Cserjés hanga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Cserjés hanga
Cserjés hanga (Madeira, a Ribeira da Janela völgyének felső szakaszán)
Cserjés hanga (Madeira, a Ribeira da Janela völgyének felső szakaszán)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Asteridae
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Alcsalád: Hangaformák (Ericoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Ericeae
Nemzetség: Hanga (Erica)
Tourn. ex L.
Alnemzetség: Erica subg. Erica
Fajcsoport: Erica sect. Arsace
Faj: E. arborea
Tudományos név
Erica arborea
L.
Szinonimák
  • Arsace arborea (L.) Fourr.
  • Erica acrophya Fresen.
  • Erica arborea subsp. riojana (Sennen & Elías) Romo
  • Erica elata Hoffmanns. & Link
  • Erica lazaroana Rivas Goday & Bellot
  • Erica riojana Sennen & Elías
  • Erica stylosa Rudolph
  • Ericoides arboreum (L.) Kuntze
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cserjés hanga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cserjés hanga témájú médiaállományokat és Cserjés hanga témájú kategóriát.

A hanga erikoid levelei
Virágzó hangabokor (La Palma, Barlovento)

A cserjés hanga vagy fás hanga (Erica arborea) a hangavirágúak (Ericales) rendjébe, ezen belül a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó egyik legismertebb faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Nyugat-Európa jó részén megtalálni: gyakorlatilag mindenhol, ahol télen sok a csapadék. Leginkább a mediterrán éghajlaton él: a macchia bozót egyik lényeges faja. Megtalálható Portugáliában, a Kanári-szigeteken, Madeirán, valamint elkülönülten Afrika egyes hegységeiben, az etióp magasföldön, a Rwenzori-hegységben és a kameruni hegyekben.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

A hanga örökzöld, fás szárú növény, de csak ritkán cseperedik 3–5 m magas fává: többnyire bokor marad. Örvesen álló levelei kicsik, zöldek, tűlevélszerűek – az ilyen típusú leveleket a hangáról „erikoid” típusúaknak nevezik.

Lombozata gyatra; levelei zöldek. Vékony, csenevésznek tűnő ágai a szelesebb, sovány talajú termőhelyeken össze-vissza tekerednek. Kedvezőbb klímában nagyobb lombot ereszt.

Legjellemzőbb sajátossága a híres „briar” (bruyer), a hanga sajátos gyökérgumója. Távolról sem minden cserje tövén találni ilyeneket – ez a fejlődési rendellenesség rendesen csak a macchiában növő tövek mintegy ötödén, a szár és a gyökér között, épp hogy csak a talajfelszín alatt fejlődik ki, és egyrészt nedvesség tárolására szolgál, másrészt támasztja a növényt, hogy az erős szelek ki ne forgassák a földből. Kedvezőbb termőhelyeken a gumó lényegesen kisebb, puhább, erezete pedig ritkásabb, kevésbé szép. A jó briargumó kialakulásának két feltétele:

  • a száraz, köves, silány minőségű termőtalaj,
  • a csapadék egyenlőtlen eloszlása (esős tél, száraz nyár).

Fehér, illatos virágai tél végétől késő tavaszig virítanak.

Életmódja, termesztése[szerkesztés]

A cserjés hanga a kevés mésztűrő hangaféle egyike. A savanyú, sok szervesanyagot tartalmazó talajokat kedveli, de az ilyen termőhelyekről a gyorsabban és magasabbra növő fajok gyakran kiszorítják. A vegetációs időszakban sok vizet igényel, de miután elvirágzott, már nem kell öntözni. A macchia növényzet egyik karakterfaja.

Ha magról akarjuk szaporítani, a magokat télen tegyük ki a fagyra. A növény maga is fagytűrő, de a jeges szél kárt tehet benne. Vegetatívan dugványról vagy bujtással szaporítható.

Lassan növekszik, de több száz évig elél.

Felhasználása[szerkesztés]

Már az ókori görögök, sőt, már az egyiptomiak is igen nagy becsben tartották finom méze miatt – az „erica” szó is a görög ereikéből származik.

Jelenleg főképp pipák alapanyagaként híres. A briar rendkívül kemény és szívós, így egyrészt a belőle faragott pipafej kiválóan tűri a benne izzó parazsat, másrészt a jól megmunkált fa erezete igen sűrű és szép mintájú. A pipának igazán megfelelő gyökerek az 50–70 esztendős növények alól kerülnek ki, de még ezeknél is különb az úgynevezett „Dead Briar” (holt gumó), ami a növény kiszáradása után még 80–100 esztendőt állt a földben. A hagyomány tudni véli, hogy a valaha felhasznált legjobb gyökérgumók mintegy 250 éves fák alól kerültek ki.

A gumókat télen, kézi erővel ássák ki a földből, és ugyancsak manuálisan tisztítják. Régebben – még a 20. század közepén is – a gyökér minőségét a termelők gyakran úgy javították, hogy miután nagyjából megtisztították a frissen kiásott gyökeret, visszatemették azt a földbe, hogy ott álljon, érjen, száradjon még pár évig – manapság az eljárás is, az ilyen, utóérlelt gumó is ritka.

A hanga ilyetén felhasználásának lehetőségét Korzikán fedezték fel, onnan terjedt át Észak-Algériába, majd a Mediterráneum egyéb országaiba.

Változatai[szerkesztés]

  • Erica arborea var. alpina
  • Erica arborea var. rupestris Chabert (1882);
  • Erica arborea subsp. riojana (Sennen & Elías) Romo (1981)
  • Erica arborea var. grandiflora
  • Erica arborea var. perdurantifolia Sennen
  • Erica arborea f. albida Chodat (1924)
  • Erica arborea f. chlorantha Chodat (1924)
  • Erica arborea f. erythrostigma Chodat (1924)
  • Erica arborea f. saccata Chodat (1924)

A mitológiában[szerkesztés]

A görögöknél a növény Aphrodité Erükina (a rómaiaknál Venus Erycina) méhistennő szent növénye volt (az istennő temploma Szicíliában, az Erüx hegyén állott). A rege szerint itt fogant Aphrodité Erüx nevű fi, akinek apja a méhész Butész volt. (Aphrodité másik fiának, Erósznak is méh volt az attribútuma; nyilát a költők a méh fullánkjához hasonlították.)

Egyiptomban és Föníciában Ízisz és Ozirisz legendájában kapott szerepet. Miután a nyári szárazságot megszemélyesítő Szeth megölte fivérét, Oziriszt, a növényzet istenét, a Nílusba lökte annak koporsóját. Az végigúszott a folyón, majd a tenger, a föníciai Bübloszban vetette partra. Ezen a helyen egy hangafa nőtt ki a földből, és magába zárta Ozirisz tetemét – így talált rá gyászoló nővére-felesége, Ízisz.

Robert Graves a gall Uroica istennőjének nevét a kelta „ura” és a görög „ereiké” szavak összetételéből származtatta – mindkettő hangát jelent.

Források[szerkesztés]