Hangafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hangafélék
Hanga virága
Hanga virága
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Juss.
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hangafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hangafélék témájú kategóriát.

Bruz (Franciaország, Ille-et-Vilaine)címere hangaággal

A hangafélék (erikafélék, csarabfélék) családja (Ericaceae) a virágos növények nyolc alcsaládját – 124, rendkívül változatos megjelenésű és életmódú nemzetség mintegy háromezer faját – foglalja magába. Jellemzően örökzöld cserjék, félcserjék vagy fák.

Egyesek, (mint például a névadó hanga) egy-egy ország, illetve táj jelképévé váltak.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália nagy része kivételével minden földrészen megtalálhatók.

A Kárpát-medencében jellegzetes képviselőjük a közönséges csarab (Calluna vulgaris), ez a szőrfűgyepekben, savanyú talajú fenyvesekben és nyíres fenyéreken, valamint tőzegmohás lápokon élő törpecserje. Védett növényeink a tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus), valamint a mészkerülő erdőkben növő vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) és fekete áfonya (Vaccinium myrtillus). Hazai flóránkból hiányzik a hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum), a keresztes hanga (Erica tetralix), a mocsári molyűző (Ledum palustre) és a közönséges tőzegrozmaring (Andromeda polifolia).

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fás szárúak, de fa termetűvé növő képviselőik csak a trópusokon fordulnak elő. Apró, egyszerű, általában tagolatlan, jellemzően pikkely- vagy tűlevélszerű, ún. „erikoid” (xeromorf), de számos fajnál szabályos lemezű leveleik két sorban, átellenesen vagy örvökben állnak.

Virágaik aktinomorfak vagy enyhén zigomorfak, körönként 4–7 tagúak. Egy-egy virágban 5, 8 vagy 10 porzó nő. Sziromleveleik többnyire majdnem végig összeforrtak; a virág tölcsér, harang vagy szűk szájú bögre alakú. Gyakoriak bennük a nektártermő diszkuszok. 2–5 üregű magházuk felső és alsó állású egyaránt lehet. Termésük tok vagy bogyó, ritkábban csonthéjas.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajok többsége a savanyú, tőzeges talajt kedveli; fényigényük közepes. Számos fajuk kimondottan mészkerülő. Sokuk fenyéreken él, emellett a magashegységek szubalpin régiójának, a sarkvidéki tundráknak és a mediterrán cserjéseknek is jellemző növényei.

A mediterrán macchianövényzet tagja a nyugati szamócafa vagy kutyacseresznye (Arbutus unedo).

A magashegységi fahatár közelében tenyészik a havasszépe (Rhododendron sp.). A nemzetség több faját dísznövényként termesztik.

A dísznövényként termesztett hangaféléket virágzás után célszerű visszavágni. Más lomblevelű örökzöldekhez hasonlóan száraz időben sok vizet igényelnek. Ha földlabdájuk teljesen kiszárad, nagyon nehéz újra átnedvesíteni, és a növény akár el is pusztulhat – őszidőn azonban, miután elvirágoztak, már nemigen kell őket locsolni.

Mikorrhiza-kapcsolataik igen fejlettek, ezért legtöbb fajuk alatt sok a gomba.[1]

Ha magról akarjuk szaporítani őket, gondoljunk arra, hogy a magashegyi növények magjai csak akkor csíráznak jól, ha előzőleg fagy érte őket.

Felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orvosi medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi) levelének főzete kiváló húgyúti fertőtlenítőszer. Ilyen célokra megfelel, de kevésbé alkalmas a közönséges csarab is, aminek emellett számos más, kedvező hatását mutatták ki.

Hangafélék a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családot az alábbi alcsaládokra, nemzetségcsoportokra és nemzetségekre bontják:

  • hangaformák (Ericoideae) alcsaládja
    • Bejarieae nemzetségcsoport
      • Bejaria
      • Bryanthus
      • Ledothamnus
    • Empetreae nemzetségcsoport
    • Ericeae nemzetségcsoport
    • Phyllodoceae nemzetségcsoport
      • Elliottia
      • Epigaea
      • Kalmia
      • Kalmiopsis
      • Leiophyllum
      • Loiseleuria
      • Phyllodoce
      • Rhodothamnus
    • Rhodoreae nemzetségcsoport
      • Diplarche
      • Menziesia
      • havasszépe (Rhododendron)
      • Therorhodion
  • fenyőspárgaformák (Monotropoideae) alcsalád
    • Monotropeae nemzetségcsoport
      • Allotropa
      • Cheilotheca
      • Hemitomes
      • fenyőspárga (Monotropa)
      • Monotropastrum
      • Monotropsis
      • Pityopus
      • Pleuricospora
    • Pterosporeae nemzetségcsoport
      • Pterospora
    • Pyroleae nemzetségcsoport
      • Chimaphila
      • Moneses
      • Orthilia
      • Pyrola
  • Styphelioideae alcsalád
    • Archerieae nemzetségcsoport
      • Archeria
    • Cosmelieae nemzetségcsoport
      • Andersonia
      • Cosmelia
      • Sprengelia
    • Epacrideae nemzetségcsoport
      • Budawangia
      • Epacris
      • Lysinema
      • Rupicola
      • Woollsia
    • Oligarrheneae nemzetségcsoport
      • Needhamiella
      • Oligarrhena
    • Prionoteae nemzetségcsoport
      • Lebetanthus
      • Prionotes
    • Richeeae nemzetségcsoport
      • Dracophyllum
      • Richea
      • Sphenotoma
    • Styphelieae nemzetségcsoport
      • Acrotriche
      • Androstoma
      • Astroloma
      • Brachyloma
      • Coleanthera
      • Conostephium
      • Croninia
      • Cyathodes
      • Cyathopsis
      • Decatoca
      • Leptecophylla
      • Leucopogon
      • Lissanthe
      • Melichrus
      • Monotoca
      • Pentachondra
      • Planocarpa
      • Styphelia
      • Trochocarpa
  • áfonyaformák (Vaccinioideae) alcsalád
    • Andromedeae nemzetségcsoport
    • Gaultherieae nemzetségcsoport
      • Chamaedaphne
      • Diplycosia
      • Gaultheria
      • Leucothoe
      • Pernettya
      • Pernettyopsis
      • Tepuia
    • Lyonieae nemzetségcsoport
    • Oxydendreae nemzetségcsoport
      • Oxydendrum
    • Vaccinieae nemzetségcsoport
      • Agapetes
      • Anthopteropsis
      • Anthopterus
      • Calopteryx
      • Cavendishia
      • Ceratostema
      • Costera
      • Demosthenesia
      • Didonica
      • Dimorphanthera
      • Diogenesia
      • Disterigma
      • Gaylussacia
      • Gonocalyx
      • Macleania
      • Mycerinus
      • Notopora
      • Oreanthes
      • Orthaea
      • Pellegrinia
      • Plutarchia
      • Polyclita
      • Psammisia
      • Rusbya
      • Satyria
      • Semiramisia
      • Siphonandra
      • Sphyrospermum
      • Symphysia
      • Themistoclesia
      • Thibaudia
      • Utleya
      • áfonya (Vaccinium)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]