyarosra vagy halandzsára. Ennek legismertebb esetei közé tartozik a Levelet kaptam, lájf és a Bikicsunáj.


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tsouras, Peter G.. Alexander: Invincible King of Macedonia (angol nyelven). Brassey's, 12. o. (2004). ISBN 1-57488-697-5 
  2. Linguaweb
  3. Tótfalusi: Idegenszó-tár, Tinta Könyvkiadó, 2005, 579. o.; Zaicz Gábor (szerk.): Etimológiai szótár, Tinta Könyvkiadó, 2006, 560. o.; a ’nadrágujjas emberke’ származék ezekben nincs említve
  4. http://www.ma.hu/tudomany/12209/Miert_gem_a_gemkapocs
  5. http://regi.csillagszemek.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=3462 „Ezt az időt a Seremetyjevón kiböjtölni nem jelentett kis megpróbáltatást, mint ahogy akkoriban a magyar szleng is találóan „Semerreretyó”-nak nevezte a légikikötőt.”
  6. http://www.hajdupress.hu/hirek/cikk/3521-mari-honalja-a-kertben--lebukott--

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • B. Lőrinczy Éva, Az alak, a jelentés és a mondatkörnyezet együttes hatása a népetimológia kialakulásában. In: Nyelvtudományi Értekezések 83. sz. 355–9
  • Beke Ödön, Népetimológia a magyar növénynevekben. Magyar Nyelv, 56: 264–7, 399, 477
  • Gregor Ferenc, Népetimológia és szófejtés. In: Nyelvtudományi Értekezések 89. sz. 97–107
  • Kálmán Béla, A népetimológia. In: Nyelvtudományi Értekezések 89. sz. 165–9
  • Kálmán Béla, A népetimológia helységneveinkben. Magyar Nyelvőr, 91: 1–11
  • Kovalovszky Miklós, Népetimológia. In: Világirodalmi lexikon. IX. kötet. Budapest, 1984. 217–8
  • Kovalovszky Miklós, Újabb népetimológiáinkról. In: Nyelvtudományi Értekezések 58. sz. 244–9
  • Nádai Pál, A magyar népetimológia. (Nyelvészeti Füzetek 27. sz.) Budapest, 1906.
  • Ladó János, Népetimológia. In: Nyelvművelő Kézikönyv II. kötet. Budapest, 1985. 279–80
  • Penavin Olga, A jugoszláviai magyar nyelvjárásokban jelentkező népetimológia. In: Nyelvtudományi Értekezések 83. sz. 446–51
  • Rónai Béla, A népetimológia a földrajzi nevekben. Névtani Értesítő, 7 (1982): 9–18
  • Zuckermann Ghil'ad, Language Contact and Lexical Enrichment in Israeli Hebrew. Palgrave Macmillan, 2003. ISBN 978-1403917232

További információk[szerkesztés]