Szociolektus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szociolingvisztika terminusaként használt szociolektus (vagy közkeletűbb, de pontatlan megnevezéssel társadalmi nyelvjárás) egy meghatározott társadalmi osztály, réteg rájuk jellemző nyelve, olyan nyelvváltozat (lektus), amelyet a beszélők társadalmi hátterével függ össze, és nem földrajzi származásukkal (mint például a regionális dialektusok). Magyarul általában (gyakran tévesen) a csoportnyelvvel vagy a rétegnyelvvel azonosítják. A szociolektusok azonban (ellentétben az ebből a szempontból a regiszterekre emlékeztető csoportnyelvekkel) nemcsak szókincsből állnak, hanem önálló grammatikájuk is van. Vö. dialektus, etnolektus.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cseresnyési László: Nyelvek és stratégiák (avagy a nyelv antropológiája). Bp., 2004. ISBN 963-7094-02-4
  • Trudgill, Peter: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged, 1997. ISBN 963-7171-73-8