Erdei pinty

Erdei pinty
	; Fringilla coelebs, hím Hangja
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Pintyfélék (Fringillidae);
Alcsalád:	Valódi pintyformák (Fringillinae);
Nem:	Fringilla;
Faj:	F. coelebs;
Tudományos név
	Fringilla coelebs; Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Erdei pinty témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei pinty témájú médiaállományokat és Erdei pinty témájú kategóriát.

Az erdei pinty (Fringilla coelebs) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában él. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Erdőkben, ligetekben és gyümölcsösökben található. Fellelhető mindenütt, ahol legalább néhány fa koronája védelmet nyújthat számára.

Betelepítették Ausztrália, Új-Zéland, a Dél-afrikai Köztársaság, Kanada és az Egyesült Államok területére.

Alfajai[szerkesztés]

magányos erdei pinty (Fringilla coelebs coelebs) – Európától Libanonig
Madeira-pinty (Fringilla coelebs madeirensis) – Madeira
Fringilla coelebs africana – Marokkó
Fringilla coelebs tintillon vagy Fringilla coelebs canariensis – Kanári-szigetek
hierro-szigeti erdei pinty (Fringilla coelebs ombriosa) – Hierro szigete
palmai erdei pinty (Fringilla coelebs palmae) – Las Palmas
Morelet erdei pintye (Fringilla coelebs moreleti) – Azori-szigetek
szardíniai erdei pinty (Fringilla coelebs sarda) – Szardínia
krími erdei pinty (Fringilla coelebs solomkoi) – Krím félsziget
afrikai pinty (Fringilla coelebs spodiogenys) – Tunézia
kaszpi erdei pinty (Fringilla coelebs transcaspica) – a Kaszpi-tenger vidéke
iráni erdei pinty (Fringilla coelebs alexandrovi) – Észak-Irán

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 14–16 centiméter, farka 63–68 mm, csüdje 17–19 mm. Szárnyfesztávolsága 24–29 centiméter, a hím testtömege 20-29 gramm, a tojó kisebb, 18-27 gramm közötti. Csőre 13–14 milliméteres.

Díszes, nagyon szépen éneklő madarunk; jókedvében pink-pink-nek hangzó hangokat, röptében pjü-pjü kiáltásokat hallat. A hím revirt jelző, ún. esőhívó hangja egyénileg nagyon eltérő. Változatos futamokból áll, amelyekben a szakemberek szigorú szabályokat mutattak ki.

A hím olyan, mintha kékesszürke sapkát viselne: a homloka koromfekete, fejteteje, nyakszirtje kékes palaszürke. Szeme környéke, pofája világos rozsdabarna, begye és melle vörhenyes. Dolmánya vörhenyesbarna, felső háta és farcsíkja élénk sárgazöld. A test alsó része borpiros. Szárnyán a színek csíkokban váltakoznak: a középső szárnyfedőtollak fehérek, a két szélső kormánytoll csaknem fehér, a többi szürke.

Életmódja[szerkesztés]

Magokkal, gyümölcsökkel, hernyókkal, rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Fiókái számára leginkább a földön gyűjt rovarokat; a magvakra főleg télen fanyalodik.

Rövidtávú vonuló, néha áttelel. Ha nem, március 10-e tájt érkezik hazánkba.

Éneke[szerkesztés]

Viszonylag könnyen tartható. A szakemberek a madarakat strófáik, a „verésük” szerint osztályozzák; minden jellegzetes strófának megvan a maga neve. Az erdei pinty verése februárban kezdődik és júliusig tart – ezt januárban a beszéd, a „dichtolás” előzi meg.

A 19–20. század fordulóján komoly hagyományai voltak a pintyek énekversenyeinek. A jó verésű hímeket felhasználták a – szomszédos kalitkában nevelt – fiatalok tanítására, és nagy értékként becsülték meg őket. Manapság ezzel a módszerrel próbálnak elterjeszteni néhány, háttérbe szorult dallamot (amit már csak nagyon kevés hím énekel), és próbálkoznak egyes, kihalt dallamok újratanításával is – az erdei pinty öröklött hangutánzó képessége ugyanis jelentős, de csak a sajátos faji énekéhez illeszkedő dallamokat tanulja el.

Szaporodása[szerkesztés]

Lomb- és tűlevelű erdőkben, ártéri ligeterdőkben, parkokban, gyümölcsösökben, erdősávokban, fasorokban fészkel. Évente 2-3-szor költ, és ilyenkor 12–13 napig kotlik – egyszerre 4–6 tojáson. A barnásvörös rajzolatú tojás alapszíne kékesszürke. Fészkét előszeretettel álcázza zuzmóval vagy pókhálóval. Az első fészekalj áprilisban, az utolsó június végén röpül ki.