Gót ábécé
A gót ábécét a kihalt gót nyelv írására használták. A 4. században Ulfilas (vagy Wulfila), egy kappadókiai görög származású gót prédikátor fejlesztette ki a Biblia lefordítására.[a]
Az ábécé alapvetően a görög ábécé unciális formáit használja, néhány latin és a rúnaírásból származó betűvel kiegészítve, hogy kifejezze a gót nyelv kiejtését.
Eredete
[szerkesztés]Wulfila tudatosan döntött úgy, hogy nem használja a régebbi rúnaírás jeleit erre a célra, mivel az erősen kapcsolódott a pogány hiedelmekhez és szokásokhoz.[1] Emellett a görög alapú írás valószínűleg segített a gótoknak beilleszkedni a Fekete-tenger környékén domináns görög-római kultúrába.[2]
Írásjegyei
[szerkesztés]Az alábbi táblázat a gót ábécé írásjegyeit tartalmazza. Két, az átírásában használt betű nem szerepel a modern angol nyelvben: a thorn ⟨þ⟩ (amely a /θ/ hangot jelöli) és a hwair ⟨ƕ⟩ (amely a /hʷ/ hangot jelöli).
A görög ábécéhez hasonlóan a gót betűknek is volt számértéke. Számként való használatukkor a betűket két pont közé (•𐌹𐌱• = 12) vagy egy vonallal különböztették meg (𐌹𐌱 = 12). Két betű, a 𐍁 (90) és a 𐍊 (900) nem rendelkezik fonetikai értékkel.
A betűk nevei Alcuin 9. századi kéziratában (Codex Vindobonensis 795) szerepelnek. A legtöbbjük a rúnaversekben is megjelenő nevek gót nyelvű formájának tűnik. A nevek hiteles formájukban szerepelnek, utánuk a rekonstruált gót formák és jelentésük következik.
| Betű | Latin betűs átírás | v.ö. | Név | IPA | Számérték |
|---|---|---|---|---|---|
 |
a | Α | ahsa / aza | /a, aː/ | 1 |
 |
b | Β | bairkan / bercna | /b/ | 2 |
 |
g | Γ | giba / geuua | /ɡ/ | 3 |
 |
d | Δ | dags / daaz | /d, ð/ | 4 |
 |
e | Ε | aiƕus / eyz | /e, eː/ | 5 |
 |
q | Π | qairþra (qairthra) / qertra | /kʷ/ | 6 |
 |
z | Ζ | ezec[b] | /z/ | 7 |
 |
h | H | hagl / haal | /h/ | 8 |
 |
þ, th | Θ | þiuþ (thiuth) / thyth | /θ/ | 9 |
 |
i | Ι | eis / iiz | /i, iː/ | 10 |
 |
k | Κ | kusma / chozma | /k/ | 20 |
 |
l | Λ | lagus / laaz | /l/ | 30 |
 |
m | Μ | manna | /m/ | 40 |
 |
n | Ν | nauþs (nauths) / noicz | /n/ | 50 |
 |
j | ᛃ | jer / gaar | /j/ | 60 |
 |
u | ᚢ | urus / uraz | /u, uː/ | 70 |
 |
p | Π | pairþra (pairthra) / pertra | /p/ | 80 |
 |
Ϟ | 90 | |||
 |
r | R | raida / reda | /r/ | 100 |
 |
s | S | sauil / sugil | /s/ | 200 |
 |
t | Τ | teiws / tyz | /t/ | 300 |
 |
w | Υ | winja / uuinne | /w, y/ | 400 |
 |
f | F | faihu / fe | /f/ | 500 |
 |
x | X | iggws / enguz | /kʰ/ | 600 |
 |
ƕ, hw | ƕair / uuaer | /ʍ/ | 700 | |
 |
o | Ω,ᛟ | oþal (othal) / utal | /o, oː/ | 800 |
 |
Ϡ | 900 |
A legtöbb betű egyértelműen egy-egy görög betű megfelelője, hasonló formával és hanggal rendelkezik, és ugyanazt a sorrendet és értéket képviseli, mint a számok.
Néhány betű eredete azonban bizonytalan vagy vitatott, és lehetséges, hogy a latin ábécéből, vagy esetleg rúnaírásból származik. Ezek a következők:
- 𐌵 (q). Alfabetikus sorrendje és 6-ost jelentő számértéke megfelel a görög digamma vagy sztigma () betűnek, amely lehet formájának forrása is. Más lehetséges források a kappa (ϰ) kézírásos változata, amely erősen hasonlít az u betűre, vagy a latin q nagybetűs alakjára.[3]
- 𐌷 (h). Alfabetikus sorrendje és 8-ast jelentő számértéke a görög éta (η) betűnek felel meg. Formája és fonetikai értéke a latin h nagybetűs alakjából származhat, azonban Magnús Snædal 2015-ös kutatásai szerint[4] nincs szükség a latinra a gót betű formájának vagy hangértékének magyarázatához.
- 𐌸 (þ). Alfabetikus sorrendje és 9-est jelző számértéke a görög théta (θ) /θ/ betűnek felel meg. Formája a 4. századi kurzív ϑ betűből származhat. Alternatívaként felmerül, hogy formája a görög fí (Φ) /f/ vagy pszí (Ψ) /ps/ betűkből származhat, csak más hangértékkel, vagy talán a ᚦ rúnából.
- 𐌾 (j). Alfabetikus sorrendje és 60-as numerikus értéke a görög kszi (ξ) /ks/ betűnek felel meg. Formája a latin G /ɡ/, a görög ξ, a görög epszilon-ióta ligatúra vagy a rúnaírásban szereplő ᛃ betűből származhat (talán ez utóbbi is a görög ligatúrából ered).
- 𐌿 (u). Alfabetikus sorrendje és 70-es numerikus értéke a görög omikron (ο) (eredetileg οὖ /uː/ néven) megfelelője. Formája a görög ο-ból vagy a ᚢ /u/-rúnaírásos betűből származhat.
- 𐍈 (ƕ). Alfabetikus sorrendje és 700-as numerikus értéke a görög pszí (ψ) /ps/ betűnek felel meg. Formája valószínűleg a görög Θ /θ/ betűből származik, csak más hangot jelent; vagy a görög Ο /o/ betűből; lehetséges, hogy a betűforma felcserélődött a 𐌸 betűvel; vagy talán piktografikus jellegű, az O a kerekítésre, a • pedig az aspirációra (hehezet) utal.
- 𐍉 (o). Alfabetikus sorrendje és 800-as numerikus értéke a görög omega (ω) betűnek felel meg. Formája a görög ω vagy a rúna ᛟ betűből származhat. Egy alternatív javaslat szerint a görög omikron (ο) kurzív formájából származik: Snædal szerint ez jobban illeszkedik a gót betű alakjához (bár a görög omikron változata gyakran függőlegesen tükrözött a gót betűhöz képest), és a görög omikron használata a zárt-közép /o/ jelölésére szimmetrikus lenne a görög epszilon használatával a zárt /e/ jelölésére. Másrészt Gary Miller 2019-es kutatásai során azzal érvel, hogy az a gondolat, hogy a 𐍉 az omikronból származik, nem magyarázza meg, miért van ugyanolyan számértéke és ábécébeli helyzete, mint az omegának, mivel a (kiejtett) gót betűk sorrendje 𐌰-től 𐍉-ig tart, ahogy a görög betűk sorrendje is alfától Ω-ig tart.[5]
𐍂 (r), 𐍃 (magyarul sz) és 𐍆 (f) inkább latin megfelelőikből származnak, mint görögből, bár a megfelelő rúnák (ᚱ, ᛋ és ᚠ), amelyek feltehetően a gót futhark részét képezték,[6][7] valószínűleg szerepet játszottak ebben a választásban. Snædal azonban azt állítja, hogy „Wulfila rúnákkal kapcsolatos ismeretei megkérdőjelezhetőek voltak”, mivel a feliratok szűkössége bizonyítja, hogy a rúnák ismerete és használata ritka volt a keleti germán népek körében. Miller cáfolja ezt az állítást, kijelentve, hogy „nem elképzelhetetlen”, hogy Wulfila a rúnaírás egyes jeleit is felhasználta a gót ábécé létrehozásakor, és hat másik szerzőt – Wimmert, Menselt, Hermant, d'Alquent, Rousseau-t és Falluominit – említ, akik támogatják azt az elképzelést, hogy a gót betűkészletben rúnák is szerepelnek. A 𐍃 (s) néhány változata megegyezik a szigma alakjával, és egyértelműbben a görög Σ-ből származik.
𐍇 (x) csak tulajdonnévben és görög Χ-t tartalmazó jövevényszavakban használatos (xristus „Krisztus”, galiugaxristus „ál-Krisztus”, zaxarias „Zakariás”, aiwxaristia „eukarisztia”,[8] magyarul úrvacsora).
Mellékjelek és írásjelek
[szerkesztés]A Codex Argenteus-ban használt mellékjelek és írásjelek között szerepel a 𐌹 i betűre helyezett tréma, amely ï-ként kerül átírásra, és általában a diaeresis kifejezésére szolgál, a pont (·) és a kettőspont (:), valamint a szigla (például xaus a xristaus helyett) és a számok jelölésére szolgáló vonalak.
Unicode
[szerkesztés]A gót ábécé 2001 márciusában, a 3.1-es verzió megjelenésével került be az Unicode szabványba.
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Szozomenosz, Philosztorgiosz, és Konstantinápolyi Szókratész szerint.
- ↑ Hagyományosan *algiz vagy *elhaz néven ismert, de eredeti neve nem tisztázott.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hans Jensen (1969). Die Schrift in Vergangenheit und Gegenwart. Berlin: Deutscher Verlag der Wissenschaften.
- ↑ Harald Haarmann (1991). Universalgeschichte der Schrift. Frankfurt: Campus.
- ↑ James Marchand (1973). The Sounds and Phonemes of Wulfila's Gothic. De Gruyter Mouton.
- ↑ Magnús Snædal (2015). "Gothic Contact with Latin: Gotica Parisina and Wulfila's Alphabet". In Askedal, John Ole; Nielsen, Hans Frede (eds.). Early Germanic Languages in Contact. NOWELE Supplement Series. Vol. 27. pp. 91–107.
- ↑ Gary Miller (2019). The Oxford Gothic Grammar. Oxford.
- ↑ Otto von Friesen (1915). Hoops, J. (ed.). "Gotische Schrift". Reallexikon der Germanischen Altertumskunde. 2. Strassburg: Karl J. Trübner: 306–310.
- ↑ Adolf Kirchhoff (1854) Das gothische Runenalphabet (németül). Berlin: Wilhelm Hertz.
- ↑ Joseph Wright (1910). Grammar of the Gothic Language. Oxford.
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Gothic alphabet, omniglot.com (a gót ábécé az omniglot-on, angol).
