ß

Nem tévesztendő össze a β (béta) betűvel.

A ß (scharfes S, németül általánosabb nevén Eszett [esz-cet], latin small/capital letter sharp s) a német nyelvben az [sz] hang leírására használatos betű. Az ábécé nem tartalmazza.

Ma már csak a német nyelv, de a 18. században még más nyelvek is használták.

Bevitele a számítógépen[szerkesztés]

Billentyűkombinációkkal[szerkesztés]

Billentyűzetkiosztás	kisbetű	nagybetű
Windows billentyűzet	`AltGr+Á`	nem lehetséges
Apple billentyűzet	`Alt+S`	nem lehetséges

Karakterkódolással[szerkesztés]

Karakterkészlet	Kisbetű (ß)	Nagybetű (ẞ)
EBCDIC	223
bináris EBCDIC	100101111
Unicode	U+00DF	U+1E9E
HTML/XML	`ß`	`&7838;`

Eredete[szerkesztés]

A ß betű az ſs vagy ſz ligatúrából alakult. Ezzel a zöngétlen [sz] hangot jelölték, szemben az egyszerű s betűvel, amely intervokális helyzetben a [z] hangot jelölte (és jelöli ma is). Ebből a ligatúrából származik a magyar sz betű is, amelyet régen ſz alakban is írtak.

A nagybetűs ẞ[szerkesztés]

A ß-t sokáig csak kisbetűvel írták, és nagybetűs szövegekben is ezt az alakot használták, mint a kép „GROßE” felirata, vagy SS-szel helyettesítették. 2008-ban azonban felvették a Unicode-ba a nagy ẞ-t,^[1]^{[nem megbízható forrás]} a 2017-es német helyesírás pedig az SS írásmód mellett már lehetővé teszi a nagy ẞ használatát is.^[2]

Német helyesírás[szerkesztés]

Németországban és Ausztriában az 1996-os helyesírási reform keretében a ß-t rövid magánhangzó után lecserélték ss-re,^[3] pl. Nuß → Nuss ’dió’. Hosszú magánhangzó után azonban megmaradt a ß, pl. Fuß ’láb’, weiß ’fehér’. Ezzel tehát a ß/ss írásmódjára is kiterjesztették azt az általános helyesírási szabályt, hogy hosszú magánhangzó után egy darab mássalhangzót írunk, rövid magánhangzó után pedig kettőt (két azonosat). Hosszú magánhangzót tartalmazó szavak például: Vater ’apa’, Schal ’sál’, Fuß ’láb’, Maße ’méretek’, rövid magánhangzót tartalmazó szavak például: Mutter ’anya’, Schall ’hang’, Nuss ’dió’, Masse ’tömeg’.

A kiejtés pontosabb jelölésén és a rendszerszerűségen kívül a ß/ss új írásmódjának további előnye még a morfémaállandóság: míg korábban a Nuß, Nüsse ’dió, diók’ szavakban helyesírási váltakozás volt, addig ma a Nuss, Nüsse alakokban a szótő végi [sz] hang írásmódja egységes.

Svájcban és Liechtensteinben nem használják a ß-t, helyette mindig ss-t írnak, hosszú magánhangzó után is.