Közönséges nyír
Közönséges nyír | ||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Betula pendula
| ||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
Betula pendula Roth | ||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Közönséges nyír témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges nyír témájú médiaállományokat és Közönséges nyír témájú kategóriát. |
A közönséges nyír vagy bibircses nyír (Betula pendula) a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó, természetes körülmények között leginkább a tajga éghajlati öv alatt honos fafaj. Főleg Európában és Ázsia egyes részein honos, ugyanakkor Európa déli részén a magasabb elhelyezkedésű területeken is megél. Elterjedési területe kiterjed Szibéria és Kína, valamint Délnyugat-Ázsia (Törökország) vidékeire, a Kaukázus térségére és Irán északi vidékére. Észak-Amerikába behurcolt faj, ott európai fehér nyír néven (angolul: European white birch) ismerik. Az Amerikai Egyesült Államok néhány államában és Kanadában invazív fajként tartják számon. Ausztrália mérsékelt éghajlatú vidékein is megtalálható.
Közepes méretű, lombhullató fafaj, magyar nevét a vesszőkön képződő bibircseiről kapta.[1] Kérge fehér színű, helyenként feketés foltokkal, míg ágai lecsüngenek. Levelei háromszög alakú, többszörösen fűrészes szegéllyel rendelkeznek, melyek ősszel sárga színűre változnak. Barkavirágzata van, melyből a könnyű magokat beérésüket követően a szél messzire hordja. A közönséges nyír úgynevezett pionír növényfaj, ami azt jelenti, hogy egy megbolygatott talajon, vagy egy erdőtűz után az elsők között képes ismételten, vagy legelőször megtelepedni. Számos madár- és egyéb állatfaj otthona a nyírfaerdő, és a fákon számos rovar telepedik meg. A nyírfaerdők a szellős, félárnyékos mivoltukból kifolyólag gazdag aljnövényzettel és fejlett cserjeszinttel rendelkeznek. A közönséges nyírfát gyakran ültetik kertekbe, parkokba díszfaként, valamint a faipar kedvelt alapanyaga, egyebek mellett tüzelőnek, lóversenypályákon akadályok alapanyagaként, továbbá seprűnyélnek is felhasználják. Erdészeti szempontból azonban gyomfának tekintik. A nyírfa számos részét felhasználja a hagyományos természetgyógyászat, mivel a kéreg triterpént tartalmaz, aminek gyógyító hatását már régen felismerték.
A közönséges nyír Finnország nemzeti fája.[2] Az Országos Erdészeti Egyesület által 1996 óta minden évben kiírt év fája versenyen 2001-ben a közönséges nyír nyert Magyarországon.[3][4]
Megjelenése[szerkesztés]
Gyorsan növő, egylaki fa. Magassága elérheti a 15-25 métert is, míg törzsének átmérője ritkán akár 40 centiméter is lehet. Egyes egyedei elérhetik a 27 méteres magasságot is és törzsátmérőjük a 60 centimétert, ám ezek már ritkaságnak számítanak. Idős korában ágai lecsüngők. Kérge jellegzetesen fehér alapon fekete tarka. Általában csoportosan nő. Hidegebb éghajlaton egyenletesebben növekszik, melegebb helyeken lazább szövetű, és jobban károsítják a kártevők és kórokozók. Élettartama például a kocsányos tölgyhöz viszonyítva rövidnek mondható, a 100 évet megérő példányok már igen öregnek számítanak.[5]
A legnagyobb törzskerülettel rendelkező nyírfa az Egyesült Királyságban található, melynél a törzs átmérője 5,2 méter és kora 119 év körül van.[6] A legmagasabbként számontartott közönséges nyírfa a lengyelországi Białowieża Nemzeti Parkban található 36,4 méter magas példány.[7] A legidősebb becsült korral rendelkező nyírfa egy Bulgáriában található 169 éves egyed.[8]
A levelek hossza 3-7 cm, szórt állásúak, ékvállúak, rombusz, vagy háromszög alakúak, kétszeresen fűrészes szélűek, viaszmirigyek vannak rajtuk és rövid, keskeny szárral rendelkeznek. Az 1–3 éves magoncok leveleit finom szőrök borítják és széles vállal rendelkeznek. A fiatal, zsenge levelek eleinte gyantától ragadósak, de ahogyan egyre idősebbek lesznek, úgy válnak egyre simábbá és elmúlik a kezdeti ragacsosság. A levélzet színe a tavaszi halványzöldből nyárra közepesen zölddé válik, majd az őszi hónapok során sárga színt ölt.
Virágai április-májusban nyílnak, a porzósok a murvalevél hónaljában három virágú álernyőt alkotnak, a termős virágok barkák, a rövid hajtások csúcsán nőnek. A nyírfák 8-15 éves koruktól kezdve hoznak virágokat.
Termései szárnyas makkok. A terméságazatában a murvapikkelyek tövében három-három makkocska helyezkedik el.[9] A közönséges nyír kétivarú növény, tehát mind a hím, mind a termő virágokat tartalmazó barkák is megtalálhatóak ugyanazon növényen.[10] Az éretlen hímivarú barkák már télen, a nőivarú barkavirágzatok csak tavasszal a levélbomlást követően jelennek meg.[11] Beporzását a szél végzi el. A nőivarú virágzatok a nyár közepére érnek be és ekkor kezdi meg a porzós hímivarú virágzat a pollenek kibocsátását. A kicsiny, mindössze 1-2 mm méretű, szárnyas magvak a nyár végétől kezdve kelnek útra a szelek szárnyán, kiválva az érett, csüngő barkákból, melyek 2-4 cm hosszúak és mintegy 7 mm szélesek.
Az érett magvak a barkavirágzat szétesésével kelnek útra. A megfelelő körülmények hozzájárulnak e fák magjainak gyors csírázásához, amely akár ősszel is bekövetkezhet, de inkább a következő tavasszal szokott megtörténni. Kedvező vízháztartású és talajú területeken a második évük végén már elérhetik az 1,5-1,8 méteres magasságot is. A legintenzívebb növekedési ütemet kedvező körülmények esetén a 8. és a 15. életévük, kedvezőtlenebb helyeken a 20. életévük körül produkálják. Ebben az időszakban évi 60-80 cm-t is nőhetnek. A fák 40-50 éves korára a növekedési ütem jelentősebb mértékben visszaesik. Kivágott tuskóról a fiatal egyedek képesek újra kihajtani, míg gyökérről csak nagyon ritkán tud újra kisarjadni. Viszonylagos igénytelensége miatt fontos szerepet játszik a bányászat után visszamaradó meddőhányók biológiai rekultivációjában.
A nyírfa fiatal hajtásai eleinte aranybarnák, majd ezek később fehéres kérget növesztenek, amelyet a lehámló, elhaló kéregdarabok kölcsönöznek a fának. Ezt a kéregváltozást egy triterpén-féleség okozza: a betulin. A fiatal hajtásokon viaszbevonat található, mely később megszilárdul, gyakran fehéres gyantaszemölcsök is tarkítják őket. Az idősebb kéreg nagyobb darabokban hámlik le a fáról, ám ettől függetlenül a kéreg viszonylag sima felületű marad még a fa idősebb korában is. Ugyanakkor az idős fákon már fekete, mélyen barázdált részek is megjelennek a kérgen.
A közönséges nyírt könnyű összetéveszteni a molyhos nyírrel (Betula pubescens). A molyhos nyír levélzete és fiatal hajtásai, sarjai finom szőrzettel borított, míg a közönséges nyírfákról mindezen szőrök még a legfiatalabb hajtásokról és sarjakról is hiányoznak. A két fafaj bár genetikailag eltér egymástól, azonban ettől függetlenül képes hibrideket alkotni egymással.
Nem érzékeny a hideg éghajlatra és a szárazságot is viszonylag jól bírja, ám csapadékhiányosabb időszakokban növekedése jelentősen lelassul. A magas talajvízszint kedvező e fafaj növekedése szempontjából. A talajokban nem válogat, ám, ha annak pH értéke meghaladja a 8-at, akkor kevésbé növekedik az ott élő növény. Azokon a területeken, ahol a talaj vastagsága nem éri el a 20 cm-t, ott csak törpe, fának nem nevezhető állományai tudnak kialakulni.
Előfordulása[szerkesztés]
Gyakori növény. Erdőszéleken, lombos erdőkben, elhagyott területeken, mocsarakban él. Majdnem egész Európában, Szibériában és Kis-Ázsiában elterjedt.[12] Élőhelye Nyugat-Európától kezdve, kelet felé Kazahsztán, Jakutföld, valamint Szibéria más részei, továbbá Mongólia és Kína Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területéig húzódik. Dél felé az elterjedési terület kiterjedése érinti a Kaukázust, valamint Irán és Irak északi részét, illetve Törökország területét. Skandináviában a 65. szélességi foknál húzódik elterjedési területének északi határvonala. Mindezektől némileg elszigetelve egy csoportja Marokkó egyes részein is megél, valamint a világ számos részén telepített fafajként meghonosították.
Életterének déli részein főleg a hegyvidéki régiókban talál otthonra. Könnyű magjai messzire sodródhatnak a szelek szárnyán, és mivel pionír növényfaj, ezért hamar megtelepedik a frissen bolygatott, vagy erdőtüzek után keletkező üres területeken. Növekedéséhez sok világosságra és száraz, savas talajokra van szüksége, fenyéreken, hegyoldalakon, illetve sziklás területekhez ragaszkodik leginkább.[11] A levegőszennyezésnek ellenálló fafaj, ezért ipari területeken, nagyvárosokban és forgalmas utak mentén is telepíthető.[13]
Behurcolták Észak-Amerikába, ahol angol neve a European white birch, amely európai fehér nyírt jelent, utalva a faj kérgének jellegzetes színére. Az Amerikai Egyesült Államok több tagállamában is inváziós fajként tartják számon, úgy, mint: Kentuckyban, Marylandben, Washington államban, illetve Wisconsinban is.[14] Kanadában egyes területeken elvadult állományai miatt szintén invazív fafajként tartják számon.[15]
Magyarországon az Alföld kötött, szárazabb, meszes talajú vidékeit kivéve mindenhol előfordul. A Nyírségben ritka, azonban Belső-Somogyban gyakori. A síkvidéki területeken a homoki tölgyesek és a lápterületek kísérő fafaja. A magasabb területeken a mészkerülő lombos erdők egyik jellemző fája. Az összezáródó, sűrű erdőségeket nem kedveli, mivel rendkívül nagy fényigénnyel rendelkezik. Az emberi behatások, például a legeltetések kedveznek a nyírfák terjedésének. A bükk- és tölgyerdőkben előfordulhat, hogy az irtásokon tömegesen jelenik meg, ám a tengerszint emelkedésével állományának egyedsűrűsége fokozatosan ritkul. A Kárpát-medencében átlagosan az 1140 méteres tengerszint feletti magasságig találja meg életterét, ám a Déli-Kárpátok területén a Retyezát-hegységben egyes egyedei 1825 méteres magasságban élnek.[16]
Alfajai[szerkesztés]
A közönséges nyírnek hivatalosan három alfaját ismerik el:
- Betula pendula subsp. pendula, amely Európától Közép-Ázsiáig honos.
- Betula pendula subsp. mandshurica (Regel) Ashburner & McAll., amely Kelet-Ázsiában honos és Észak-Amerika nyugati részén terjedt el. Néhány botanikus önálló fajként írja le Betula platyphylla, más néven japán nyír néven.[17]
- Betula pendula subsp. szechuanica (C.K.Schneid.) Ashburner & McAll., amely Kína nyugati részén, Csinghaj és Kanszu tartományoktól kezdve, egészen Jünnan tartományig, míg délnyugaton a Tibeti Autonóm Területig található meg.[18][19]
A közönséges nyír (B. pendula) könnyedén megkülönböztethető a másik, Európában igen elterjedt molyhos nyírtől (B. pubescens), mivel a közönséges nyír hajtásait nem borítja finom szőrzet, illetve gyantaszemölcsök találhatóak rajta, míg a molyhos nyír hajtásait szőrök borítják és nincsenek gyantaszemölcsei. Ezen kívül a közönséges nyírfák levelei ékvállúak, rombusz alakúak, kétszeresen fűrészes szélűek, ugyanakkor a molyhos nyír levelei inkább tojásdad alakúak, illetve kevésbé fűrészes szélűek. Ezen kívül a sejtbiológia terén is eltér egymástól a két faj, mivel a közönséges nyír diploid, azaz sejtjei kettős kromoszómakészlettel rendelkeznek, míg a molyhos nyír sejtjei tetraploidok. A két nyírfafaj kereszteződéséből létrejövő hibridek sejtjei triploidok és egyúttal terméketlenek. Élőhelyigényüket tekintve is eltérnek egymástól, mivel a közönséges nyír inkább a száraz, homokos talajokat részesíti előnyben, míg a molyhos nyír a nedves, rossz vízelvezető képességű talajokon ereszt gyökeret, például agyagtalajokon, illetőleg lápok területén. A közönséges nyír ezen kívül magasabb hőösszeget igényel, mint a molyhos nyír, amelynek élőhelye inkább a kontinens hűvösebb, északi részein található. Számos észak-amerikai tanulmány kezeli e két fajt fajtatársként, illetve helytelenül white birch néven hivatkoznak rájuk, amelyek keveredésekhez és félreértésekhez vezetnek. Az európai források azonban minden esetben két különálló fajként tekintenek e két nyírfafajra.
A közönséges nyír alfajai képesek egymással termékeny hibrideket alkotni, sőt a szülőfajokkal is képes visszakereszteződni, ez az úgy nevezett introgresszió.
A B. pendula bizonyos változatait a legújabb értelmezések már nem tartják külön számon, úgy, mint a B. pendula var. carelica, fontqueri, laciniata, lapponica, meridionalis, microlepis, illetve parvibracteata változatot, továbbá a B. pendula f. bircalensis, crispa, illetve palmeri alakját sem tekintik elkülönítendőnek.[18][20] További szinonimák például:
- Az elutasított Betula alba néven L. használják még B. pendula néven, valamint a B. pubescens fajainál[21]
- Betula brachylepis V.N.Vassil.
- Betula cajanderi f. fruticans Kozhevn.
- Betula carpatica var. sudetica Rchb.
- Betula coriacea Pamp.
- Betula cycoviensis Steud.
- Betula ellipticifolia V.N.Vassil.
- Betula etnensis Raf., időnként B. aetnensis néven.[22]
- Betula ferganensis V.N.Vassil.
- Betula gummifera Bertol.
- Betula hybrida Blom
- Betula insularis V.N.Vassil.
- Betula kossogolica V.N.Vassil.
- Betula lobulata Kit.
- Betula ludmilae V.N.Vassil.
- Betula mongolica V.N.Vassil.
- Betula montana V.N.Vassil.
- Betula oycowiensis Besser, időnként B. oycoviensis néven,[23]
- Betula palmata Borkh.
- Betula platyphylloides V.N.Vassil.
- Betula pseudopendula V.N.Vassil.
- Betula szaferi Jent.-Szaf. ex Staszk.
- Betula talassica Poljakov
- Betula tiulinae V.N.Vassil.
- Betula transbaicalensis V.N.Vassil.
- Betula tristis Dippel
- Betula verrucosa Ehrh.
- Betula virgultosa Fr. ex Regel
- Betula vladimirii V.N.Vassil.
Ökológiája[szerkesztés]
A közönséges nyír lombkoronája szellős, nagy mennyiségű fényt enged eljutni a talajszintig, ennek következtében mohák, fűfélék és virágos növények egész sorának ad otthont, amely a rovarokat is erre az élőhelyre csábítja. A nyírfaligetekben megbújó virágos növények közé tartozik például a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a nagyvirágú ibolya (Viola riviniana), az angol kékcsengő (Hyacinthoides non-scripta), a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), az erdei madársóska (Oxalis acetosella). A fás szárú cserjék közül a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), a a vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea).[24] Az itt élőhelyet találó madarak közé tartozik például az erdei pinty (Fringilla coelebs), az erdei pityer (Anthus trivialis), a fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus), a fülemüle (Luscinia megarhynchos), az erdei szalonka (Scolopax rusticola), a vörösbegy (Erithacus rubecula), a zsezse (Acanthis flammea), illetve a zöld küllő (Picus viridis).
Ezen a fán gyakran megtelepedik a Mikorrhiza fajok közé sorolható légyölő galóca (Amanita muscaria), amellyel szimbiózisba lép. Különösen a tápanyagban szegény talajokon alakul ki ez a kapcsolat a nyírfák és a galócák között. A mikorhizza fajok közé tartozó barna érdestinóru (Leccinum scabrum) és a sárga rókagomba (Cantharellus cibarius) szintén gyakran választja tápanyagokban szegény talajokon a közönséges nyírfák társaságát. Erre a fáknak azért van szükségük, hogy a gombák által felszívott tápanyagokból táplálkozva könnyebbé tegyék maguk számára a növekedést a gyenge minőségű talajokon is.[25]
Kártevői, betegségei[szerkesztés]
A közönséges nyírfák ágait időnként megtámadja a Taphrina betulina nevű gombafaj, amely erőteljes hajtásnövekedést és hajtásdeformációt okoz ennél a fafajnál, amit boszorkányseprűnek nevez a népnyelv. Az idős fákat leggyakrabban a nyírfatapló (Piptoporus betulinus) támadja meg és a lehullott ágak igen rövid időn belül elkorhadnak az erdő talaján.
Számos molylepke és egyéb lepkefaj lárvái táplálkoznak a nyírfák leveleivel, illetve egyéb részeivel.[26] Leveleit többek között a gyapjaslepke (Lymantria dispar), a kis téliaraszoló (Operophtera brumata), a nagy téliaraszoló (Erannis defoliaria), a tollascsápú araszoló (Colotis pennaria), a szürke pettyesaraszoló (Biston betularius), a gyászlepke (Nymphalis antiopa), a csipkés sarlósszövő (Drepana lacertinaria), illetve a tarkaszövő (Endromis versicolora) fogyasztja. Ezen kívül több, mint 30 aknázómoly faj fordulhat elő nyírfákon. Ezek közül kettő, a nyíraknázó törpemoly (Stigmella betulicola) és a szőrösnyír-sátorosmoly (Phyllonorycter cavella), vagy másik nevén (Lithocolletis cavella) kizárólag a nyírfákon fordul elő. Az aknázómolyok közül még előfordul a nyíraknázó ősmoly (Eriocrania sparmanella) is. A szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae) a nyírfák leveleit felsodorja hosszúkás alakban, majd ebbe rakja petéit. A sodrott levelek belsejét a sodrás megpuhítja, így a kikelő hernyók könnyebben elfogyaszthatják azt. Az araszolólepkék közé tartozó Oporinia autumnata hernyói is szívesen fogyasztják a nyírfák leveleit. Akár tarrágást is okozhat ezen kártevő. A nyírfák a leveleik fenoltartalmának megemelésével reagálnak a hernyók okozta pusztításra és még évekkel később is magasabb fenoltartalmú a levelük, mint azoknak a fáknak, amelyeket nem bántottak korábban e faj hernyói. Hangyabolyok közvetlen közelében a nyírfák leveleinek fenoltartalma alacsonyabb, mivel a hangyák rendszeresen végigjárják a környezetükben álló fák ágait és elpusztítják a nem odaillő fajokat.
Németországban egy kutatás során a közönséges nyír és a molyhos nyír állományain közel 500 rovarfajt, 106 bogárfajt, 105 lepkefajt, továbbá 133 olyan rovarfajt fedeztek fel, amelyek kizárólag a nyírfákon és azokból élnek.[27] A telepített nyírfákat megtámadhatja egy lomkoronát elpusztító növénybetegség, a Melanconium betulinum. Ennek következtében a fertőzött, főleg telepített fák elpusztulnak. A vadon szaporodó fák jóval ellenállóbbak ezzel a megbetegedéssel szemben.[28] Az 1990-es és a 2000-es években a betegség a telepített nyírfaerdőket súlyosan érintette Skócia területén.[29] Az Amerikai Egyesült Államokban a természetes ellenséggel nem rendelkező bronz nyírfúró támadta meg a nyírfák állományait.
Magyarországon a Betula nemről több, mint 300 herbivor rovart jegyeztek fel a kutatók. Ezzel a harmadik legtöbb, a fához köthető életmóddal rendelkező rovart tudhatja magáénak. A legtöbbet egyébként a tölgyfák (körülbelül 650 faj) és a fűzfák (körülbelül 460 faj) tudnak felmutatni.[30]
A levéldarázs-alkatúak közé tartozó, a Brit-szigeteken főleg Anglia, Wales és Skócia területén élő lapátos nyír-levéldarázs Craesus septentrionalis hernyói, egyebek mellett a nyírfák leveleivel is táplálkoznak.[31] A Croesus latipes szintén a nyírfák levelein élősködik. Magyarországon a levéldarázs-alkatúak között a Hemichroa crocea, a nyírfa levéldarázs (Cimbex femoratus), a nyír aknászdarázs (Messa nana) támadják meg a közönséges nyír levélzetét.
A gubacsszúnyog fajok közé tartozó öt faj fogyasztja a nyírfák leveleit. Többek között a Semudobia betulae is közéjük tartozik. A nyírfa kéregaszú (Scolytus ratzeburgi) a nyírfák törzsébe fúrja függőlegesen 15-20 centiméteres anyajáratát.
Az ágrák (Nectria ditissima) és a Nectria galligena a fák ágain és törzsein megjelenő, évelő, rákosódó seb. A nyírfák nektriás rákját mindkettő faj okozhatja. A levélbarnulás (Marssonina betula) Németországban fordul elő. Szabálytalan alakú, sötétbarna, sugaras foltokat okoz a fák levelein. A lisztharmat (Phyllactinia guttat) nyár végén támadja meg a fákat, főleg az alsó ágakon lévő leveleket. A levelek fonákján laza lisztharmat-bevonat képződik. Magyarországon ugyan nem ritka, ám csak a növekedési időszak kései időpontjában jelenik meg, ezért pusztítása nem számottevő. Előfordul még a Cseresznye levélsodródás vírus, a levélfoltosság (Discula betulin), a levélrozsda (Melampsoridium betulinum), valamint a hajtás- és ágelhalást okozó Myxosporium devastan is. Az Armillaria mellea a nyírfák gyökérzetét támadja meg. A Piptoporus betulinus (nyírtapló) és a Fomes fomentariu (bükktapló), valamint az Inonotus obliquu és a Chondrostereum purpureu a törzs sérülésein keresztül jut be a fa szövetei közé.[32]
Veszélyeztetettsége[szerkesztés]
A közönséges nyír (Betula pendula) a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a nem veszélyeztetett fajok közé tartozik. Bár a Betula oycowiensis korábban szerepelt a Vörös Listán, mint sérülékeny faj, napjainkban ezen egyedeket már a B. pendula subsp. pendula alfajhoz sorolják. A B. szaferi korábban a Vörös Listán, mint kihalt faj szerepelt, napjainkban a B. pendula egyik alakjaként tartják számon, melynek egyedei egy mutáns génváltozat miatt csekély növekedéssel, viszont jelentős magképződéssel bírnak.[23]
Felhasználása[szerkesztés]
Faanyaga a keményfák közé tartozik, mechanikai tulajdonságai a tölgyhöz hasonlóak, de annál kevésbé tartós.[33] Könnyen ég, szép hamut ad. Általában szaunák fűtésére ezt a fát használják. Kérgét papírpótlóként, tetőfedésre, kenuépítésre is használták.[34] Nagy éhínség idején emberek is fogyasztották. Erről ír például a híres finn író, Mika Waltari Mikael c. regényének legelején. Több díszfaként árult, nemesített fajtája van, pl. „Dalecarlica”, „Bíbor”, „Youngii”.
Fájának szövete finom, szórt likacsú, színe világossárga-fehér, időnként vöröses átmenettel. Lemezipari termékek alapanyagaként idompréselt széküléseket, sportszereket, ládákat, konténereket, autóbuszpadlókat, esetenként csöveket, parkettát gyártanak belőle. A bútoripar tömörfa bútorlapként, bútorlécként, parkettfrízként, illetve kefetestek, faszegek, különböző háztartási eszközök, illetve fatömegcikkek alapanyagaként hasznosítja. Különböző dobozokat, tálakat és dísztárgyakat is készíthetnek nyírfa alapanyagból. Sport- és hangszerek, például gitárok készítéséhez is alkalmazzák fáját. A papírgyártás egyik nagyon fontos alapanyaga. Fájából az erdőkémiai üzemek ecetsavat, faszenet és metil-alkoholt is gyártanak. Európa északi részén a nyírfakérget a betonba is belekeverik, mivel növeli az anyag fagyállóságát és rugalmasságát. Fűtőértéke kiváló, az egyik legjobb minőségű kandallófa. A korszerű bútorgyártás egyik legfontosabb alapanyaga az európai kontinensen.[35]
Skandináviában a finn és a számi emberek régen nyírfából kifaragott, kivájt csészéket készítettek. Ezeknek a hagyományosan elkészített csészéknek, bögréknek a helyi neve a finnül kuksa, számi nyelven guksi.
Gyógyhatása[szerkesztés]
Leveleit június-július folyamán gyűjtik. A levél flavonoidokat (kvercetin-glikozidokat), nyomokban illóolajat (szeszkviterpén-peroxidokat, triterpén-származékokat), káliumsókat és aszkorbinsavat tartalmaz. A nyírfa kérge pentaciklusos triterpénsavakat tartalmaz. A betulin képlete: C17 CH²OH.[36]
A nyírfalevél teája kiváló vizelethajtó, vértisztító és gyulladáscsökkentő, de ismert görcsoldó és fertőtlenítő hatása is. Alkalmazzák enyhébb fertőzéses húgyúti megbetegedésekben, vesekő és vesehomok kialakulásának megelőzésére, reuma ellen. A népi gyógyászatban a fiatal fák nedvét vizelethajtásra használták.
A fák nedvének megcsapolását a Nyírségben és Székelyföldön végezték jövedelemszerzési céllal, ezt viricselésnek nevezik. A fák nedvét vagy frissen fogyasztották, vagy ecetet, bort, sört készítettek belőle. A nyírfák nedvét tavasszal csapolták meg, amikor a fák szöveteiben már megindult a nedvességszállítás.[37]
Hajszesz is készül a felhasználásával.
Képgaléria[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A BIBIRCSES NYÍR (BETULA PENDULA). (Hozzáférés: 2019. november 29.)
- ↑ Katriina Anttila: Suomen kansallistunnukset (Finland's national emblems), 2005. (Hozzáférés: 2014. május 30.)
- ↑ A bibircses nyír (Betula pendula). (Hozzáférés: 2019. december 7.)
- ↑ Az év fája. azevfaja.hu. (Hozzáférés: 2019. december 16.)
- ↑ Bibircses nyír (Betula pendula). (Hozzáférés: 2019. december 7.)
- ↑ [https://www. monumentaltrees.com/en/gbr/england/kent/7902_rookerywood/37085/ Silver birch 'Ancient birch tree' in Rookery Wood, Penshurst, England, United Kingdom]. (Hozzáférés: 2019. december 17.)
- ↑ Silver birch in the National Park of Białowieża, Białowieża, Podlaskie, Poland. monumentaltrees.com. (Hozzáférés: 2019. december 17.)
- ↑ The thickest, tallest, and oldest silver birch trees (Betula pendula). (Hozzáférés: 2019. december 17.)
- ↑ Bernáth J.(szerk.). Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda Kiadó, 214. o. (2000)
- ↑ Vakkari, P. (2009. március 28.). „Silver birch (Betula pendula)”. EUFORGEN Technical guidelines for genetic conservation and use. [2017. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2019. november 29.)
- ↑ a b Helge Vedel, Johan Lange. Trees and Bushes. Methuen, 141–143. o. (1960). ISBN 978-0-416-61780-1
- ↑ Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 122. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ Silver birch: Betula pendula. Forestry Commission. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
- ↑ European White Birch – Betula pendula. USDA Forest Service, 2006. szeptember 1. (Hozzáférés: 2014. május 29.)
- ↑ (2003) „Lack of Evidence for Impact of the European White Birch, Betula pendula, on the Hydrology of Wainfleet Bog, Ontario”. Canadian Field-Naturalist 117 (3).
- ↑ Bibircses nyír (Betula pendula). oee.hu. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
- ↑ Hunt, D., ed. (1993). Betula. Proceedings of the IDS Betula Symposium 2–4 October 1992. p. 51. International Dendrology Society ISBN 0-9504544-5-1.
- ↑ a b Betula pendula Roth.. Plants of the World Online . Royal Botanical Gardens Kew. (Hozzáférés: 2018. október 28.)
- ↑ Stritch, L., Shaw, K., Roy , S. & Wilson. (2014. március 28.). „Betula pendula”. The IUCN Red List of Threatened Species 2014, e.T62535A3115662. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2014-3.RLTS.T62535A3115662.en. (Hozzáférés ideje: 2018. május 22.) [halott link]
- ↑ Anderberg, Arne: Betula pendula Roth. Den virtuella floran. Naturhistoriska riksmuseet, 1999. október 14. (Hozzáférés: 2014. május 29.)
- ↑ Govaerts, R. (1996). „Proposal to reject the name Betula alba (Betulaceae)”. Taxon 45, 697–698. o. DOI:10.2307/1224262.
- ↑ Shaw, K., Roy , S. & Wilson, B. (2016. március 28.). „Betula pendula subsp. pendula”. The IUCN Red List of Threatened Species 2014, e.T194831A2363997. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2014-3.RLTS.T194831A2363997.en. (Hozzáférés ideje: 2018. október 28.) [halott link]
- ↑ a b Stritch, L., Shaw, K., Roy , S. & Wilson. (2014. március 28.). „Betula pendula”. The IUCN Red List of Threatened Species 2014, e.T62535A3115662. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2014-3.RLTS.T62535A3115662.en. (Hozzáférés ideje: 2018. május 22.) [halott link]
- ↑ Featherstone, Alan Watson: Silver birch, downy birch. Trees for Life. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
- ↑ (1991) „Soil Fauna Increase Betula pendula Growth: Laboratory Experiments With Coniferous Forest Floor”. Ecology 72 (2), 665–671. o. DOI:10.2307/2937206.
- ↑ HOSTS – a Database of the World's Lepidopteran Hostplants. Natural History Museum. (Hozzáférés: 2014. május 29.)
- ↑ (2001) „Species richness of insects and mites on trees: expanding Southwood”. Journal of Animal Ecology 70 (3), 491–504. o. DOI:10.1046/j.1365-2656.2001.00506.x.
- ↑ Birch, downy (Betula pubescens). Woodland Trust. [2019. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 10.)
- ↑ Dieback of birch. Forestry Commission. (Hozzáférés: 2016. május 10.)
- ↑ A bibircses nyír (Betula pendula) rovarvilága. erdeszetilapok.oszk.hu. (Hozzáférés: 2019. december 14.)
- ↑ Craesus septentrionalis (Linnaeus, 1758). (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ A bibircses nyír (Betula pendula) betegségei. erdeszetilapok.oszk.hu. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Wood Species Database. [2019. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 7.)
- ↑ Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 123. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ Bibircses nyír (Betula pendula). oee.hu. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
- ↑ Triterpének - Szaponinok tetraterpének, politerpének. semmelweis.hu. [2019. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 16.)
- ↑ Ehető, vadon termő növények és felhasználásuk a Kárpát-medencében élő magyarok körében néprajzi és etnobotanikai kutatások alapján. real.mtak.hu. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
További információk[szerkesztés]
- Betula pendula. NYME Botanikus Kert. (Hozzáférés: 2013. január 28.)
- Közönséges nyír Betula pendula - Szőrös nyír Betula pubescens
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
|