Ugrás a tartalomhoz

Középfelnémet nyelv

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Középfelnémet
diutsch, tiutsch
Beszéliknem élő nyelv, a 14. században továbbfejlődött korai újfelnémetté, majd újfelnémetté
TerületKözép-Európa
Beszélők számakb. 9 millió fő
NyelvcsaládIndoeurópai nyelvcsalád
   germán ág
    nyugati-germán nyelvek
     felnémet
      középfelnémet nyelv
ÍrásrendszerLatin írás
Nyelvkódok
ISO 639-2gmh
ISO 639-3gmh
A Wikimédia Commons tartalmaz diutsch, tiutsch témájú médiaállományokat.

A középfelnémet nyelv (németül: Mittelhochdeutsch) megnevezést a német nyelv kb. 1050 és 1350 közötti állapotának leírására használják. Az ófelnémet előzte meg és a korai újfelnémet fejlődött ki belőle. Némely elméletek a középfelnémet eltűnését 1500 körülre teszik.[1]

Változatok

[szerkesztés]

A középfelnémet nyelv nem volt egységes írott nyelv, számos nyelvjárásra oszlik, köztük:

Bár a középfelnémet nyelvet nem egységesítették, a Hohenstaufen udvar emelkedése a 12. században utat nyitott egy régiók feletti, irodalmi német nyelv előtt (mittelhochdeutsche Dichtersprache), melynek alapja a sváb (egy alemann) nyelvjárás volt. Nem bizonyos azonban, hogy az irodalmi nyelv tükrözte-e az udvarok régiók feletti nyelvét.

Fontos esemény a korban a német keleti kolonizáció, az Elba-Saale folyóktól keletre, mely vonal mindaddig az ófelnémet határát alkotta. A folyamat a 11. században indult meg, és az újonnan meghódított területeken egy új nyelvjárási csoport alakult ki, a keleti középnémet.

A középfelnémet nyelv egyik változata volt a jiddis nyelv is, mely a 13. és 14. században terjedt el a német területek zsidó lakossága között és írásához héber karaktereket használtak.

Írásrendszer

[szerkesztés]

A középfelnémet nyelv latin írásrendszert használt, azonbelül is a gót írást, amelyből a kora újkorra kifejlődött a fraktúr betűtípus A magánhangzók hosszúságát ékezet (circumflex) jelöli:

a, â, ä, (æ), b, d, e, ê, f, g, h, i, î (y), k (c, ch), l, m, n, o, ô, ö, œ, p, qu (=kw), r, s, t, u, û, ü, v (f), w, z (c, cz, ʒ)

A z betűképe e és i előtt c-ként jelenik meg. Magánhangzók előtt ʒ-vé lágyul, míg rövid magánhangzók után ʒʒ-ként jelenik meg, például haʒ >> haʒʒes. Ez a betű alakult át a modern németben ß írásjellé.

Az umlaut (ä, ö, ü) kialakulása a középfelnémet időszak alatt ment végbe. Használatuk a 14. századtól jelenik meg, azok kétpontos jelölése pedig csak az 1500-as évektől.

középfelnémet magánhangzók
elől képzett középen képzett háttúl képzett
ajakerekítéses ajakréses ajakréses ajakerekítéses
rövid hosszú rövid hosszú rövid hosszú
zárt y ⟨ü⟩ yː ⟨iu⟩ i ⟨i⟩ iː⟨î⟩ u ⟨u⟩ uː ⟨û⟩
féligzárt ø ⟨ö⟩ øː ⟨œ e ⟨e⟩ eː ⟨ê⟩ o ⟨o⟩ oː ⟨ô
közepes ə ⟨e⟩
félig nyílt ɛ ⟨ë⟩
közel nyílt æ ⟨ä⟩ æː ⟨æ⟩
nyílt a ⟨a⟩ aː ⟨â⟩
Magánhangzók
betű IPA
a /a/
â /aː/
ä /æ/
æ /æː/
e /e/ /ə/
ê /eː/
ë /ɛ/
o /o/
ô /oː/
ö /ø/
œ /øː/
u /u/
û /uː/
ü /y/
iu /yː/

Nyelvtan

[szerkesztés]

A névmás

[szerkesztés]

A személyes névmás

[szerkesztés]
Személyes névmások
1. szám 1. szem.1. szám 2. szem.1. szám 3. szem.Többessz. 1. szem.Többessz. 2. szem.Többessz. 3. szem.
Alanyeset ichduërsieëzwirirsie
Tárgyeset michdichinsieëzunsiuchsie
Részeseset mirdirimirimunsiuin
Birtokos eset* mîndînsînirsînunseriuwerir
  • A genitiv használata megegyezik a melléknév használatával, így az alakjukat megfelelően kell ragozni.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az ISO 639-3 definíciója szerint.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Middle High German című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.