Placebo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A placebo (ejtsd: /pləˈsiboʊ/ plə-see-boh; latinul placēbō, "Tetszeni fogok"[1]. "Placeo" latinul azt jelenti, hogy elfogad (döntést) ) klasszikus, a gyógyító kontextusra nem leszűkített meghatározása szerint egy olyan "anyag vagy eljárás, ami az érintett tudomása szerint változtatni képes bizonyos tüneteket vagy külső-belső testi észleleteket, ám valójában nem bír az e változásokhoz szükséges farmakológiai vagy specifikus hatással”.[2][3] Bizonyos esetekben (lásd "placeboresponder" személyek) egy placebo kezelést követően szubjektív és/vagy objektív javulás áll be az egészségi állapotban.[4] Ezt nevezik placebo-hatásnak. Placebo hatást kiválthat valamilyen beavatkozás (pl. gyógyszer adása, műtét) és a hatás nagyságát befolyásolja az orvos tulajdonságai, jellemzői (pl. fehér köpeny, az orvos modora, hangneme, személyiségjellemzői), a gyógyszer fizikai (perceptuális) tulajdonságai (pl. a tabletta színe, formája), a beteg (kezelést kapó személy) tulajdonságai (pl. személyiségvonásai) és a kezelés környezeti jellemző (pl. a kórterem). A placebohatás a pszichológia és az élettan határterületi kérdése.[4]

Gyógyszerészeti készítmények, orvosi műveletek tudományos hatékonysági vizsgálatának ellentételi referenciájaként is alkalmaznak placebo-t.

A legújabb kutatások szerint a placebo hatás egy valódi pszichobiológiai esemény amit a teljes kezelés vált ki.[5] A placebo hatás a klinikai gyakorlatban is kimutatható, még akkor is, amikor nem kap placebót a páciens. Kaptchuk és munkatársai[6] irritábilis bél szindrómában (IBS) szenvedő betegeknél azt is kimutatták, hogy placebo-hatás (ebben az esetben a tünetek szubjektív enyhülése) kialakulhat úgy is, hogy a beteg tisztában van azzal, hogy a kapott kezelés (tabletta) hatóanyag nélküli. A legújabb irányzat szerint nem a placebohatás kiküszöbölése a cél, hanem annak etikus felhasználása és növelése az orvosi gyakorlatban.[5]

A nocebo (a latin nocere ige jövőideje: ártani fogok) fogalmát olyan jelenségekre használják, ahol a placebo hatása károsító [4]

Placebo paradoxon története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

placebo gyógyszer

A placebo szót a 18. századtól kezdve használják orvosi fogalomként, gyakran negatív értelemben.[7] A második világháborúban egy Henry Beecher nevű amerikai aneszteziológus ápolónője – miután kifogytak a fájdalomcsillapítóból – csak sóoldatot adott az egyik sebesült katonának. Meglepetésre az ál-fájdalomcsillapító csökkentette a fájdalmát, és megakadályozta a sokk kialakulását. A háború után Beecher 1955-ben publikálta nagy visszhangot keltett „The Powerful Placebo” tanulmányát, többek között ennek hatására az amerikai kongresszus 1962-ben törvényt hozott a gyógyszerek kötelező teszteléséről.[8] Egyes vélemények szerint Beecher a placebo-hatást és azt a tényt, hogy a hatóanyag nélküli tabletták is beindíthatják az emberi szervezet gyógyulását, problémává tette, és ezzel a démonizálással saját felfedezését ölte meg.[9]

A placebo hatás használata jelenleg is vitatott. 1903-ban Richard Cabot azt javasolta, hogy ne használják, mivel megtévesztésen alapul. Newman hivta fel a figyelmet a „placebo paradoxon”-ra, – vagyis nem etikus placebót használni a gyógyításnál – de ugyanúgy nem etikus „nem használni olyasmit, ami gyógyít”.[10]

Bánki Csaba (1994) szerint az orvostudomány ellenszenvvel viseltetik a placebo iránt. Ennek az okai:

  • (jelenleg) nehezen értelmezhető a jelenség
  • a placebo hatás „zavaró tényező” a kutatásokban
  • sok „standard” eljárás érvényességét kérdőjelezi meg
  • elmossa a határokat a tudományos eszközöket alkalmazó szakember és a placebo-hatással operáló laikus gyógyító között.[4]

A placebo-mechanizmust gyakran pejoratív értelemben is használják egyes alternatív orvosi és természetgyógyászati eljárások megbélyegzésére. [11][12]

Klinikai gyógyszervizsgálatok és a placebo[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klinikai tesztekben a placebo egyik célja az új hatóanyagok tesztelése. Ha egy hatóanyagtól valakinek javul az állapota, de nem lehet tudni, hogy a gyógyszeres kezelés tudata, illetve a gyógyszerbe vetett hit, vagy pedig valóban a gyógyszer fiziológiai hatása okozta nála a javulást, akkor érdemes kísérlethez folyamodni. Ilyenkor a betegek egyik csoportjának valódi hatóanyagot adnak, a többieknek pedig placebót – miközben egyik csoport sem tudja, hogy valódi gyógyszert kap-e vagy sem. A hatóanyag hatása akkor tekinthető igazoltnak, ha a valódi gyógyszerrel kezeltek nagyobb mértékben javulnak, mint a kontrollcsoportok. Az orvosi gyakorlatban ilyen célra legtöbbször szőlőcukrot alkalmaznak, ha tabletta formájában kell a betegnek adni, illetve fiziológiás sóoldatot, ha infúzió formájában.

Az olasz kutató, Benedetti szerint a gyógyszerek egy része csak a placebohatást erősíti fel; sőt, ha a beteg nem tud arról, hogy például diazepámot kapott, az nem is hatékony a műtét utáni szorongáscsillapításban.[13]

Aktív placebohatásnak nevezik, hogyha a mellékhatásokból a beteg rájön, hogy aktív szert kapott, ez általában további járulékos -25%-os- placebohatással jár együtt.

Placebo mechanizmus növelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A jó orvosság vagy csíp, vagy keserű, vagy drága”.

Az orvosi kutatásokban a gyógyszer hatását a farmakológiai hatáson kívül más tényezők is befolyásolják.

A teljes gyógyszerhatást a következő dolgok befolyásolják:

  • a gyógyszer jellemzői (ár, íz, alak, szín, név, kiszerelés),
  • a beteg jellemzői (iskolázottság, kor, műveltségi szint, személyiség, eddigi tapasztalatok),
  • a gyógyszert felíró jellemzői (hírnév, személyiség, státusz, tekintély, életkor, bőrszín),
  • a környezet, amiben a gyógyszert felírták (rendelő, laboratórium).
  • a társadalmi, gazdasági és kulturális környezet.

Pszichoterápia és a placebo[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lieberman és Dunlap (1979) érvelése szerint minden terápiának közös pontja, hogy hisznek benne. Éppen ezért nem is lehet placebo tesztelést végezni a pszichoterápiás vizsgálatoknál.[4]

Placebo-hatás a sportban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első, sportteljesítményben mérhető placebo-hatás vizsgálatot az 1970-es évek elején végezték[14], ezt követően pedig 2000-től számos kutatási eredmény látott napvilágot a témában[15][16][17]. A sport-placebo vizsgálatokból kiderült, hogy 1) a sportteljesítményben van mérhető placebo-hatás, 2) ezt többféle (placebo) szer is ki tudja váltani, valamint arról is vannak már adatok, hogy 3) a placebo-kezelést kapó személy személyiségtulajdonságainak (pl. vonás és állapot szorongási, extraverzió, vonás szintű optimizmus) és 4) a különböző sport (táplálékkiegészítő) szerek érzékszervi (perceptuális) tulajdonságainak (azaz színüknek, formájuknak) milyen szerepük lehet a placebo-hatás megjelenésében. A placebo-hatást legalább négy faktor befolyásolja. A klinikai vizsgálatokkal ellentétben sport területen ezekről a faktorokról még elég keveset tudunk. A placebo kezelés alkalmazása, mivel alapvetően félrevezetésen alapul, a klinikumhoz hasonlóan a sportban is etikai dilemmákat vet fel.


Placebo hatásmechanizmus elméletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A placebo-választ befolyásoló tényezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A placebo-hatás kialakulásának megértésében segíthet Gordon Claridge (1970)[18] „teljes gyógyszerhatás” fogalma. Claridge szerint szerint egy szer hatása több tényezőből tevődik össze. Ez a felfogás mára elfogadottá és összeegyeztethetőé vált a klinikai placebo-irodalomban összegyűlt adatokkal, valamint az orvosi antropológiában[19] is elfogadottá vált a placebo-hatás fogalmi keretbe helyezésére. A "teljes gyógyszerhatás" fogalmának fényében a placebo-hatás (vagy placebo válasz) a teljes gyógyító kontextusnak tulajdonítható biopszichológiai jelenség. Fontos tehát, hogy placebo nem csak gyógyszer, hanem bármilyen gyógyító eljárás lehet.[20]

Ebbe a teljes gyógyító kontextusba tartozik 1) az orvos (kezelést adó személy), 2) a beteg, 3) a kezelés (pl. gyógyszer) és 4) a környezet (orvosi rendelő, kórterem stb.) tulajdonságai. A placebo-válasz kialakulását befolyásoló tényezőket mérő kutatásoknak ezen faktorokat kell vizsgálniuk.

A hatásmechanizmust magyarázó elméletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kondicionálás[21][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A placebo-hatást magyarázó elméletek közül a kondicionálás elmélet az egyik legnagyobb hatású. E kondicionálás-alapú[22] elmélet szerint - a pavlov-i klasszikus kondicionálás alapján - egy kezelés (gyógyszeres vagy gyógyszer nélküli beavatkozás) aktív hatóanyagát feltétlen ingernek (US), a kezelés hatását pedig feltétlen válasznak (UR) tekinthetjük. A többszöri kezelések során az US olyan ingerekkel társul, mint pl. a gyógyszer színe, formája, a kezelést adó orvos (személye, személyiségtulajdonságai stb.), vagy mint a kezelés körülményei (lásd placebo-választ befolyásoló tényezők részt). A feltétlen inger (US) a feltétlen válasz (UR) sorozatos, szisztematikus társításainak eredménye lesz az, hogy ezek az ingerek (US) maguk is képessé válnak az aktív hatóanyag által kiváltott válasz részleges kiváltására. Ezek alapján a placebo-reakció feltételes válasz (CR), a placebo szer pedig feltételes inger (CS). Vagyis a placebo-hatás, miután így kondicionálódott, arra az információra adott válasz, hogy vannak bizonyos ingerek (kezdetben feltétlen ingerek), amelyek előrejelzik, illetve együtt járnak egy gyógyszer, kezelés (aktív szer) alkalmazásával.

Elvárás elmélet[2][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Biológiai elméletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Placebo reszponder személyiség[23][24][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gensini GF, Conti AA, Conti A (April 2005). "Past and present of what will please the lord: an updated history of the concept of placebo". Minerva Med 96 (2): 121–4
  2. ^ a b Ross, M., Olson, J.M. (1981) An Expectancy-Attribution Model of the Effects of Placebos. Psychological Review, 88, 408-437.
  3. Köteles, F., Bárdos, Gy. (2008a) Placebo és személyiség - a primitívtől a megküzdőig. Pszichológia, 28, 268. o.
  4. ^ a b c d e Túry Ferenc (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet ). „Pszichoszomatikus zavarok áttekintése - Placebohatás” (PPT).  
  5. ^ a b Damien G Finniss, Ted J Kaptchuk, Franklin Miller, Fabrizio Benedetti (2010.). „Placebo Effects: Biological, Clinical and Ethical Advances”. The Lancet 2010 (375(9715)), 686–95. o.  
  6. Placebos without Deception: A Randomized Controlled Trial in Irritable Bowel Syndrome
  7. Shapiro AK (1968.). „Semantics of the placebo”. Psychiatr Q. 42 (4), 653–95. o. DOI:10.1007/BF01564309. PMID 4891851.  
  8. Steve Silberman (2009.). „Placebos Are Getting More Effective. Drugmakers Are Desperate to Know Why ?”. Wired.  
  9. HVG / 2009.október 9 / A gyógyszer színétől gyógyulunk, nem a hatóanyagtól?”.  
  10. David H. Newman. Hippocrates' Shadow. Scribner, 134–159. o (2008). ISBN 1-4165-5153-0 
  11. Bárdos György, Cziboly Ádám title = Placebohatás: az elvárások gyógyító ereje (2003.). „{{{title}}}”.  
  12. HVG 2005: A homeopátia nem több a placebónál”.  
  13. Kazai Anita, Medical Tribune (2009.). „Placebo – II. rész”.  
  14. Ariel, G., Saville, W. (1972) Anabolic steroids. The physiological effects of placebos. Medicine and Science in Sports, 4, 124-126.
  15. Beedie, C.J., Foad, A.J. (2009) The placebo effect in sports performance: a brief review. Sports Medicine (Auckland, N.Z.), 39, 313-329.
  16. Bérdi, M., Köteles, F., Gáspár, Z., Bárdos, G. (2010) Perceptual characteristics of sport nutritions and placebo effect on performance. Psychology & Health, 26, 156-157.
  17. Bérdi Márk (2011) Placebo-hatás a sportban. Doktori disszertáció.
  18. Claridge, G. (1970) Drugs and Human Behaviour. A Lane.
  19. Helman, C.G. (2003) Kultúra, egészség és betegség. Medicina, Budapest.
  20. Vickers, A.J., de Craen, A.J. (2000) Why use placebos in clinical trials? A narrative review of the methodological literature. Journal of Clinical Epidemiology, 53, 157-161.
  21. Ader, R., Cohen, N. (1975) Behaviorally conditioned immunosuppression. Psychosomatic Medicine, 37, 333-340.
  22. Például: Siegel, S. (2002) Explanatory mechanisms for placebo effects: Pavlovian conditioning. In Guess, H.A., Kleinman, A., Kusek, J.W., Engel, L.W. (Szerk.) The Science of the placebo. Toward an interdisciplinary research agenda. 133-157. BMJ Books, London.
  23. Stewart-Williams, S. (2004) The placebo puzzle: putting together the pieces. Health Psychology: Official Journal of the Division of Health Psychology, American Psychological Association, 23, 198-206.
  24. Kaptchuk, T.J., Kelley, J.M., Deykin, A., Wayne, P.M., Lasagna, L.C., Epstein, I.O., Kirsch, I., Wechsler, M.E. (2008) Do „placebo responders” exist? Contemporary Clinical Trials, 29, 587- 595.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]