Középfelnémet nyelv
| Középfelnémet diutsch, tiutsch | |
| Beszélik | nem élő nyelv, a 14. században továbbfejlődött korai újfelnémetté, majd újfelnémetté |
| Terület | Közép-Európa |
| Beszélők száma | kb. 9 millió fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád germán ág nyugati-germán nyelvek felnémet középfelnémet nyelv |
| Írásrendszer | Latin írás |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-2 | gmh |
| ISO 639-3 | gmh |
 A Wikimédia Commons tartalmaz diutsch, tiutsch témájú médiaállományokat. | |
| Német nyelv |
|---|
| A német nyelv története |
| Rokon (germán) nyelvek |
A középfelnémet nyelv (németül: Mittelhochdeutsch) megnevezést a német nyelv kb. 1050 és 1350 közötti állapotának leírására használják. Az ófelnémet előzte meg és a korai újfelnémet fejlődött ki belőle. Némely elméletek a középfelnémet eltűnését 1500 körülre teszik.[1]
Változatok
[szerkesztés]A középfelnémet nyelv nem volt egységes írott nyelv, számos nyelvjárásra oszlik, köztük:
- Felsőnémet (Oberdeutsch)
- Keleti felsőnémet (Ostoberdeutsch)
- Északi felsőnémet (Nordoberdeutsch)
- Keleti-frank (Ostfränkisch)
- Déli-frank (Südfränkisch)
- Középnémet (Mitteldeutsch)
- Nyugati középnémet (Westmitteldeutsch)
- Frank (Fränkisch)
- Rajnai frank (Rheinfränkisch)
- Középfrank (Mittelfränkisch)
- Hesseni (Hessisch)
- Frank (Fränkisch)
- Keleti középnémet (Ostmitteldeutsch)
- Türingiai (Thüringisch)
- Felsőszász (Obersächsisch)
- Sziléziai (Schlesisch)
- Felporosz (Hochpreußisch)
- Nyugati középnémet (Westmitteldeutsch)
Bár a középfelnémet nyelvet nem egységesítették, a Hohenstaufen udvar emelkedése a 12. században utat nyitott egy régiók feletti, irodalmi német nyelv előtt (mittelhochdeutsche Dichtersprache), melynek alapja a sváb (egy alemann) nyelvjárás volt. Nem bizonyos azonban, hogy az irodalmi nyelv tükrözte-e az udvarok régiók feletti nyelvét.
Fontos esemény a korban a német keleti kolonizáció, az Elba-Saale folyóktól keletre, mely vonal mindaddig az ófelnémet határát alkotta. A folyamat a 11. században indult meg, és az újonnan meghódított területeken egy új nyelvjárási csoport alakult ki, a keleti középnémet.
A középfelnémet nyelv egyik változata volt a jiddis nyelv is, mely a 13. és 14. században terjedt el a német területek zsidó lakossága között és írásához héber karaktereket használtak.
Írásrendszer
[szerkesztés]A középfelnémet nyelv latin írásrendszert használt, azonbelül is a gót írást, amelyből a kora újkorra kifejlődött a fraktúr betűtípus A magánhangzók hosszúságát ékezet (circumflex) jelöli:
- a, â, ä, (æ), b, d, e, ê, f, g, h, i, î (y), k (c, ch), l, m, n, o, ô, ö, œ, p, qu (=kw), r, s, t, u, û, ü, v (f), w, z (c, cz, ʒ)
A z betűképe e és i előtt c-ként jelenik meg. Magánhangzók előtt ʒ-vé lágyul, míg rövid magánhangzók után ʒʒ-ként jelenik meg, például haʒ >> haʒʒes. Ez a betű alakult át a modern németben ß írásjellé.
Az umlaut (ä, ö, ü) kialakulása a középfelnémet időszak alatt ment végbe. Használatuk a 14. századtól jelenik meg, azok kétpontos jelölése pedig csak az 1500-as évektől.
| elől képzett | középen képzett | háttúl képzett | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ajakerekítéses | ajakréses | ajakréses | ajakerekítéses | ||||
| rövid | hosszú | rövid | hosszú | rövid | hosszú | ||
| zárt | y ⟨ü⟩ | yː ⟨iu⟩ | i ⟨i⟩ | iː⟨î⟩ | u ⟨u⟩ | uː ⟨û⟩ | |
| féligzárt | ø ⟨ö⟩ | øː ⟨œ⟩ | e ⟨e⟩ | eː ⟨ê⟩ | o ⟨o⟩ | oː ⟨ô⟩ | |
| közepes | ə ⟨e⟩ | ||||||
| félig nyílt | ɛ ⟨ë⟩ | ||||||
| közel nyílt | æ ⟨ä⟩ | æː ⟨æ⟩ | |||||
| nyílt | a ⟨a⟩ | aː ⟨â⟩ | |||||
| betű | IPA |
|---|---|
| a | /a/ |
| â | /aː/ |
| ä | /æ/ |
| æ | /æː/ |
| e | /e/ /ə/ |
| ê | /eː/ |
| ë | /ɛ/ |
| o | /o/ |
| ô | /oː/ |
| ö | /ø/ |
| œ | /øː/ |
| u | /u/ |
| û | /uː/ |
| ü | /y/ |
| iu | /yː/ |
Nyelvtan
[szerkesztés]A névmás
[szerkesztés]A személyes névmás
[szerkesztés]| 1. szám 1. szem. | 1. szám 2. szem. | 1. szám 3. szem. | Többessz. 1. szem. | Többessz. 2. szem. | Többessz. 3. szem. | |||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Alanyeset | ich | du | ër | sie | ëz | wir | ir | sie |
| Tárgyeset | mich | dich | in | sie | ëz | uns | iuch | sie |
| Részeseset | mir | dir | im | ir | im | uns | iu | in |
| Birtokos eset* | mîn | dîn | sîn | ir | sîn | unser | iuwer | ir |
- A genitiv használata megegyezik a melléknév használatával, így az alakjukat megfelelően kell ragozni.
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Middle High German című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.