Õ

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Õ (kisbetűs alakja : õ), kiejtve O tildével, az apalí nyelv|apalí]], az észt, a guarani, az umbundu, az odual, a portugál, a csourama, a vietnámi és a zarma nyelvek egyik grafémája. Az O betűből és a tilde diakritikus jelből áll.

Használata[szerkesztés]

Az O tildével általában a hátul képzett, félig zárt ajakkerekítéses vagy a hátul képzett, félig nyitott ajakkerekítéses, mindkét esetben nazális magánhangzó, az õ vagy az ɔ̃ jelölésére szolgál.

A franciában az õ csak jövevényszavakban fordul elő, és nem tekintik az ábécé részének.

Az ófrancia kéziratokban néhány helyen az on vagy az om helyén fordul elő.

A vietnámi nyelvben a tilde a hangsúlyt jelöli, az o pedig a félig nyitott ajakkerekítéses hang, az ɔ lejegyzésére szolgál.

Az észtben az õ az ɤ lejegyzésére szolgál. Ez az ábécé 24. betűje, a V és az Ö között helyezkedik el. A võroban ugyanilyen a hang kiejtése.

Informatikai megjelenítés[szerkesztés]

Az O tildével a következőképpen jeleníthető meg az Unicodeban:

  • Szétbontásos módszer (Latin-1 kiegészítő tábla):
Fajta Megjelenítés Kódolása Leírása
Nagybetű Õ U+00D5 Nagy nyomtatott O tildével
Kisbetű õ U+00F5 Kis nyomtatott o tildével

Lásd még[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Õ című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.