Közönséges nyír

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges nyír
Betula pendula
Betula pendula
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Bükkfavirágúak (Fagales)
Család: Nyírfafélék (Betulaceae)
Nemzetség: Nyír (Betula)
Alnemzetség: Betula
Faj: B. pendula
Tudományos név
Betula pendula
Roth
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges nyír témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges nyír témájú médiaállományokat és Közönséges nyír témájú kategóriát.

A közönséges nyír vagy bibircses nyír (Betula pendula) a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó, természetes körülmények között leginkább a tajga éghajlati öv alatt honos fafaj.

Megjelenése[forrásszöveg szerkesztése]

Gyorsan növő, egylaki fa. Idős korában ágai lecsüngők. Kérge jellegzetesen fehér alapon fekete tarka. Fája puha, általában csoportosan és gyorsan növő fajta. Hidegebb éghajlaton egyenletesebben növekszik, melegebb helyeken lazább szövetű, és jobban károsítják a kártevők és kórokozók. A nyírfa levelei szórt állásúak, ékvállúak, rombusz alakúak, kétszeresen fűrészes szélűek, viaszmirigyek vannak rajtuk. Virágai április-májusban nyílnak, a porzósok a murvalevél hónaljában három virágú álernyőt alkotnak, a termős virágok barkák, a rövid hajtások csúcsán nőnek. Termései szárnyas makkok.[1]

Előfordulása[forrásszöveg szerkesztése]

Gyakori növény. Erdőszéleken, lombos erdőkben, elhagyott területeken, mocsarakban él. Majdnem egész Európában, Szibériában és Kis-Ázsiában elterjedt.[2]

Felhasználása[forrásszöveg szerkesztése]

Kérgét papírpótlóként, tetőfedésre, kenuépítésre is használták.[3] Fája a puhafák közé számít, könnyen ég, szép hamut ad. Általában szaunák fűtésére ezt a fát használják. Nagy éhínség idején emberek is fogyasztották. Erről ír például a híres finn író, Mika Waltari Mikael c. regényének legelején. Több díszfaként árult, nemesített fajtája van, pl. 'Dalecarlica', 'Bíbor', 'Youngii'.

Gyógyhatása[forrásszöveg szerkesztése]

A levelet június-július folyamán gyűjtik. A levél flavonoidokat (kvercetin glikozidokat), nyomokban illóolajat (szeszkviterpén peroxidokat, triterpén származékokat), káliumsókat és aszkorbinsavat tartalmaz. A nyírfalevél teája kiváló vizelethajtó, vértisztító és gyulladáscsökkentő, de ismert görcsoldó és fertőtlenítő hatása is. Alkalmazzák enyhébb fertőzéses húgyúti megbetegedésekben, vesekő és vesehomok kialakulásának megelőzésére, reuma ellen. A népi gyógyászatban a fiatal fák nedvét vizelethajtásra használták. Hajszesz is készül a felhasználásával.

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bernáth J.(szerk.). Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda Kiadó, 214. o (2000) 
  2. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 122. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  3. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 123. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8

Kapcsolódó szócikkek[forrásszöveg szerkesztése]

További információk[forrásszöveg szerkesztése]

  • Betula pendula. NYME Botanikus Kert. (Hozzáférés: 2013. január 28.)

Képgaléria[forrásszöveg szerkesztése]