Rétegnyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rétegnyelv terminusnak a magyar nyelvészetben alapvetően két jelentése van:

  1. Bizonyos társadalmi rétegeknek a csoportnyelvekhez hasonló (de a csoportnyelveknél szélesebb társadalmi körben használt) nyelvváltozata, amely általában csak a szókincs egy kis részében tér el a köznyelvtől (Ilyen a munkások nyelve, az ifjúság nyelve és hasonló nyelvváltozatok.)
  2. Az irodalmi nyelv és a nyelvjárások összefoglaló megnevezése. Ebben az értelemben a rétegnyelvek a lektusokhoz hasonlóan nemcsak szókincsből állnak, hanem önálló grammatikájuk is van.

A szociolingvisztika terminusai közül a regiszternek és a szociolektusnak szokták megfeleltetni, bár ezekkel nem teljesen azonos fogalmat takar.

Források[szerkesztés]

  • A magyar stilisztika útja. Sajtó alá rendezte, a lexikont írta és a bibliográfiát összeállította Szathmári István. Budapest, 1961.
  • Bárczi Géza: Bevezetés a nyelvtudományba. Budapest, 1953.
  • Cseresnyési László: Nyelvek és stratégiák (avagy a nyelv antropológiája). Bp., 2004. ISBN 963-7094-02-4
  • Trudgill, Peter: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged, 1997. ISBN 963-7171-738
  • Világirodalmi lexikon. XI. kötet. Főszerk. Király István. Budapest, 1989.