Erdei pinty
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fringilla coelebs, hím
 Hangja | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Fringilla coelebs Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Erdei pinty témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei pinty témájú médiaállományokat és Erdei pinty témájú kategóriát. |
Az erdei pinty (Fringilla coelebs) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- magányos erdei pinty (Fringilla coelebs coelebs) – Európától Libanonig
- Madeira-pinty (Fringilla coelebs madeirensis) – Madeira
- Fringilla coelebs africana – Marokkó
- Fringilla coelebs tintillon vagy Fringilla coelebs canariensis – Kanári-szigetek
- hierro-szigeti erdei pinty (Fringilla coelebs ombriosa) – El Hierro szigete
- palmai erdei pinty (Fringilla coelebs palmae) – Las Palmas
- Morelet erdei pintye (Fringilla coelebs moreleti) – Azori-szigetek
- szardíniai erdei pinty (Fringilla coelebs sarda) – Szardínia
- krími erdei pinty (Fringilla coelebs solomkoi) – Krím félsziget
- afrikai pinty (Fringilla coelebs spodiogenys) – Tunézia
- kaszpi erdei pinty (Fringilla coelebs transcaspica) – a Kaszpi-tenger vidéke
- iráni erdei pinty (Fringilla coelebs alexandrovi) – Észak-Irán
Előfordulása[szerkesztés]
Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában él. Erdőkben, ligetekben és gyümölcsösökben található. Fellelhető mindenütt, ahol legalább néhány fa koronája védelmet nyújthat számára.
Betelepítették Ausztrália, Új-Zéland, a Dél-afrikai Köztársaság, Kanada és az Egyesült Államok területére.
A Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]
Magyarországon rendszeres fészkelő, az északkelet-európai állomány egy része itt tölti a telet, míg az itteni állomány a mediterrán térség nyugati részén telel.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 14–16 centiméter, farka 63–68 mm, csüdje 17–19 mm. Szárnyfesztávolsága 24–29 centiméter, a hím testtömege 20-29 gramm, a tojó kisebb, 18-27 gramm közötti. Csőre 13–14 milliméteres.
Díszes, nagyon szépen éneklő madarunk; jókedvében pink-pink-nek hangzó hangokat, röptében pjü-pjü kiáltásokat hallat. A hím revirt jelző, ún. esőhívó hangja egyénileg nagyon eltérő. Változatos futamokból áll, amelyekben a szakemberek szigorú szabályokat mutattak ki.
A hím olyan, mintha kékesszürke sapkát viselne: a homloka koromfekete, fejteteje, nyakszirtje kékes palaszürke. Szeme környéke, pofája világos rozsdabarna, begye és melle vörhenyes. Dolmánya vörhenyesbarna, felső háta és farcsíkja élénk sárgazöld. A test alsó része borpiros. Szárnyán a színek csíkokban váltakoznak: a középső szárnyfedőtollak fehérek, a két szélső kormánytoll csaknem fehér, a többi szürke.
.jpg)
Életmódja[szerkesztés]
Magokkal, gyümölcsökkel, hernyókkal, rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Fiókái számára leginkább a földön gyűjt rovarokat; a magvakra főleg télen fanyalodik.
Éneke[szerkesztés]
Viszonylag könnyen tartható. A szakemberek a madarakat strófáik, a „verésük” szerint osztályozzák; minden jellegzetes strófának megvan a maga neve. Az erdei pinty verése februárban kezdődik és júliusig tart – ezt januárban a beszéd, a „dichtolás” előzi meg.
A 19–20. század fordulóján komoly hagyományai voltak a pintyek énekversenyeinek. A jó verésű hímeket felhasználták a – szomszédos kalitkában nevelt – fiatalok tanítására, és nagy értékként becsülték meg őket. Manapság ezzel a módszerrel próbálnak elterjeszteni néhány, háttérbe szorult dallamot (amit már csak nagyon kevés hím énekel), és próbálkoznak egyes, kihalt dallamok újratanításával is – az erdei pinty öröklött hangutánzó képessége ugyanis jelentős, de csak a sajátos faji énekéhez illeszkedő dallamokat tanulja el.
Szaporodása[szerkesztés]
Lomb- és tűlevelű erdőkben, ártéri ligeterdőkben, parkokban, gyümölcsösökben, erdősávokban, fasorokban fészkel. Évente 2-3-szor költ, és ilyenkor 12–13 napig kotlik – egyszerre 4–6 tojáson. A barnásvörös rajzolatú tojás alapszíne kékesszürke. Fészkét előszeretettel álcázza zuzmóval vagy pókhálóval. Az első fészekalj áprilisban, az utolsó június végén röpül ki.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint, az állománya mérsékelten növekszik.[4]
Képek[szerkesztés]
Hím
Tojó
Fészek fiókákkal
Madeira-pintypár cserjés hangán (Erica arborea)
Hím Madeira-pinty
Fringilla coelebs
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
- ↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
- ↑ a b Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. február 2.)(angolul)
- Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. Budapest 1901
- IDRE Madárhatározó
- Greenfo.hu
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
További információk[szerkesztés]
|
