Koreai nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koreai nyelv
Észak-Koreában 조선어
Dél-Koreában 한국어
Beszélik Észak-Korea, Dél-Korea, Kína
Terület Kelet-Ázsia
Beszélők száma 78 millió[1]
Nyelvcsalád altaji vagy szigetnyelv
Írásrendszer Északon csoszongul - Délen hangul, hangul és handzsa keveréke (néhány hivatalos dél-koreai irat), cirill ábécé (koreaiak a volt Szovjetunió területén)
Rang 13
Hivatalos állapot
Hivatalos  Észak-Korea
 Dél-Korea
 Kína (regionális)
Nyelvkódok
ISO 639-1 ko
ISO 639-2 kor
ISO 639-3 kor
Map of Korean language.png

A koreai nyelv (Délen: 한국어, Hangugo; Északon: 조선말, Csoszonmal) Észak- és Dél-Korea hivatalos nyelve. Kína Jenpien Koreai Autonóm Tartománya két hivatalos nyelvének is az egyike. A koreai nyelvnek nagyjából 78 millió beszélője van. Hivatalos írásjelkészlete a handzsa volt, mely a kínai írásjelekből, azok koreai kiejtésével jöttek létre. A XV. században Nagy Szedzsong létrehozott egy nemzeti írásrendszert, melyet hangulnak (Észak-Koreában: csoszongul) neveznek, ezt 1945 óta használják.[2]

A koreai nyelv Korea kettéosztottsága révén mára egyértelműen két változatra osztott. Ennek megfelelően beszélhetünk külön észak-koreai és dél-koreai nyelvről. Ezek sztenderdje más nyelvjárási sajátosságokat követnek, s a két ország elszigeteltsége miatt a különbségek felerősödtek a két nyelvváltozat között.

Vita tárgyát képezi a koreai nyelv nyelvcsaládokba történő besorolása is. Néhány nyelvész az altaji nyelvek közé sorolja, míg mások szerint ez egy szigetnyelv. Többek szerint a japán nyelv távoli rokona. A japánhoz hasonlóan morfológiáját tekintve ez is egy agglutináló, míg szintaxisát tekintve alany–tárgy–ige szórendet használó nyelv.

Nevei[szerkesztés]

A koreai nyelv koreai változatai Koreának az Észak- és Dél-Koreában használt különböző elnevezésein alapulnak.

Dél-Koreában a nyelvet leginkább úgy hívják, Hangugmal (한국말; 韓國말), vagy hivatalosabban, Hangugo (한국어; 韓國語) vagy Kugo (국어; 國語; szó szerinti fordításban „országnyelv”).

Észak-Koreában és Kínában, a Jenpien Koreai Autonóm Tartományban a nyelv leggyakoribb neve Csoszonmal (조선말; handzsával: 朝鮮말), vagy sokkal hivatalosabban Csoszono (조선어; 朝鮮語).

Más részről a Szovjetunió utódállamaiban élő koreaiak, akik magukat Korjo-szaramoknak (más néven korjoinoknak [고려인; 高麗人; szó szerinti fordításban, „korjói emberek”) nevezik, nyelvüket korjomalnak (고려말; 高麗말) nevezik. Szintén gyakran használt megnevezése a kissé ugyan régiesen csengő urimal (우리말; nyelvünk).

Kína összefüggően uralt területein miután 1992-ben diplomáciai kapcsolatok alakultak ki Kína és Dél-Korea között, a Jenpienben és Észak-Koreában használt nyelvet csaohszienjü vagy ennek rövidebb formáján csaojü nevezik, míg a Dél-Koreában használt nyelv neve hankuojü vagy ennek rövidített alakja, a hanjü.

Besorolása[szerkesztés]

A modern koreai nyelv besorolása bizonytalan, s egy egységesen elfogadott elmélet hiányában az óvatos nyelvészet a nyelvet izolált nyelvként jellemzi.

Másrészről viszont Ramstedt 1928-as cikkének publikálása óta több nyelvész[3] azt az elméletet támogatja, mely szerint a koreai nyelv egy altaji nyelv, vagy az előaltaji rokona. A koreai abban hasonlít a többi altaji nyelvhez, hogy olyan nyelvtani megoldások hiányoznak belőle, mint a névelő, a flexió és a vonatkozó névmás. Azonban napjainkban a nyelvészek egyetértenek abban, hogy tipológiai hasonlóságok alapján nem lehet egy nyelv általános jellemzőire, eredetére következtetni,[4] mert ezek a tulajdonságok tipológiailag összefüggnek, s az egyik nyelvből gyorsan átveheti egy másik.[5] Olyan tipológiai eltérések pedig, mint a középmongolban a nemek egyeztetése,[6] az altaji rokonság elmélete ellen szólnak.[7]

A szókészletben megmutatkozó átfedések és a nyelvtani hasonlóságok miatt többen érvelnek amellett, hogy a koreai a japánnal áll rokonsági kapcsolatban. Ezeket a kapcsolatokat olyan kutatók dolgozták ki részletesen, mint Samnuel E. Martin[8] és Roy Andrew Miller.[9] Szergej Sztarosztin (1991) úgy találta, hogy a japán és a koreai 100 szavas Swadesh-lista 25%-a megegyezik. Amennyiben ez a felfedezés igaz, a két nyelv sokkal közelebb van egymáshoz, mint akármelyik másik nyelvhez az altaji nyelvcsaládból.[10]

Alexander Vovin mellett más nyelvészek is úgy érvelnek, hogy a hasonlóságok legfőbb oka nem a genetikai kapcsolatrendszerben, sokkal inkább egy nyelvi hasonulásban és a koraiból a nyugati ójapánba történt szóátvételekben keresendő.[11] Erre jó példa lehet a középkoreai szam < előkoreai aszam ‘kender’ és a japán asza ‘kender’.[12] Ez rokon szónak tűnik, azonban míg a nyugati ójapán és az északi rjúkjú nyelvekben jól dokumentáltnak tekinthető, a keleti ójapánban csak összetételekben kerül elő, és csak a déli rjúkjú nyelvjárás három alcsoportjában fordul elő. Ehelyett ilyen jelentésben a nyugati ójapán és a déli rjúkjú nyelvben a wo változat fordul elő. Így valószerű az a feltételezés, hogy ez egy átvett kifejezés.[13]

Története[szerkesztés]

A mai koreai nyelv az ókoreaiból a középkoreai és a modern koreai nyelven keresztül fejlődött ki. Az továbbra is viták tárgyát képezi, hogy a koreai nyelv az altaji nyelvcsalád tagja-e, hogy az előkoreai ebből a gyökérből fejlődött-e ki. A koreai háború idején mélyült el az északi és a déli nyelvjárások közötti eltérés. Ekkor a kiejtésben, az igeragozásban és a szókészletben is megmutatkoztak a különbségek.

Nyelvjárások[szerkesztés]

nyelvjárások

Hangtan[szerkesztés]

A koreai nyelv tizennégy mássalhangzóból (자음, csaum) és tíz magánhangzóból (모음, moum) áll.[14] Öt mássalhangzó megkettőződik, ezzel jelölve az erőteljesebb, „kemény” ejtést. A tíz magánhangzó segítségével 11 további kettőshangzó alkotható.

Írás[szerkesztés]

Az észak-koreai billentyűkiosztás...
...és a déli változat

A hangul a koreai nyelv ábécéje, amelynek kialakítását hagyományosan Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években.[15] Az egyik leginkább tudományosnak tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon.[16] A nyelvet korábban handzsával, azaz a koreai nyelvre adaptált kínai írásjegyekkel írták. Bár Szedzsong hivatalossá tette a hangult, a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták.[15] A hangul a hivatalos írásmód Észak-Koreában és Dél-Koreában. A két változat között van némi eltérés a helyesírásban és a kiejtésben, továbbá Északon csoszongul a megnevezése.

A hangul összesen 24 gyökből (betűből) áll, 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból.[15] A gyökök a latin írással ellentétben nem feltétlenül egymást követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl, például a han szótag írásképe 한, amely három gyökből (betűből) áll, ezek a ㅎ h, az ㅏ a és az ㄴ n. Egy egység kettő–öt gyökből állhat, ebből egy mindenképpen mássalhangzó és egy magánhangzó. Összesen 11 172 egységet lehet a segítségükkel létrehozni,[17] azonban nem mindegyik létező szótag a nyelvben.

A hangul rendszert bevezető, 1446-ban publikált Hunmindzsongum dokumentum 1997-ben bekerült az UNESCO A világ emlékezete programjába.[18]

A technológia fejlődésével, a számítógépek megjelenésekor nem volt közös megállapodás a billentyűzetről, így a hajdani állam két utódja külön kiosztást használ.

Gyökök[szerkesztés]

A hangul ábécé gyökökből (betűkből) illetve digráfokból áll, melyek koreai elnevezése csamo (자모).[19] A 24 gyök (betű) 27 digráfot alkothat. A 24 gyökből 14 mássalhangzót (자음, csaum[14]) és tíz magánhangzót (모음, moum[14]) jelöl. Öt mássalhangzó megkettőződik, ezzel jelölve az erőteljesebb, „kemény” ejtést. A tíz magánhangzó segítségével 11 további kettőshangzó alkotható.

A hangul szó koreai betűkkel
Mássalhangzók[* 1]
g/k n d/t r/l m b/p sz - / ng cs/dzs csh kh th ph h
                 
kk tt pp ssz ccs
Magánhangzók[* 1]
  Alap   +i
Alap
a o o u u i e e ö ü i
j+
ja jo jo ju     je je      
v+
va vo ve ve

Nyelvtan[szerkesztés]

A koreai nyelv agglutináló nyelv, nyelvtana lényegesen különbözik az európai nyelvek többségétől, de mutat hasonlóságokat például a törökkel, illetve a japánnal.[20][21] A koreai nyelvben nincs névelő, elöljárószó, sem személyragozás, és nem ismeri a nyelvtani nemeket. Szórendje SOV (alany–tárgy–ige), és viszonylag kötött. Nagy hangsúlyt kap a tiszteletiség, amely különféle toldalékokkal fejezi ki a beszélő és a hallgató közötti társadalmi viszonyt.[22][23]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ^ a b Az átírás az Osiris-féle Helyesírás és a Keleti nevek magyar helyesírása útmutatásait követi. Az átírás nem kiejtési útmutató, a kiejtéshez lásd a koreai hangtan szócikket.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Korean. Ethnologue, 14th ed.. (Hozzáférés: 2008. szeptember 25.)
  2. Hangul. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
  3. eg Miller 1971, 1996, Starostin et al. 2003
  4. eg Vovin 2008: 1
  5. Trask 1996: 147-151
  6. Rybatzki 2003: 57
  7. Vovin 2008: 5
  8. eg Martin 1966, 1990
  9. eg Miller 1971, 1996
  10. Sergei Starostin. „Altajskaja problema i projsozdenije japonszkogo jazika (The Altaic Problem and the Origins of the Japanese Language)”.  
  11. Vovin 2008
  12. Whitman 1985: 232, szintén megtalálható itt: Martin 1966: 233
  13. Vovin 2008: 211-212
  14. ^ a b c 제 2항 (koreai nyelven). KBS. (Hozzáférés: 2012. szeptember 19.)
  15. ^ a b c Hangul. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
  16. Gökmen, M. Ertan. „THE AESTHETIC FEATURES OF KOREAN ALPHABETIC SYSTEM-HANGUL”. Dil Dergisi (137), 64-71. o, Kiadó: Ankara Üniversitesi Türkçe ve Yabancı Dil Araştırma ve Uygulama Merkezi TÖMER. DOI:10.1501/Dilder_0000000077. ISSN 1300-3542. (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 27.)  
  17. Developing OpenType Fonts for Korean Hangul Script (1 of 3): Introduction. Microsoft. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
  18. Hunminjeongum Manuscript. UNESCO. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
  19. Witten, Ian H., David Bainbridge, David M. Nichols. How to Build a Digital Library. Morgan Kaufmann, 383. o (2009). ISBN 0123748577 
  20. Minkyoung Kim, J. D. Hilts. Korean Phrasebook. Lonely Planet, 10. o (2008). ISBN 9781740594912 
  21. Takesi Sibata (1979.). „SOME SYNTACTIC SIMILARITIES BETWEEN TURKISH, KOREAN, AND JAPANESE”. Central Asiatic Journal 23 (3/4), 293-296. o.  
  22. Jaehoon Yeon, Lucien Brown. Korean: A Comprehensive Grammar (Routledge Comprehensive Grammars). Routledge, 1. o (2011). ISBN 978-0415603850 
  23. Osváth Gábor. Koreai nyelvkönyv, 1. o (2008). ISBN 9789630657945 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
koreai nyelvű változatát!