Zárt e hang a magyar nyelvben

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zárt e hang (ë) a régi magyar nyelvben, illetve a mai nyelvjárások többségében is előforduló középső nyelvállású illabiális (ajakréses) palatális rövid magánhangzó. A köznyelvben általában e, az ún. ö-ző nyelvjárásokban (esetleg fakultatívan) ö felel meg. Nyelvjárásaink közül a magyar irodalmi nyelv alapját képező északkeleti és a mezőségi nyelvjárási régió, illetve az északi moldvai csángó nyelvjárás fonémarendszeréből hiányzik.

Az irodalmi nyelvben a nyomát őrzi az, hogy az e mind az e ~ o ~ ö (-hez ~ -hoz ~ -höz), mind az e ~ a (-be ~ -ba) váltakozásban részt vesz. (Előbbi esetben az eredeti ë, utóbbi esetben az eredeti e folytatójával van dolgunk.)

Az ë betűjel nem része a magyar ábécének, azonban A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásának 89. szabálypontja kiejtési segédjelként engedélyezi a Kalmár György által először 1770-ben alkalmazott betűt. Az ë a magyar nyelvészeti hangjelölés bevett betűjele (U+00EB, &235) (régebben ė-t is használtak; U+0117, &279).[1]

A zárt ë hang változatosabbá, a fülnek kellemesebbé teszi, tenné a magyar nyelvet, ám a köznyelvbe való beemelésre tett kísérletek eddig rendre elbuktak. Kodály Zoltán emlékezetes erőfeszítései sem hoztak eredményt[2].

A zárt ë-nek több esetben jelentésmegkülönböztető szerepe is van, illetve lenne. A kerékpárt vagy a zárat pl. "szërëlëm", amit pedig a párom iránt érzek, az szerelem.

Képzése[szerkesztés]

Az ë rövid magánhangzót szűkebb ajakréssel, félig zárt állkapocs-nyitásszöggel képezzük; elöl, a kemény szájpadláson (palatális hang). Ilyenkor a nyelvhát elülső része kissé feldomborodik, pereme érinti a szájpadlást. Közben a nyelv hegye az alsó fogsor hátsó oldalához támaszkodik. A nyelvcsap pedig elzárja az orrüreghez vezető utat. Könnyebbség: Az ë-t tulajdonképpen a rövid ö hang helyén, ugyanolyan nyelvállással, de ajakkerekítés nélkül képezzük. Az angol men (férfiak) szóban ugyanezt a magánhangzót kell kiejtenünk.[3]

Legfontosabb Ë-s szavaink[szerkesztés]

Alábbiakban következik egy rövid válogatás a magyar nyelv legfontosabb/leggyakoribb Ë-s szavaiból. A teljes lista megtekinthető itt.

Ë[szerkesztés]

csëng, ëszik, fëd, këll, lësz, mëgy, szëd, tësz, vësz, zëng, bëcs, csëcs, csëkk, csënd-et, csëpp-ek/ëk, ëgy-et (szn, ne), fëgy-e, hëgy-ek, këgy-et, mënny-et, për, përc, rënd, rëp-, szëbb-et, szëg-ek (fn), szëm, szër, szërv-ek (szerv), tëtt, vëgy-, -ë (kérdőszó), fël (ik), fënn-fënt, lë, ënt, mëg (hsz, ik, ksz), mëly-ek (mely), në (tiltószó), nëm-nem (tagadószó) – nem-nëm (fn), së, sëm, të

Ë-Ë[szerkesztés]

csëpëg, fëcsëg, pëzsëg, rëcsëg, rëttëg, szëpëg, rëndël, szërël, szërëz, kërëszt, përsëly, bëzzëg, fëlëtt, hëgyës (eszköz) – hëgyes (táj), vëgyës-ek/ëk

Ë-E[szerkesztés]

rëked, rëszket, szërkeszt, szërvez (szervez), ëgyen- (előtag), fëcske, gyënge, lëjjebb, mëgye, rëggel (hsz, fn), szërte (hsz, ik)

Ë-Ë-E[szerkesztés]

szërëncse, szërkëzet

Ë-X[szerkesztés]

lëndül, pëndül, rëndül, rëpül, sërdül, zëndül, bëtű, fëlhő, gërinc, pëcsét, sëmmi, szëgény-ek/ëk, szëlíd-ek, szëmély, szërény-ek/ëk, szërint,

E-Ë[szerkesztés]

csevëg, remëg, terëm (i), versëng, embër, gyerëk, gyermëk, mestër, remëk-ek/ëk, tëngëly, tengër, versëny, eszës, helyës (szép) – helyes (férőhelyes), jegyës (eljegyzett) – jegyes-ek (1–5), jelës (5) – jeles (jelölt), lelkës, nemës-ek/ëk, engëm, helyëtt (nu), jelën, nekëm-nekëd-nektëk,

X-Ë[szerkesztés]

érëz, szégyëll, lihëg, litër, métër, bélyëg, délcëg, érsëk, részëg, zsinëg kétëly, métëly, székëly, tégëly, zsindëly érdëk, érdëm, némët, péntëk, szégyën bérës, édës, ékës, élës (kés) – éles (nadrág), éltës, érdës, girhës, hímës, hírës, hír-hëdt-ek, hitvës, hívës, ikës, ízës (lé) – ízes (végtag-), mécsës, rémës, szélës (út) – széles (szegëtt), vérës, zsémbës hiszën, igën, ingyën, mindën, régës-régën, tégëd-et, tizën-

HANGUGRATÓ[szerkesztés]

Ë → Ë: berëk-berkët, étëk, lélëk-lelkët, pëcëk, retëk, epër, ikër, medër, pityër, szëdër, vëdër, érëm, selyëm, terëm (fn), verëm (fn), petrëzselyëm. Ë → E: ezër-ezret, férëg, fészëk, kérëg, mérëg, nyerëg, fërtelëm, këgyelëm, rejtelëm, sejtelëm, szerelëm, fejëdelëm, segëdelëm, veszëdelëm

A VEGYES hangrendű Ë-sek[szerkesztés]

bëtyár, dëszka, ëgyház, fëbruár, gërënda, gyërtya, hërnyó, hërvad, lëány, lëcsó, lëkvár, novembër, októbër, pëlënka, plëtyka, rëám, szërda, tëa, tëgnap, tëhát, ugyë

Toldalékban[szerkesztés]

Az ë a rövid o párja a toldalékrendszerben (kavarom-keverëm, kavartok-kevertëk, kavartak-kevertek; vártok-kértëk, vártak-kértek stb.)

Szakirodalom[szerkesztés]

Magyar dialektológia. Szerk.: Kiss Jenő. Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 327–328.

További tudnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Helyësen – ë-jelölő eszköz, MorphoLogic Kft. Budapest, 2006
  2. Péntek János: Az ë hang Kodály korában és ma. http://nyelvor.c3.hu/period/1324/132414.pdf
  3. http://kiejtes.hu/szepkiejtesi-gyakorlatok-adattarak-nyilt-e-es-zart-e/nyilt-e-zart-e-meg-az-e