Irodalmi nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az irodalmi nyelv: 1. az a nyelvváltozat, amelyet az Akadémia meghatároz és gondoz; 2. a sztenderd nyelvváltozat írott formája, tulajdonképpen. az irodalom nyelve.

Vannak olyan vélemények, amelyek a magyar sztenderd nyelvváltozatot – sőt ennek csupán irodalmi változatát – azonosítják a magyar nyelvvel, és az irodalmi nyelvről tett megállapításokat normatívan a magyar nyelvű beszélők egész közösségére kiterjesztik. Ezek a vélemények a médiában is megjelennek, és normatív jellegük révén arra ösztönzik a nem sztenderd nyelvváltozatot beszélőket, hogy "műveletlennek" tetsző nyelvjárásuk helyett inkább a presztízs jellegű nyelvváltozatot használják.

A tudatos nyelvpolitika segíthet visszaállítani a nyelvjárások presztízsét.

A hagyományos rendszernyelvészet az irodalmi nyelv (és a köznyelv) terminus szinonimájaként használja a szociolingvisztika által elterjesztett sztenderd (nyelvváltozat) kifejezést. A szociolingvisztika szerint ez nem szerencsés, mert a sztenderd egy valóságosan létező nyelvváltozat neve, az irodalmi nyelv viszont a valóságban nem létezik, ez ugyanis egy olyan eszményi nyelv lenne, amelyet valójában csak „tökéletes” nyelvi kompetenciával rendelkező „ideális beszélők” tudnának beszélni, méghozzá a lehető legformálisabb társas környezetben.

Forrás[szerkesztés]

  • Trudgill, Peter: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged, 1997. 77-78. ISBN 9637171738)