Kódváltás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

"A nyelvek közötti váltást, illetőleg válogatást hívják kódváltásnak." (KISS 2002: 210)

A kódváltás egynél több nyelvnek vagy nyelvváltozatnak a használata egyetlen megnyilatkozáson belül. A kódváltás nemcsak két nyelvnek az alternatív használatát jelenti, hanem az azonnyelvi változatoknak, például különböző nyelvjárásoknak vagy a köznyelvnek s valamely nyelvjárásnak a váltakozó használatát is.
Kód alatt jelen esetben egy olyan rendszer értendő, amelyet két vagy több fél közötti kommunikációra használnak.

A kódváltás fajtái[szerkesztés]

A kódváltásnak két fajtája van:

  • bázistartó kódváltás esetében a beszélgetés szerkezetét meghatározó ún. bázisnyelv nem változik a beszélgetés során, a vendégnyelvből csupán vendégnyelvi betétek kerülnek át a beszélgetésbe, ezzel szemben a
  • bázisváltó kódváltás esetében a bázisnyelv a társalgás során megváltozik (egyszer, vagy akár többször is).

. A kódváltásnak bizonyos kutatások és megközelítések szerint ennél több fajtájáról is beszélhetünk.
Navracsics (2000) kutatásai szerint a kódváltás jelensége több szinten fordul elő: eszerint beszélhetünk fonetikai/fonológiai, morfológiai, lexikai és szintaktikai szintekről.
Poplack (1988) szerint a nyelvi kódváltás tuatossága függvényében lehet jelöletlen vagy jelzett kódváltás, míg megnyilatkozási színtere alapján mondaton belüli, mondatok közötti és mondaton kívüli kódváltás.
Wardhaugh (2002) a beszédkontextus sajátosságaira alapozva a „helyzetnek megfelelő” valamint a „metaforikus” kódváltás kategóriáit különíti el. A helyzethez való alkalmazkodás olyan kódváltásokra vonatkozik, amelyekben a beszélő csakis a kontextus és nem a beszédszándék vagy a téma szerint választja ki a nyelvi kódot. A metaforikus kódváltásnak érzelmi háttere van, mert a nyelv kiválasztása és a váltás egyéni színezetet ad a beszélő szándékának.

A kódváltás típusai[szerkesztés]

A megnyilatkozásban elfoglalt helye szerint három típust szoktak megkülönböztetni a kódváltások esetén:

  • Mondaton kívüli kódváltás: minimális szintaktikai kötöttségekkel jár, így egynyelvű megnyilatkozásokba számos ponton beépíthető anélkül, hogy szintaktikai szabályokat sértene meg.
  • Mondatok közötti kódváltás: ez a váltás tagmondathatáron vagy mondathatáron jelenik meg, néha beszélőváltáskor, ez már nagyobb nyelvi magabiztosságot követel meg második nyelven a beszélőktől.
  • Mondaton belüli: ez a legproblémásabb típus, itt fordul elő az, hogy a beszélő az egyik vagy a másik nyelv szabályai ellen „vét”. Ennél a típusnál a beszélők mindkét nyelvet magasabb szinten ismerik. Ebben az esetben nehéz eldönteni, hogy a mondaton belül megjelenő másik nyelv lexikai elemei kölcsönzésnek vagy kódváltásnak felelnek-e meg.

A kódváltás okai[szerkesztés]

A kódváltás legáltalánosabban használt fajtája a helyzeti (szituatív) kódváltás. Ekkor a kódváltást a beszédhelyzet egy vagy több tényezőjének megváltozása hívja elő, például a téma megváltozása, új beszédpartner csatlakozása a beszélgetésbe, esetleg a beszélgetés helyszínének megváltozása.

További indíték lehet a nyelvi hiány/lapszus, amikor a beszélő nem tudja felidézni az adott kifejezést a beszélgetés nyelvén, ezért egy másik nyelvhez folyamodik segítségül. A kódváltást ekkor nem feltétlen az okozza, hogy a beszélőnél van jelen a nyelvi hiány, vagy lexikai rés, hanem a partner érdekében is történhet kódváltás - amikor a beszélő feltételezi, hogy hallgatósága nem érti az adott szót vagy kifejezést az adott nyelven. A lapszus abban különbözik a nyelvi hiánytól, hogy a beszélő az adott szót ismeri, de nem tudja felidézni, és a beszélgetés gördülékenysége érdekében a másik nyelvhez folyamodik segítségért, és a pótlást választja mint kommunikációs stratégiát.

Kiváltó ok még az idézés, amikor valaki egy történet elmesélése során olyan személytől idéz, aki más nyelven szólt, és az idézéskor a beszélő a beszélőközösség kétnyelvűsége révén nem fordítja le, hanem eredeti formájában adja tovább.

A kódváltás további okai lehetnek a stílushatás és az elhatárolódás, amikor a beszélő egy nyelven kívüli attitűdöt jelez a nyelvhasználatával.

Kódváltás és más nyelvi jelenségek[szerkesztés]

A kódváltás jelensége nem azonosítható a nyelvkeveréssel, ugyanis a nyelvkeverés nagy mértékben függ a nyelvi tudás minőségétől és annak hiányosságaitól. Ez a jelenség azt takarja, hogy a beszélő egy nyelv elemeit már elsajátította az egyik nyelven, de a másikon még nem, akkor a rendelkezésére álló változatot fogja használni. Többnyelvűség esetén a kódváltás a nyelvi kapcsolatok tükrözője lehet, az alapnyelv többször is változhat a téma, a szituáció, vagy a beszédben résztvevők kommunikációs céljainak megfelelően.

Források[szerkesztés]

  • Kiss Jenő: Társadalom és nyelvhasználat, Nemzeti Tankönyviadó, Bp., 2002. 210-211. o.
  • Navracsics Judit: A kétnyelvű gyermek. Corvina, Budapest. 2000.
  • Poplack, S. (1988): Contrasting patterns of codeswitching in two communities. In: Heller, M. (szerk): Poplack, S. (1988): Contrasting patterns of codeswitching in two communities. In: Heller, M. (szerk): Amsterdam.
  • Tódor Erika Mária: A kódváltás és az aszimmetrikus kétnyelvűség pedagógiai összefüggései, Magyar Pedagógia, 105. évf. 1. szám. 2005. 41–58. o.
  • Wardhaugh, R.: Szociolingvisztika. Osiris, Budapest. 2002.
  • Lanstyák István - A magyar nyelv Szlovákiában, 2000, Osiris-Kalligram Kiadó, Budapest-Pozsony