Pidzsin nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pidzsin nyelv olyan, közvetítő szerepű keveréknyelv, amely két vagy több nyelv ötvöződéséből jön létre, és amelynek alapjául a magasabb műveltségű vagy nagyobb számú lakosság anyanyelve szolgál. Kezdetleges formáik általában soknyelvű csoportok alkalmi együttélésekor alakulnak ki, mint például hadifogolytáborokban.

Keletkezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pidzsin nyelvek keletkezése, vagyis az ún. pidzsinizálódás a spontán egyéni nyelvtanuláshoz hasonló tevékenység azzal a különbséggel, hogy ebből idővel új nyelvi rendszer keletkezik. Ennek kiváltó oka a sokféle anyanyelvű lakosság egymás közti kommunikáció iránti szükséglete olyan körülmények között, ahol egy adott nyelv tökéletes elsajátítása – műveltségi szintkülönbségek és egyéb társadalmi tényezők miatt – nem várható el egyik féltől sem.

A történelem folyamán már létező közvetítőnyelv hiányában bármikor létrejöhettek ilyen keveréknyelvek. Az egyik legrégebbi ismert pidzsin nyelv a lingua franca (a 1419. században a hajósok, kereskedők, rabszolgák újlatin alapú keveréknyelve volt a Földközi-tenger partvidékén), ezért ma ezt az elnevezést gyűjtőfogalomként is használja a szakirodalom a fontos közvetítő szerepet betöltő nyelvekre. A pidzsin nyelvek többnyire csak beszélt nyelvek, írásbeliséggel nem rendelkeznek.

Pidzsin és kreol nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pidzsin nyelv és a kreol nyelv közötti alapvető különbség, hogy míg a pidzsin nyelv mindig csak közvetítő jellegű marad (tehát nem válik a lakosok kizárólagos anyanyelvévé), addig a kreol nyelv a hosszas együttélés következtében teljesebb nyelvi rendszerré fejlődik, és a lakosság egy részének vagy egészének az anyanyelvévé válik.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ nyelvei, Fodor István főszerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 9630575973., pp. 1191–1192.